Egy lelkes társaság önkéntes munkával ünnepelte március 15-ét Szögligeten, az Aggteleki Nemzeti Park szívében. Lelkesedésük nem pillanatnyi fellángolás. A ma már szoros baráti szálakkal átszőtt civil egyesület 2006 októberében alakult meg internetes fórumozókból, akik „kilépve a cybervilágból” kezdtek bele a természeti és kulturális szempontból is nemzeti kincsnek nevezhető Szádvár megmentésébe. Az „Index.hu várak – várromok” fórumot látogatók ugyanis mindannyian egyetértettek abban, hogy nem elég beszéddel képviselni az értékeket, hanem tenni is kell értük. Példaképért pedig csak ide a „szomszédba” kellett menniük, hiszen számos sikeres, civilek által működtetett vármentő program ismeretes Szlovákiában. Nem csoda, hogy már a kezdetektől jó kapcsolatot ápolnak szlovák és lengyel várvédőkkel. Szádvár önmagában is különleges és meglehetősen bonyolult viszonylatokkal rendelkezik: a magyar állam tulajdona, az Aggteleki Nemzeti Park területén helyezkedik el, az Északerdő Zrt. kezelésében áll, és Szögliget község rendelkezik felette közigazgatásilag.
Ami mára már a szádvári vármentő programot is példaértékűvé tette, az az, hogy a Szádvárért Baráti Kör mindenben és mindenkor partnerre, támogatóra talált a fenti hatóságokban. Szoros együttműködésük nélkül nem is lehetne eredményes a program, hiszen Magyarország egyik legnagyobb várromáról van szó, a szabálytalan alaku belsőtornyos erődítmény tele van egyedi építészeti-technikai megoldásokkal. A munkálatok elsősorban az állagvédelmet szolgálják, azaz a kőfalak körüli bozótost tisztítják ki az egyesület tagjai, és egy jól gondozott ligetes erdőt kívánnak kialakítani a vár területén. Munkájuk abban is egyedülálló, hogy nem hagyományos várrekonstrukciót kívánnak megvalósítani, hanem skót mintára, a romokat akarják biztonságossá, védetté, esztétikussá, látogatásra alkalmassá tenni. Még így is 15-20 évre becsüli Tomatás Tímea, az egyesület elnöke azt az időt, ami alatt létrehozható az ideális állapot. Lelkesedésük jó pár hozzáértő régészre és geodétára is átragadt. A Budapest Műszaki Egyetem geodétái teljesen ingyen, dr. Takács Bence vezetésével, több mint 8500 pontot mértek be hatalmas elkötelezettséggel, viharos szélben, fagyban, sokszor éjszakába nyúlóan. Geodéziai felméréseket ugyanis akkor lehet csak folytatni, amikor a falmaradványok mentesek a rájuk kúszó növényzettől, azaz a legzordabb téli időszakokban. Mára már az önkéntes munkán kívül számos nyertes pályázattal, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával végezhetik tevékenységüket.
A mostani akció már a nyolcadik alkalom volt az egyesület életében. Tímea elmondása szerint jóval bonyolultabb óvintézkedéseket és helyreállítási munkákat igényel egy látogatható várrom mint, ahogy „ránézésre” gondolnánk. A falakat mindenképpen meg kell erősíteni, hogy ne legyenek balesetveszélyesek. Mivel a baráti kör célja az, hogy Szádvár kedvelt kirándulóhely legyen, amit minden érdeklődő ingyen, belépődíj nélkül látogathat, évente 2-3 alkalommal jön el több napra, hogy folyamatosan tisztítsa, rendezze, ápolja a romokat és környezetüket. Sokszor már az is nagy szerencse, ha nyoma marad az előző bozótvágásnak.
A baráti kör munkáját a szögligetiek is igen nagyra becsülik. Tóthné Mihalik Katalin polgármester asszony programját maga is az értékteremtő és értékmegőrző kultúra fontosságára alapozta. Mivel a régió bővölködik természeti és kulturális kincsekben, ugyanakkor hatalmas gond a munkanélküliség, a gazdasági ellehetetlenülés, Tóthné szerint települése jövőjének, fenntarthatóságának záloga a környezettudatos, hagyományőrző falusi turizmus minőségi kiépítése, fejlesztése. Ő személy szerint nagy szerencsének és megtiszteltetésnek tartja, hogy Tímeáék Szádvár megmentéséért dolgoznak.
Azt, hogy a Szádvárért Baráti Kör áldozatos munkája mekkora értéket hordoz, tavaly óta nem csak a helyiek tudják és ismerik el. Tímea személyesen Ráday Mihály városvédőtől, a Hungaria Nostra (Város- és Faluvédők Szövetsége) elnökétől vehette át 2009-ben a Podmaniczky-díjat, amely elismerést azok a közösségek vagy magánszemélyek nyerhetik el, akik hivatali munkájuktól függetlenül, vagy azt túlteljesítve a legtöbbet tették épített és természeti környezetünk, kulturális örökségünk értékeinek védelmében, hazánk épített örökségeinek megismertetése, megszerettetése és megóvása érdekében.
Szádvár története
Szádvár megépítésének időpontja nem ismeretes, első említése V. István 1268-ban kelt okleveléből származik. Története során több birtokosa is volt, a legjelentősebb szerepet a Bebek család játszotta a vár életében. A mohácsi csata után Bebek Ferenc birtoka, ő és fia, Bebek György jelentős átalakításokat végeztek a várban. Az erődítmény ekkor főbb vonalaiban elnyerte végleges formáját, többek között ekkor épültek a rondellák, és ritka megoldásként az északi oldalon létesített kötélpályás teherfelvonó, amit „csigának” neveztek. Szádvár legsúlyosabb ostromát 1567 januárjában élte át, amikor Schwendi Lázár felső-magyarországi főkapitány hadai a várat körülzárva, négynapi ágyúzással az északi fal egy szakaszát megbontották, aminek következtében Bebek György hősiesen védekező felesége, Patócsy Zsófia – szabad elvonulás fejében – a várat feladni kényszerült. A 17. században egymást váltották a tulajdonosok. Szádvár „elrontásáról” 1686-ban döntöttek Bécsben.
2010. 04. 02. (XIV/13)
