Átveszi a vidéket a kormány

Cikk nyomtatása
Továbbítás emailben

„Mondja már meg nekem valaki, hogy miért kell egy már lebontott és elvetett rendszert újraépíteni? És miért kell pártpolitikai befolyás alá helyezni az egyébként mŐködképes szakmai rendszereket?” – tette fel a kérdést Gémesi György, az önkormányzatok szövetségének elnöke a járási rendszer bevezetése kapcsán.

A járások kialakításáról szóló törvény elfogadását követően kiújult a témában gyakorlatilag a kormányváltás óta zajló vita, amely nemcsak a kormánypárt és az ellenzék, hanem a közigazgatás különböző szintjein dolgozók között is feszültséget generált. Az elmúlt két év egyértelmű tendenciája egyébként is az önkormányzatok s azon túlmenően is a polgármesterek mozgásterének szűkítése volt a kormányzat részéről. Ilyen változás például a polgármesterek egyes feladatköreinek eltűnése, a közjogi felelősségre vonásuk lehetőségének kialakítása vagy éppen az önkormányzatok vagyonának Alaptörvényben rögzített bevonása a nemzeti vagyon körébe.


A járások bevezetése ezt a folyamatot csak tovább erősíti: a kormány lényegében kiüríti az önkormányzatok konkrét állami funkcióit, és bevonja azokat a nemrég létrehozott megyei kormányhivatalok, valamint a most létrehozandó járások alá, amelyek vezetőit a kormány maga nevezi majd ki. Az önkormányzatok a korábbiakhoz képest csökkentett funkciókkal maradnak meg, a kevesebb feladat miatt pedig még kevesebb anyagi támogatást kaphatnak a központi költségvetésből.
A változások kritikusai szerint komoly dilemma, hogy a járások vezetői politikusok, korábbi országgyűlési képviselők is lehetnek, ami a parlament 2014-es megfeleződése miatt létszámfelettivé vált kormánypárti politikusoknak teremt majd karrierlehetőséget. A „narancsuralom” rémképe mellett a régi-új szisztéma egy másik problémás oldala, hogy a járások kialakításával egy olyan szigorú állami felügyelet mellett működő ókonzervatív, statikus igazgatási szisztéma alakulhat ki, amely hosszú távon elfojthatja a helyi kezdeményezéseket, és korlátozhatja a központi kormányzat gátjául szolgáló önkormányzatok szabad működését.
„A félelmeim, amelyek a járási hivatalok vezetésével kapcsolatosak, továbbra is fennállnak! Azáltal, hogy pártemberek lehetnek járási hivatalok vezetői, masszív politikai befolyás alá helyeződhetnek szakmai kérdések, ami nem szerencsés. Ez a szisztéma egy korábbi korszak gondolkodásmódját és cselekvéseit idézi vissza” – mondta el lapunknak Gémesi György, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnöke, hozzátéve, hogy normális és elfogadható, ha az állam a saját feladatait a saját maga által kialakított struktúrában kívánja ellátni, ugyanakkor a feladatok ellátásához szükséges intézmények eddig is léteztek, és többé-kevésbé eddig is költséghatékonyan funkcionáltak.
A kormánynak arra az érvére, miszerint a járások bevezetése mellett szól az önkormányzatok 1300 milliárdos (!) eladósodottsága, Gémesi annyit mond, hogy valójában a meglévő adósságállomány kevesebb, mint három százalékának visszafizetésével van csupán probléma. És az önkormányzatok azt is tudnák teljesíteni, ha a kormány nem alakította volna ki rosszul a bevételi struktúrát. A jövőt illetően pedig még azt sem látni, hogy miként lesznek megosztva a járási hivatalok és az önkormányzatok között a különféle bevételek és kiadások.
Gödöllő polgármestere amiatt is aggódik, hogy hogyan tud megvalósulni a társadalmi kontroll a közigazgatási feladatokat ellátó ügyintézők esetében. Hiszen míg a választott testületekként funkcionáló önkormányzatok esetében ez közvetve biztosítva volt, a járásokhoz delegált ügyintézőknek nem kell megfelelniük a helyi viszonyoknak, a helyi közösség igényeinek. Vagyis a társadalmi kontroll helyét hangsúlyozottabban veszi át a politika, a politikai érdek, ami hosszú távon súlyos dilemmákat vet fel – jelezte Gémesi György.
A demokratikus kontroll csökkenésének veszélyét illetően Lövétei István jogtörténész egyetért Gémesivel, ugyanakkor hozzáteszi, hogy Magyarországon a helyi demokrácia eddig is csak nehezen tudott kibontakozni, hiszen a közösségek felépítése nálunk meglehetősen hierarchikus. Egyrészről hiányoznak azok a polgárok, akik demokratikus véleményeket, ügyeket képviselnek, másrészről nagyon erősek a helyi függőségi viszonyok, lényegében helyi erős emberek, klánok határozzák meg a társadalmi kapcsolatokat. Ezeket a jellegzetességeket szerinte a kormányzati változtatások tovább erősítik, aminek köszönhetően a demokratikus szerveződés még gyengébbé válik – vélekedett Lövétei.
A jogtörténész szerint politikai értékítélettől függ, hogy indokolt-e a járások kialakítása. Egy centralizációra törekvő Orbán-kormány esetében, amely azt az apparátust akarja megerősíteni, amely közvetlenül a saját irányítása alatt áll, nyilván logikus az új szisztéma. Ha viszont azt tartjuk követendő szempontnak, hogy a kormányzattól független cselekvéseknek kellene szabad teret engedni, akkor meglehetősen vitatható kezdeményezés a meglévő struktúra átalakítása – érvelt a Heteknek Lövétei.

Voltak kistérségek is

A járási rendszernek Magyarországon egészen a 13. századig visszanyúló gyökerei vannak, a szisztémát csak 1983-ban szüntették meg. A járások meghatározó vezeti a fszolgabírók voltak, akik közigazgatási, valamint igazságszolgáltatási tevékenységet láttak el. Megítélésük a feudalizmusban a nemesség kiszolgálása, az els világháborút követen pedig egyes antiszemita atrocitások, valamint a vidéki zsidóság deportálása kapcsán betöltött szerepük miatt ellentmondásos. Történelmi vonatkozásaival párhuzamosan a járások alapveten határozzák majd meg az államigazgatás struktúráját, a járási rendszerhez igazodnak majd az ügyészségek és a bíróságok is.

Olvasson tovább:

Feliratkozás hírlevélre

 
Név: *
Email: *
Feliratkozással elfogadja a Hetek adatvédelmi elveit