Izgalmas déligyümölcsök

Cikk nyomtatása
Továbbítás emailben

A gyümölcsfogyasztás az egészséges táplálkozás elengedhetetlen része, ám ennek ellenére mégsem fogyasztunk belőlük elegendő mennyiséget a felmérések szerint. Márpedig manapság a szezonális magyar áruk mellett a legkülönfélébb egzotikus déligyümölcsök is elérhetők az évnek szinte bármely szakában, méghozzá – ha szemfülesek vagyunk – megfizethető áron.

Gránátalma, kivi, mangó, füge, kókusz, banán, ana­nász – ezek már kedvelt gyümölcseink, de ha meglátunk egy furcsa nevű és formájú déligyümölcsöt az áruházak polcain, nem igazán tudunk mit kezdeni vele. Pedig közel másfél ezer gyümölcsfaj található Földünkön – meglehetősen meglepő szám ez ahhoz képest, hogy felsorolni csupán húszat-harmincat tudunk. Ebből is az igazán értékes déligyümölcsök száma 150 körüli lehet. Ezek az ínyencségek egyedülálló zamatukkal, különleges formájukkal, színükkel és illatukkal a trópusi, szubtrópusi tájak hangulatát csempészik be a szürkébb hétköznapokba. Télen a vitaminszükségletünket többnyire az ismertebb fajtákból fedezzük, ám a különlegesebbekkel sem árt megismerkedni.

Pomelo: a legnagyobb citrusféle

A röplabda méretű gyümölcs Malájföld és Polinézia különlegessége, egyben a Távol-Kelet egyik érdekessége is. Szezonja augusztus végétől január végéig tart, hozzánk általában az ősz beköszöntével érkezik meg. A citromfélék között a legnagyobb mérettel büszkélkedhet, egy-egy megtermett példánya elérheti a 40 cm-t és a 6-8 kg-ot is, bár itthon ennél jóval kisebbeket lehet kapni. Sokan tévesen úgy gondolják, hogy a grape­fruit és a narancs keresztezésével jött létre, de az igazság az, hogy a grape­fruit képezi az átmenetet a pomelo és a narancs között. Ízét tekintve pedig lágyabb, enyhébb, kevésbé savas, mint a grape­fruit. A pomelónak kiemelkedően magas a C-vitamin-tartalma, ezen kívül található benne B1-, B2-vitamin is, de az illatszeripar is nagyra becsüli. Gazdag élelmi rostokban és káliumban is, minek köszönhetően jó vérnyomás-szabályzó, illetve immunrendszer-erősítő. Az édeskés ízű gyümölcsből készíthető saláta önmagában vagy mézzel leöntve, vagy akár zöldségekkel, hallal, fehér húsokkal gazdagítva. Lekvárt is főznek belőle, a kínai konyhában felhasználják héját fűszerként és kandírozott formában.

Karambola: csillag a gyümölcsök között

A magyarul csillaggyümölcs névre hallgató termésről az ember azt hinné, hogy egyenesen a koktélok díszítésére született. Ugyanis ha keresztben szeletekre vágjuk, aranyszínű csillagokká alakul. Feltehetően Indonéziából származik, de mások szerint igazi őshazája Délkelet-Ázsia és Malajzia, ahol már évszázadokkal korábban is termesztették. A közepes méretű, örökzöld fán termő csillaggyümölcs külseje viaszos, színe zöldessárgától a halvány borostyánig terjed. Íze semlegesen savanykás-édes, illata valahol a birs­alma és az egres között van. Nálunk legtöbbször zölden kapható, de pár nap alatt szépen besárgul. A gyümölcsben kimagasló mennyiségben található kálium és C-vitamin, emellett egy kevés vasat és cinket is tartalmaz. Ha felvágjuk a karambolát, szedjük ki belőle az oldalaiban megbúvó magokat. A héja is ehető, elég, ha megmossuk, és minden élét levágjuk, mert ez keserű. Nyersen remek díszítője koktéloknak, desszerteknek, kelyheknek. A friss fogyasztás mellett sokféle módon dolgozzák fel: gyümölcslének, lekvárnak, zselének elkészítve, sőt sós, fűszeres olajban is. Sütve finom köret halak és húsok mellé.

Pepino: a tojásdinnye

Nem tévedés! Egy cserjén termő, dinnyeszerű gyümölcs, mely Peruból származik és sárga héja lilával csíkozott. A pepino több néven vált ismertté: nevezik perui uborkának, körtedinnyének, tojásdinnyének, dinnyebokornak, dinnyecserjének is. Illatos húsa leveses, enyhén édes, kicsit a sárgadinnyére hasonlít. Óvatosan kell vele bánni a tárolás idején, mert különösen az érett gyümölcs héja könnyen megsérülhet. Jó ízű, a C-vitamin-tartalma magas, a cukortartalma viszont nem kiemelkedő, így jó kiegészítője lehet akár diétás étrendnek is. Általában hámozva használják fel, bár a héja is fogyasztható: vegyes gyümölcssalátákba szeletelik, de olykor megfőzve, zöldségként készítik el. Főzhető belőle befőtt, vagy lekvárnak is feldolgozható. Vállalkozóbb kedvű hobbykertészek akár termelhetnek is ebből a gasztronómiai különlegességből, hiszen nemcsak maga a gyümölcs, hanem a cserje szaporítóanyaga is kapható.

Papaja: a dinnyefa

Az egész trópusi övben termesztett és kedvelt gyümölcs: körte formájú, vékony héjjal. A Karib-szigeteken őshonos, ma a trópusok egyik legelterjedtebb haszonnövénye. A papaja (nagy képünkön) azon ritka növények közé tartozik, melynek minden részét (a gyökerétől a magjáig) hasznosítják. Az érett papaja héja sárga vagy narancssárga színű, különféle fajtáinak illatos belseje sárga, rózsaszín vagy narancssárga lehet. Gyümölcshúsa puha, lédús és érett sárgabarackhoz hasonló illata van. A kisebb méretű – 2 kg körüli – gyümölcsök finomabbak nagyobb társaiknál, így lehetőség szerint ezeket válasszuk. Jellemzően önmagában, nyersen kerül fogyasztásra, felnyitása és tisztítása megegyezik a sárgadinnyéével. Az utóbbi években a papaya a degeneratív betegségek egyik természetes orvosságaként vonult be a köztudatba. Nagyon lédús, sok C-vitamint, vagyis aszkorbinsavat is tartalmaz, de ennél is jelentősebb az A-vitamin-tartalma. Papaint és más hasznos enzimeket, közel húszféle aminosavat, B-, C- és E-vitamint, kalciumot, vasat is kimutattak benne. Felhasználása: meghámozzuk, hosszában félbevágjuk, és a magokat kanállal kiszedjük (nem lehet megenni). A gyümölcshúst felszeleteljük, és citromlével megcsepegtetve fogyasztjuk. Készíthetünk belőle kompótot, salátát. A dinnyékhez hasonlóan jól illik füstölt sonkákhoz, húsokhoz.

Licsi: a kínai ikerszilva

A licsi egy örökzöld fa termése: kis, fehér húsos gyümölcsök, amiket vörös héj borít. Kínából származik, ma a szubtrópusi részeken termesztik. Kínai cseresznyének is hívják, ám állaga a szőlőhöz hasonló. Az utóbbi időkben világszerte meghódította a piacokat, fagyasztott gyümölcsként vagy befőttként árulják. Édes-fűszeres illata rózsára emlékeztet, az íze pedig a szerecsendióhoz hasonló. Kiváló zamata mellett figyelmet érdemel magas C-vitamin-tartalma, de B1-vitamint is tartalmaz, csak csekélyebb mennyiségben. A termésben található még kalcium, foszfor és vas is. Ott, ahol honos, termését, levelét, kérgét, sőt még a gyökerét is használják gyógyászati célokra. Úgy kell meghámozni, mint a tojást, majd a magot el kell távolítani, a gyümölcshúst pedig daraboljuk fel. Fogyaszthatjuk magában, vagy leönthetjük pezsgővel. Sajtokhoz, édes-savanyú sertéshúshoz vagy szárnyasokhoz illik. Aszalva is rendkívül ízletes és népszerű különlegesség.

Olvasson tovább:

Feliratkozás hírlevélre

 
Név: *
Email: *
Feliratkozással elfogadja a Hetek adatvédelmi elveit