A korabeli sajtót és közvéleményt élénken foglalkoztatta a rejtélyes eset. A legtöbben kételkedtek abban, hogy szerencsétlen baleset történt, illetve hogy a mérnök anyagi problémái és egészségi gondjai miatt dobta el az életet magától. Amikor ugyanis az utolsó este elvonult kabinjába, kifejezetten jó hangulatban látták, ráadásul az üzleti kilátásai ismét rózsásnak tűntek. Az újságok címlapjain fantasztikus szalagcímek hirdették, hogy Dieselt valószínűleg megölték. De kik állhattak a feltételezett gyilkosság hátterében?
Családja szerint azért lökte le valaki a hajóról a híres feltalálót, hogy értékes szabadalmait megszerezhesse. Mások azonban komoly összeesküvést gyanítottak az ügy mögött. Az egyik feltevés szerint a kőolajcégek ügynökei tették el láb alól, mivel Diesel a növényi olajok használatának előnyeit hangoztatta, mely alapvetően a mezőgazdaság érdekeit szolgálta. Az olvasók zöme abban hitt, hogy a német titkosszolgálat segítette át a másvilágra. A mérnök ugyanis nemzetközi úton és szabadon kívánta forgalmazni szabadalmait, ráadásul az általa kialakított új angliai cég tengeralattjáró-motorokat is gyártott volna. Ezt az első világháború előestéjén nem fogadhatták el, s minden eszközzel megakadályozták, hogy a feltaláló az „ellenség oldalára” állhasson.
A bajor származású mérnök 1858. március 18-án Párizsban látta meg a napvilágot Rudolf Christian Karl Diesel néven, miután szülei Franciaországba települtek át. Apja bőrtermékeket készített, anyja angol nyelvet tanított, s mindketten ellenezték, hogy tehetséges fiuk gépészmérnök legyen. A francia–porosz háború után nemkívánatos személyekké váltak új hazájukban, ezért Londonba költöztek, míg Rudolfot augsburgi unokatestvéréhez küldték, hogy ott folytassa tanulmányait. A zseniális fiatalembert két évvel a szokásos beiratkozási kor előtt ösztöndíjjal vették fel a müncheni műszaki főiskolára. Francia és angol nyelv oktatásából tartotta el magát, ám energiájából arra is tellett, hogy 1880-ban kitűnő eredménnyel végezzen, lekörözze idősebb diáktársait.
Hamar szöget ütött a fejébe, hogy a kis hatásfokú gőzmotor már kevés az iparban. Tizenévesen egy ammóniával működő, zárt ciklusú motoron dolgozott, ám egyelőre eredménytelenül. A főiskola után professzorától kapott kiváló ajánlóleveleket, hamarosan egy német–svájci vegyesvállalat párizsi igazgatója lett. Újabb tervei szerint szénport fecskendezett be egy henger 200 atmoszférára összenyomott légterébe. Az igazi áttörést azonban 34 évesen érte el, amikor szabadalmat kapott belsőégésű motorjára. Ennek működése a gáztörvényeken alapult, levegősűrítéssel üzemeltetett, gyújtógyertya nélküli változat volt. A prototípust eredetileg olajmotornak nevezték el, mivel általában gázolajat használt fel. Tökéletesített modelljét azonban már dízelmotorként emlegették, a feltaláló nem kis büszkeségére.
Diesel hosszú listát állított össze arról, hogy mire is lehet majd használni motorját. Ajánlotta konflis, kerékpár, varró- és mosógép, zöldségtisztító, vasaló működtetéséhez. Sőt, képzeletét olyan gigászi motorok mozgatták meg, amelyeket az apály-dagály áramlása, illetve a Nap melege tartott volna üzemben. Lelkesülten tovább folytatta a tervezést, találmányai tökéletesítését, előadásokat tartott Európa- és Amerika-szerte. Propagálta a növényi olajok üzemanyagként való hasznosítását is. Mecénása, a Krupp-konszern számára 1897-ben elkészítette négyütemű motorját. Cserébe évi 50 ezer márkás dotációban részesült az ágyúkirálytól. Családjának büszkén jelentette: „Elmondhatom, hogy a technikának ezen a legelőkelőbb szakterületén, a motorépítésben, én vagyok az első kis földgolyónkon az óceán mindkét oldalán.”
A pénz dőlt a kitűnő feltalálóhoz. Szabadalmát potom egymillió márkáért megvásárolta Adolphus Busch, az amerikai sörkirály is. A bakui olajmezők tulajdonosa, Emanuel Nobel csak 800 ezer márkát fizetett, valamint közösen megalapították az Orosz Diesel Motor Társaságot. A licenszek értékesítése komoly jövedelmet, fényes jólétet biztosított a mérnök családjának. Gyermekei mellé nevelőnőt fogadott, hitveséről olajfestményeket készíttetett, mindenhová drága bérkocsival jártak. Diesel folyton azzal hencegett, hogy míg más pénzemberek minden megszerzett millió után egyre rosszabbul alszanak, addig ő minden nagyobb összeg beérkezése után egyre szebbeket álmodik.
Az első leszállított motorok azonban használhatatlan állapotban, reklamációktól kísérve érkeztek vissza a gyárba. Talán az üzemanyag rossz minősége, a megmunkálás pontatlansága vagy konstrukciós hiba okozta az összeomlást. Természetesen a Diesel-motor gyárak részvényei azután rohamosan zuhanni kezdtek. Kiderült, hogy a feltaláló életvitelének költségei jócskán meghaladják jövedelmeit, ezt azonban családja előtt eltitkolta. Az utolsó esztendőkben újabb kiváló tervekkel állt elő. Ezúttal egy belga iparvállalat karolta fel, s angliai munkája valószínűleg komoly összegekhez juttatta volna. Hogy balesetet szenvedett, öngyilkos lett vagy megölték, az máig rejtély, de hírneve jeles találmányában mindmáig tovább él.
2009. 05. 15. (XIII/20)
