A kávézás eredeti üzenete nem a frissítés volt a koffein bevitele által, hanem a kulináris élvezet, a pillanat, az idő „megállítása". A kávénak rengeteg fellegvára van a világon, amelyek előtt a kávéfogyasztó mélyen meghajol, ám ha az igazi arcát keresi, akkor a balkáni nyüzsgésben kell alámerülnie. A kávé török eredete és balkáni elterjedése történelmi tény, mint az is, hogy itt őrizte meg legjobban a kávézás az eredeti hagyományt. A zaccos török kávét minden balkáni országban fogyasztják, persze mindenütt más néven és máshogyan.
A kifinomult európai és pláne amerikai „kávéfüggők" első találkozása a balkáni zaccossal sokszor drámai pillanatokat eredményezett már. Az itt főzött kávénak más az aromája, azt nem lehet csak úgy behörpölni, itt meg kell állni, várni és áhítattal figyelni a kávékészítés folyamatát. Az első találkozás először meghökkentő, hiszen a török kafa íze és állaga sokakat elriaszt a folytatástól, de ha valaki egyszer ráérez az ízére, ritmusára - akkor, ha teheti - így kávézik.
A néhai török kávézók nemcsak hangulatukban, hanem kávéjukkal is fenntartották a török hagyományokat, és ma is ez a legfőbb céljuk. A feketeleves, vagy ahogyan a Balkánon leginkább nevezik, a kava elkészítése ősi és egyszerű, minden modernitást mellőz: forró víz és egy kis őrölt kávé - a legfontosabb: az idő. Forraljunk vizet egy findzsában, egy magas falú, nem túl öblös edénykében, és tegyük bele a kávét - ez inkább a török elkészítési forma -, majd egy-két percig kevergessük, szigorúan kis lángon, mert a forralás tönkreteszi az ízeket. Ha szép habos, vegyük le a tűzről, és pár percet hagyjuk állni! Miután a zacc leült, kitölthetjük. Az egyszerűség mellett azért több szempontot is figyelembe kell vennünk az igazi jó „török" elkészítésénél. A legfontosabb a kávé szemcsemérete: itthon nehezen lehet találni megfelelően őrölt kávét, a kotyogóshoz igazították a szemcseméretet, nekünk pedig a finom, szinte lisztté őrölt kávéra van szükségünk.
2012. 01. 20. (XVI/03)
