hetilap

Jean Joseph Pasteur, többgene­rációs tímárcsalád sarja őrmes­terként szolgált Napóleon se­regében. Miután szeretett csá­szára Szent Ilona szigetére került, hadseregét pedig szélnek eresztették, továbbvitte az atyai ipart, tímárként rendezkedett be. Feleségül vette egy dolgos kertészcsalád lányát, akivel Arbois városában találnak otthonra. Itt növekedett a kis Louis három lánytestvérével a cserzőmedencék és kifeszített állatbőrök között. Nem volt éppen kiemel­kedő tanuló, leginkább a rajzolásban talált örömet. Tizenhárom évesen élethű portrékat készített városa lakóiról, saját szüleit is ő örökítette meg az utókor számára. Tűrhető eredménnyel elvégezte az elemi iskolát, majd gimnázium­ba került. A család egy barátja hívta fel a figyelmet arra, hogy a fiú látszó­la­gos közönye feszült figyelmet takar. Amikor Louis elmerült valamiben – legyen az egy könyv vagy egy festmény – megszűnt számára minden. A barát ezért azt javasolta az apának, küldje a fiát Párizs­ba gimnáziumba.

A tizenhat éves Pasteur felkerült tehát a fővárosba, és megkezdte tanulmányait. Szállásadójának azonban feltűnt, hogy a fiú mélabús, étvágya sincs. Hazaüzent az apjának, aki eljött a honvágytól szenvedő fiúért, és szemrehányás nélkül hazavitte. Végül Pasteur az Arbois-­hoz közelebbi Besançon középisko­­lájában érettségizett. Bár eredményei itt is vegyesek voltak, meghívták tanító­nak. El is kezdett tanítani, de ekkor már a párizsi elitegyetem, az École Normale fel­vételi vizsgájára készült. Második pró­bálkozásra bekerült az intézménybe, ahol olyan tudósok oktatták, mint Gay-Lussac, vagy a fény sebességét leíró Fizeau.

Az államvizsgájára készült, amikor foglalkoztatni kezdte a borkősav. Pasteur egyetemi éveinek idejére már évtizedes probléma volt, hogy két teljesen egyforma vegyület közül az egyik eltéríti a polarizált fényt, a másik nem. Egy időre viszont szüneteltetnie kellett az ezen való agyalást. Előbb ledoktorált kémiából és fizikából (közepes eredménnyel), majd eljött 1848 februárja, amikor a párizsi munkásság és értelmiség fellázadt a Bourbon-ház ellen. Az öreg Pasteur arra nevelte fiát, hogy a jövőt a köztársasági államformában lássa, ezért maga dr. Louis Pasteur is fegy­vert ragadott, a köztársaság kikiáltásának idején nemzeti gárdistaként teljesített szolgálatot. Bár magától nem hagyta volna el Párizst, hazautazott anyja betegségének hírére, de már csak a temetésen tudott részt venni. Hónapokig Arbois-ban gyászolt, s akkor tért vissza a fővárosba, amikor már felhagytak a forradalmárok üldözésével. Újra kézbe vette a borkősavas kémcsöveit, és rájött, hogy a két vegyület (a szőlősav és a borkősav) bár minden tulajdonságát tekintve ugyanolyan, térben egymás tükörképei, emiatt viselkednek másképp a fény útjában. Ezzel megteremtette a sztereokémia alapjait.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek