A világ legnagyobb drágakő-kiállítása Budapesten

Káprázatosan drága kövek

Cikk nyomtatása
Továbbítás emailben

Dr. Takács József Fotók: Somorjai L.

Ki gondolta volna, hogy valódi igazgyöngyök ma már nincsenek? Hogy egész családi vagyonokat lehet egy gramm gyémántba átmenekíteni? Hogy egy gramm aranyért megéri egy tonna földet átforgatni? Hogy a Bibliában említett drágakő-elnevezések ma már mást jelentenek, mint hajdanán? 

A Káprázatos Kövek címmel nyílt drágakő-kiállítás kapcsán a drágakövekről dr. Takács József ötvösmesterrel, geológus-mineralógussal, a Magyar Nemesfémesek Országos Szövetségének elnökével beszélgettünk.



Dr. Takács József Fotók: Somorjai L.

– Tulajdonképpen mitől drágakő a drágakő?

– A drágakő először is szép. A szépsége s elsősorban a színe folytán megnyerte az emberek tetszését. Másodszor kevés van belőle a Földön. Harmadszor természetes eredetűek, tehát emberi kéz érintése nélkül keletkeztek. Negyedszer pedig, el tudják viselni a drágakövek azt, hogy hordják őket, ezért megfelelő ellenálló képességűek és keménységűek. 



– Úgy hallottam, hogy a féldrágakő elnevezés mint olyan tiltott a szakmában…

– Igen, több okból is száműzték ezt a kifejezést. Egyik oka az, hogy a természet nem végez félmunkát. A másik pedig az, hogy a különbséget általában azért teszik, mert vannak magasabb kategóriájú kövek, melyek drágábbak, és vannak alacsonyabb kategóriájú kövek, melyek olcsóbbak. A kettő azonban időnként furcsa dolgokat produkál. Például egy gyenge minőség? smaragd lehet nagyon olcsó, és egy jó minőség? topáz lehet nagyon drága. Tehát nem stimmel a drágakő, féldrágakő elnevezés, és ráadásul még kereskedelmi szempontból sem előnyös.

– Az ókori elnevezések megfelelnek a mai ismereteinknek? Vagyis a régi szövegek alapján a kövek beazonosíthatók?

– Hát nem nagyon. Például a piros köveket a középkorban mind kárbunkulusnak nevezték. Mindegy volt, hogy az gránát vagy rubin, esetleg turmalin vagy topáz. Ugyanakkor a szín alapján sem lehet beazonosítani őket, mert turmalinból is létezik zöld, vörös, kék, sárga, barna, színtelen, van minden. Ugyanígy zafírból is. Ezek között különbséget tenni csak vizsgálattal lehet.

– Hogyan találták az első drágaköveket? Hogyan jöttek rá, ha a föld mélyében van, hogy hol érdemes kutatni, tárnákat hasítani?

– Általában véletlenül. Nagyon jó példa erre Dél-Amerikában a smaragdbányák felfedezése. Kiküldtek egy gyereket, hogy legeltesse a tehenet. Ez a gyerek fogott egy karót, leverte a földbe, kikötötte a tehenet, és aztán elment az árnyékba aludni. Közben a tehén körbelegelte azt a kört, amit elért, és aztán elindult új legelőt keresni. Kirángatta a karót a helyéből, és ahogy kifordult a karó, kifordított a földből zöld köveket. Így találták meg az első smaragdlelőhelyet. Természetesen vannak olyan helyek, ahol teremnek a drágakövek, és ezt a geológusok tudják, tehát ilyen helyeken keresik őket. Tudni lehet például, hogy a gyémánt a kimberlit nev? kőzetben terem, amelyik vulkáni kürtőben jelenik meg, de körülötte már nem található. 

– Ha a gyémánt kémiai összetétele ugyanaz, mint a grafitnak, akkor mégis mi az, ami ekkora különbséget eredményez? Mitől legyőzhetetlen a gyémánt? Merthogy ugye ezt jelenti a neve?!

– A kémiai összetétele valóban azonos a grafitéval, de a szerkezete más. A gyémántban a szénatomok között négy irányban nagyon erős kötőerő van. A grafitban három irányban megvan ez az erős kötés, de a negyedik irányban nincs, s ahogy ír vele az ember, ezek a rétegek szépen sorban leválnak. 

A gyémánt nagyon kemény. Ezek az erős kötőerők masszívan összetartják a szénatomokat, ettől lesz nagyon kemény, az ismert legkeményebb anyag. Ezért például csiszolni is csak a saját porával lehet. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet semmilyen módon megsérteni. Ha tudja az ember, hogy milyen irányban kell ráütni a kőre, akkor viszonylag kicsi ütéstől is elhasad. Régen így is darabolták a gyémántot.

A gyémánttőzsde és ami mögötte van

– A gyémánttőzsdék szorosan kötődnek az ortodox zsidó központokhoz, mint például Antwerpen, New York vagy Ramat Gan, ahol még gyémántmúzeum is van. Helytálló-e az a közkelet? felfogás, hogy ez egy "zsidó szakma"?

– Igen. Az ő életükhöz, az ő történelmükhöz ez valahogy passzol. Mivel gyakran menekülniük kellett, s vinni kellett a vagyonukat is, ezeket tudták a legkönnyebben mozgatni. Egy egykarátos tiszta fehér gyémánt úgy tízezer dollárba kerül, ez közel kétmillió forint. Ehhez képest egy kilogramm színarany kétezer-hatszáz forintos grammárral kétmillió-hatszázezer. Nagyjából egy árban vannak, de a gyémánt 0,2 gramm, az arany pedig 1 kilogramm, sok arannyal pedig nem nagyon lehet mozogni. Amikor Amerikát felfedezték, s az inkák aranyát megtalálták, a telepesek telepakolták a zsebüket meg a lovakat arannyal, de mikor menekülniük kellett az inkák elől, akkor ott pusztultak el a folyóban, mert elsüllyedtek. 

– Kívülállóként be lehet jutni a gyémánttőzsdére?

– Ki van írva a gyémánttőzsde bejáratánál, hogy a gyémánthoz szakértő kell. Tehát először is meg kell tanulni magát a szakmát, magát a gyémántot. Erre vannak iskolák. Aztán meg kell keresni ezeket a központokat, mert egy gyémánttőzsdére nem lehet csak úgy bemenni! Zárt világ. Igazából ez egy olyan árutőzsde, ahol az áru is jelen van: odaviszik, és ott válogatják. Egy nagyon biztonságos hely. Saját rendőrsége, saját választott bírósága van. Nagy élmény mindezt belülről látni!

– Mennyibe kerül a világ legdrágább köve, és mi az?

– Az a helyzet, hogy a legfelső kategóriában elszállnak az árak, nem szokták így lecentizni. A kövek sok nagyságrendben elválnak egymástól. Tehát azt, hogy melyik a világ legdrágább köve, szerintem senki nem tudja. 

– Annyira drága, hogy megfizethetetlen, s ezért nem lehet megmondani az árát?

– Nagyon nehéz beleilleszteni normál kereskedelembe. A kereskedelem foglalkozik valamilyen méretű, minőségű, árú kövekkel, és ha ebből kilóg, nehéz felbecsülni. Az egyik svájci kereskedőcégnél voltam, ahol mutattak különböző minőség? kék zafírokat. Majd azt mondták: "Ez a kék zafír másfél svájci frank karátonként." Ezek olcsók voltak. Egy másik kő tizenöt svájci frank volt, megint másik százötven, a következő ezerötszáz. És aztán elővettek két követ, mondván, hogy ezek pedig itt a kasmír zafírok. Megkérdeztem: "Ha már eddig elmondták, akkor ennek mennyi az ára?" Azt válaszolták: "Ezért annyit kérünk, amennyit akarunk." Ezekből nincs még egy, gyakorlatilag kivesztek a kereskedelemből, és tényleg hatalmas értékük van. 

– És veszik ma a drágaköveket?

– A nyolcvanas években volt egy fellendülés az egész világban, majd visszaesett, most megint látni egy felfutás kezdetét.

– Ugyanez a helyzet az igazgyönggyel is?

– Először is igazgyöngynek azt nevezzük, ami teljesen az ember közreműködése nélkül keletkezett. Ilyen már nem nagyon van a piacon. Tenyésztett gyöngyök vannak, melyek a kagyló és az ember közreműködésével jönnek létre, de ezek már nem igazgyöngyök. 

– Régi ékszerekben sem maradtak fenn? Egyáltalán nincsenek a piacon?

– A gyöngy elég nehezen tűri a viszontagságokat, tehát nagyon kevés marad meg belőle. Vannak azért régi ékszerek, de ezek a gyöngyök általában szabálytalanok, mi pedig ugye szeretjük a kerekebbet, szabályosabbat, amelyet szinte már csak kizárólag tenyésztéssel lehet előállítani.

– Függ a drágakő értéke attól, hogy milyen mélyről hozzák fel?

– Elsősorban nem ettől függ. Az viszont fontos, hogy milyen lelőhelyről származik. Általában az ismert lelőhelyekről kikerülő köveknek külön nevük van: burmai rubin, kasmír zafír, kolumbiai smaragd. Ezek egyszerűen már fogalommá váltak, s tényleg ezek a világ legértékesebb kövei. Így egy kasmír zafírnak jóval nagyobb az értéke, mint egy ausztráliai zafírnak. 

Páratlanul

– Mitől egyedi egy kő? Van egyáltalán két egyforma?

– Hát nagyon nehéz két egyforma követ találni. Általában a szín az, ami megragadja az embert, és az egy lelőhelyről származó kövek általában egyforma színűek, de különböző minőségűek. Viszont a zárványok alapján mintha minden kőnek személyazonossága lenne. Mindent, ami a kövön belül van, összefoglalóan zárványnak hívunk. Ez lehet benne egy kis repedés, levegő, buborék, egy másik drágakőnek a kristálya vagy más idegen anyag. A zárvány bármi lehet, így tényleg nincs két egyforma kő. 

– Tiszta kő ezek szerint nem is létezik?

– Nagyon tiszta kövek nincsenek. Például a gyémántnál akkor hívunk teljesen tisztának egy követ, ha a tízes nagyítóval semmilyen zárvány nem látszik benne. Ha húszas nagyítóval lehet benne látni, az már a tisztaság szempontjából nem számít. A színes köveknél pedig ha az ember szabad szemmel nem lát benne zárványt, akkor azt tisztának ítéljük, bár valójában nem az, mert van benne zárvány. És meg kell hogy mondjam, baj is lenne, hogyha nem volna benne, mert rendszerint a zárványok alapján lehet megkülönböztetni őket a szintetikus kövektől. 

– Milyen árkülönbség van a kibányászott kő és a megcsiszolt kő között, illetve mi a kockázata annak, hogy esetleg tönkremegy egy kő csiszolás közben?

– Ha valaki nyersen megtalál egy drágakövet, rendszerint arrébb rugdossa, mintha üvegcserép lenne, tehát nem tudja, mit talált. Azért kell megcsiszolni a követ, hogy az optikai tulajdonságai kijöjjenek, hogy szép legyen. Ennek következtében nő az értéke. Maga a csiszolás igazából nem jelent különösebb kockázatot azon kívül, hogy a kőnek legalább a fele elfogy. A csiszolási forma úgy van kiszámolva, hogy a maximumot hozza ki a kőből, hogy minél szebb legyen. Ezzel lehet játszani, és így a köveket kívánatossá tenni. Aztán csiszolás közben áttüzesednek a kövek, s ilyenkor, hogyha kézzel csiszolják, beledobálják őket hideg vízbe. A nagyon zárványos kövek azonban nem bírják ezt ki, elrepednek vagy elhasadnak ott, ahol a zárvány van. 

– Hányszorosa a csiszolt kő értéke a csiszolatlannak?

– Sokszorosa. Például lehet találni színtelen topázokat, amelyeknek a karátja mondjuk tíz dollárcent. A színtelen topázok besugárzás hatására szép kék színűek lesznek, és így már tíz-húsz dollárt érnek karátonként. Ki lehet számolni, hogy ha tíz cent volt karátonként, és ha a fele elfogy csiszolás közben, akkor az húsz cent karátonként, és lesz mondjuk húsz dollár az ára, nos így mindjárt a százszorosát éri. 

– Az arany mitől a legértékesebb nemesfém?

– Kevés van belőle. Ha egy tonna kőzetben egy gramm arany van, és nincs nagyon mélyen, akkor már érdemes vele foglalkozni. Ez viszont sok időbe telik, hiszen aranyrögöket azért ritkán szoktak találni.

– A most kiállított köveknek mennyi lehet az összértéke? Különösen a nagy köveknek?

– A nagy kövekkel nem igazán lehet mit csinálni. Fel lehet darabolni kicsikre, de így, egészben meg lehet csiszolni, és lehet mutogatni, hogy lám-lám, milyen nagy! Tehát ez kifejezetten erre jó. Ez a kiállítás mindenképpen az összkarátszámát tekintve nagyon grandiózus anyag. Soha nem volt még Magyarországon ilyen hatalmas drágakőkiállítás, ezért nagyon érdemes megnézni. Mindenkinek ajánlom! De például a kedvencem, a "Hope" nevű, egy 44,5 karátos sötétkék gyémánt, mely Washingtonban van, értékben verheti az egész mezőnyt egymaga is.

– Tehát az egészet, ami itt van?

– Akár. Tudniillik nincsen belőle még egy!

Egy királyi gyűjtemény Ibériából

Káprázatos Kövek címmel nyílt kiállítás a Magyar Természettudományi Múzeumban, mely a világ legfontosabb drágakőfajtáit hivatott bemutatni. A spanyol gyűjtemény összesen 6888 darab 147643,46 karát súlyú követ mutat be. 

A Drágakő-paradicsom a fehér, kék, rózsaszín és sárga apró gyémántokon, gyönyör? ametiszteken, rubinokon kívül néhány igazi szenzációval is szolgál. Megtekinthetjük többek között "Marabá Holdjá"-t, egy óriási csiszolt topázt, a világ legnagyobb csiszolt smaragdját, a "Zöld Szív"-et, az ismert legnagyobb csiszolt gránátot, az "Óriás"-t vagy "Dél Napjá"-t, a föld legnagyobb csiszolt citrinjét, valamint egy hatágú csillagot rejtegető zafírt. A drágakövek keletkezésének, csiszolásának kulisszatitkairól is kaphat információt a látogató. 

A kiállítás megtekinthető július 3-áig a Magyar Természettudományi Múzeumban (VIII. Ludovika tér 2–6.) kedd kivételével naponta 10–18 óráig.

Olvasson tovább:

Feliratkozás hírlevélre

 
Név: *
Email: *
Feliratkozással elfogadja a Hetek adatvédelmi elveit