hetilap

Tatabányai Mésztelep, a rendszerváltás maradéka. Kitörésről álmodik a nyomor Fotó: Vörös Szilárd

A Hetek előző számában Tihanyi Péter interjújában a tatabányai Mésztelepen élő embereket szólaltatott meg.
(Álmaimban Adidasban járok)
Ők ott élnek, de nem igazi telepiek. A tősgyökeres mésztelepiek közül csak mutatóban maradt meg néhány nyugdíjas, akik a régi emlékekhez ragaszkodva nem voltak hajlandók elköltözni a hajdan virágzó cementgyári munkáskolóniáról. 

Gyerekkorom egyik legmeghatóbb emléke volt, amikor a mésztelepi rokonlátogatáskor a kis fakapun átlépve először a virágoskertbe értünk, majd mint egy kis mézeskalács házikó tárult fel az apró, de takaros otthon. Az emberek boldogan éltek ott, a közeli Cement- és Mészműveknél dolgoztak, esténként összejöttek, kártyázgattak, tanácskoztak; a "Kultúrban" voltak a legjobb bálok a városban, s akkor még a bolt sem volt olyan drága. A közelben autóbusz-pályaudvar és a Bécs–Budapest vasútvonal egyik állomása, telepi iskola, könyvtár, kultúrház, óvoda, bölcsőde. 

Ahogy fejlődött a modern bányaváros, a hajdani munkás-bányásztelepek hatajtós komfortnélküli vagy komfortos, egy-két szobás elavult házaiból az embereket a tanács modern lakótelepi összkomfortos panelbe költöztette. 

A Mésztelep tartotta magát a legtovább, és a szomszédságában lévő VI-os telep. A két telepet a 100-as főút választja el egymástól. Optimális terület lenne ma akár ipari parknak is.

A többi kolóniát már rég lebontották, a városközpontot is áthelyezték, a vasútvonalat korszerűsítették, lerövidítették, és takarékossági okokból elkerült onnan a buszállomás is. Sokan ezután jobb belátásra tértek, rájöttek, hogy költözni kell. A cementgyárat és a közeli szennyező üzemeket is bezárták.

A gazdag bányaváros tovább fejlődött, de más irányba. A Mésztelepen megüresedett lakásokba, mielőtt azokat az önkormányzat elbontotta volna, új lakók érkeztek Zemplén öt kis falujából, ahol semmi esélyük nem maradt az embereknek, hogy munkához vagy megfelelő összeg? segélyhez juthassanak. Tatabányán pedig működik a közmunkaprogram, el lehet menni maszekokhoz, mindig – ahogy mondják – "akad valami meló annak aki dolgozni akar". Öt év itt tartózkodás után lehet lakást igényelni vagy cserélni, de az utóbbi időben erre nagyon kicsi az esély. A mésztelepiek a népszámlálási adatok szerint 1203-an vannak, de igazából annak is rejtély a valódi lakosságszám, akik rendszeresen járnak itt, olyan nagy a mozgás. Jönnek-mennek. Egy család, nemhogy az egykor tehetősebb telepi polgárok által engedély nélkül felépített garázsokba, hanem egy még megmaradt disznóólba költözött be. Sokaknak ennél jobb lakásaik vannak Zemplénben, de az kevés, az emberek élni akarnak, azt pedig csak pénzből lehet. 

Mára maguk a beköltözött telepiek bontották el a régi, de többször felújított Kultúrt, sőt a bezárt iskolát is, ahol a roma kisebbségi önkormányzat próbált oktatási központot kialakítani. Megkapták a kilenc tantermes épületet ingyen az önkormányzattól, de fenntartani és működtetni nem voltak képesek, visszaadták. 

A hajléktalanszálló is a telepen működik, s megvan még az óvoda és a bölcsőde, de ezek sem sokáig, mert a legújabb tervek szerint a VI-os telepi bezárt kollégium és iskola ad helyet az összes kulturális intézménynek. A Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat munkatársai is ott tartanak majd félfogadást – a telep végleg magára marad. 

A körzet önkormányzati képviselője, Pusztai Endre tíz éve iskolaigazgató a telepen, négy éve képviselő. Az iskolában roma teleházat hozott létre. Szerinte a megoldás az oktatás és a munka. Leggyakrabban azért intézkedik, hogy a Mésztelepre beköltözöttek ne kerüljenek az utcára, mert itt még a garázsokért is sorba állnak az emberek. 

"A naivitás és az önhiba áldozatainak tartom ezeket a családokat. Képviselőjüknek választottak, pedig én ígértem a legkevesebbet. Sajnos még azt sem tudtam megvalósítani. Minden tőlem telhetőt megteszek a gondok enyhítésére. A képviselőtestület már sokadik mésztelepi rendezési terven van túl. A módosulások nem mindig az emberek javát szolgálják. El kellene kezdeni a szociálisbérlakás-építési programot. Akik szépen rendben tartják a portáikat, ők költözhetnének először; hogy mit lehetne tenni az önkényesekkel…? Az önkormányzat eddig is mindent megtett, de folyton újak jönnek. A tatabányai gondokon már rég túl lennénk" – mondta a képviselő. 

"Oktatási és munkalehetőséget biztosítunk; a kialakítandó romakollégiumban felnőttek is tanulhatnának, befejezhetnék a nyolc általánost. A cigány kisebbségi önkormányzat nélkül nem lehet megoldani a kérdést. 

A telepi iskolában készítettünk egy felmérést a diákok életcéljairól. Az eredmény olyan, mint a gádzsóké: kétgyerekes családmodell, a férfi és a nő is dolgozzon, továbbtanulás. Azért a saját értelmi képességeikben még sokan kételkednek, de vannak már biztató jelek. Két gyerek tanulmányi eredménye 3,5 fölött van; ők egy országos alapítványtól kapnak ösztöndíjat, ötezret havonta. Jövőre többen lesznek."

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek