Gaskó István
Lapzártánkkor annyi tudható, hogy egyre több szakszervezet hátrál ki a Liga
által december 17-ére meghirdetett határozatlan idejű sztrájkból. De vajon
kicsoda, és mit akar Gaskó István, napjaink első számú sztrájk- és
tüntetésszervezője, aki a hétfői akció sikeres abszolválásával akár az egész
országot megbéníthatja?
A közgazdász végzettségű Gaskó 1975 és 1990 között a MÁV-nál dolgozott különböző
beosztásokban, 1993 óta tagja a MÁV Felügyelő Bizottságának. 1980-ban belépett
az MSZMP-be, ahol a kerületi párttitkárságig jutott.
A rendszerváltáskor ő is váltott, az MSZMP-t a Petrasovits Anna – „az újrakezdés
asszonya” – által fémjelzett MSZDP-re cserélte, mint alapító tag.
A párt azonban nem jutott be a parlamentbe, így Gaskó figyelme a politikáról az
érdekvédelem felé fordult. 1989-ben részt vett a Vasúti Dolgozók Szabad
Szakszervezetének (VDSZSZ) megalapításában. 1991-ben már a szakszervezet elnöke.
1993 óta alelnöke, 1996 óta pedig elnöke a Ligának, mely egyike a hat nagy
szakszervezeti tömörülésnek.
Forrásaink szerint a mostani akciók mozgatórugója éppen az, hogy a hat tömörülés
között a Liga a legjobb esetben is csak a negyedik helyen, a három „kicsi
között” áll, annak ellenére, hogy alapításakor nagy jövőt szántak neki. Az
eredetileg SZDSZ-es támogatással indult konföderáció a SZOT-utódként elkönyvelt
MSZOSZ első számú versenytársává szerette volna kinőni magát, ám a terv
mindezidáig nem valósult meg. Annak ellenére nem, hogy a Heteknek nyilatkozó
szakszervezeti vezetők szerint Gaskó nem csupán a szakszervezeten kívüli
munkavállalókra koncentrál, hanem a többi konföderációhoz tartozó
tagszervezeteket is előszeretettel csábítja át a Ligához, mint ahogy például ez
nemrégiben a Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezetével is megtörtént.
„Meg lehet találni az ösztönző erőt: egy gépkocsi, egy függetlenített státusz,
egy felügyelőbizottsági tagság, kinél mi” – utalt a részletekre egyik forrásunk.
A módszer nem egészen helyes voltát igazolja, hogy nemrégiben az Európai
Szakszervezeti Szövetség Magyarországon tartózkodó vezetője is kifogást emelt
ellene. Egy neve elhallgatását kérő informátorunk szerint Gaskó ekkor köszönés
nélkül távozott a teremből.
A Liga-elnököt azonban nem csupán sajátos modora okán bírálják. „Gaskót
egyáltalán nem tartom sikeres szakszervezeti vezetőnek – mondta a Heteknek
Járási Ferenc, a Pályavasúti Dolgozók Szakszervezetének elnöke –, mert az
összefogás helyett külön utakon jár. A másik torkán állva kiált szolidaritást” –
tette hozzá Járási, arra utalva, hogy az elmúlt években Gaskó számtalan
szakszervezetet vont perbe – melyeket azután rendre el is vesztett – nyilván,
hogy ilyen módon is gyengítse a „konkurenciát”. „Velünk, a PVDSZ-szel is több
éven keresztül pereskedett, most pedig a mérnök-technikus szakszervezetet
citálta bíróság elé. De hogyan lehet szakszervezet a szakszervezet farkasa?
Milyen vezető az, aki folyamatosan támadja a többieket?” – tette fel a költői
kérdést Járási, aki több, a Hetek által megkérdezett szakszervezeti vezetővel
együtt azt is sérelmezi, hogy Gaskó a legutóbbi sztrájkot is a médiában
jelentette be először, majd közölte: aki akar, csatlakozhat hozzá.
Járási emellett sérelmezi Gaskó kommunikációs trükkjeit is: amikor például
közölte, hogy a Liga felhívásához csatlakozott több szakszervezet, azt
természetesen nem tette hozzá, hogy a csatlakozók többsége a Liga tagszervezete,
mint például a szintén Gaskó által elnökölt VDSZSZ. Ez nagyjából olyan, mintha
azt mondanánk, hogy a Kovács család akcióját támogatja Kovács úr, Kovácsné,
valamint a Kovács gyerekek.
„Felkészült, ám valószínűleg va-sutasmúltjából fakadóan állandóan akcióban
gondolkodik, ami nem mindig célravezető” – mondta Gaskóról Varga László, az
MSZOSZ elnöke. A legnagyobb konföderáció vezetője a Hetek kérdésére kifejtette:
nem gondolja, hogy Gaskót politikai célok vezérlik, noha a látszat erre is
utalhat: „A Liga céljai nem politikai jellegűek, ugyanakkor tény, hogy az
ellenzék a maga hasznára igyekszik kihasználni a szakszervezetek
elégedetlenségét.” A diplomatikus állásfoglalás mellett azzal Varga is egyetért,
hogy a Liga akciói a szakszervezetek erősorrendjének megváltoztatását is
célozzák.
Egy másik forrásunk szerint azonban az erősorrend megváltoztatása nem mellékes
cél, hanem az első számú: „a rendszerváltás óta nagy volt a nyomás, hogy a
Ligából erős szakszervezetet csináljanak, nagyon sok pénzzel is támogatták,
ehhez képest az eltelt tizennyolc év alatt a Liga pici szervezet maradt. Ezen
próbál meg változtatni Gaskó, ám időközben arra is rájött, hogy ehhez nagy
nyilvánosság kell. Így vált a szakszervezetek Győzikéjévé: a lényeg, hogy
képernyőn legyen.”
Egy szakszervezeti vezető azzal egészítette ki a fentieket, hogy a sűrű
médiaszerepléssel szemben Gaskó, illetve a Liga az érdemi szakszervezeti
munkából nemigen veszi ki a részét: „Az Országos Érdekegyeztető Tanácsban
például legfeljebb kétszer jelent meg az idén, érdemi ötletei nem voltak.”
A jelenlegi ellenzékkel érdekes a viszonya: a legutóbbi sztrájkot megelőzően
azzal az Orbán Viktorral tárgyalt, akit miniszterelnök korában „kis Mussolininek”
nevezett – hívta fel a figyelmet a jelentős változásra az egyik kis konföderáció
vezetője.
Annak idején persze Orbánék sem maradtak adósok, a bulvársajtóban hamar
megjelentek a Gaskó négyszintes házát ábrázoló fotók, a MÁV-dolgozókkal történt
építtetés vádja, és több, Gaskó vagyonára utaló írás.
A helyzet azonban mára megváltozott: a napokban a szocialista képviselőket
sértette vérig Gaskó, amikor kijelentette: kifizeti helyettük a százezer
forintos fejenkénti büntetést, amennyiben nem szavazzák meg a kormány javaslatát
a társadalombiztosítás reformjára. Ha hétfőn ennek ellenére is megszületik a
törvény, a Liga belekezd a határozatlan idejű sztrájkba – erősítette meg szerdán
Gaskó. „De mit akar 17-én? – értetlenkedett egy szakszervezeti vezető. – Ha
komolyan gondolná, elkezdte volna egy héttel korábban, hogy folyamatos nyomás
alatt tartsa a kormányt.”
2007. 12. 14. (XI/50)
