hetilap

„Atya Feri” – ahogy egyes hívei emlegetik Marozsi Ferenc plébánost – három
évvel ezelőtt volt kénytelen elhagyni akkori szolgálati helyét, a Nógrád megyei
Jobbágyit. A távozás hátterében botrányos ügyei álltak: az még csupán furcsának
tűnt a falubeliek szemében, hogy – a Jobbágyiba szintén egy korábbi botránya
miatt áthelyezett plébános – piros Opeljével furikáztatta a főutcán
hittandiákjait, kocsmalátogatásai és időnkénti nyílt lerészegedése azonban már
éreztették a készülő botrány szelét. A pohár akkor telt be, amikor néhány szülő
magánnyomozót fogadott fel, mert az egyik diák azt állította, Marozsi
félreérthetetlen szexuális ajánlatott tett neki, mások pedig tizenhat éves
fiúktól vásárolt szexuális szolgáltatásokról beszéltek. Az ügyben végül nem
született hivatalos eredmény – ennek ellenére a faluban ma is többen
egyértelműen meg vannak győződve a papot ért vádak valóságtartalmáról – ám
Marozsinak távoznia kellett Jobbágyiból.

Új szolgálati posztján, Rád községben sem kellett sokáig várni a botrányra. Egy
helybéli fiatalember, a húsz éves Marosvölgyi Zoltán telefonjára augusztus 10-én
sms érkezett „Atya Feri” készülékéről, melyben a feladó anyagi juttatást
ajánlott neki orális szexért cserébe.

Marozsi azt állítja, valaki ellopta a telefonját, majd kompromittálás céljából
küldte nevében az obszcén üzenetet, azonban ő maga ártatlan, sőt durva támadás
áldozata.

Az sms címzettje viszont azt mondja, hogy az üzenet érkezése előtt egy órával
távozott a plébánostól, akinél számítástechnikai munkát végzett. Marosvölgyi
Zoltán határozottan emlékszik, hogy ottjártakor a mobiltelefon a papnál volt,
még telefonált is, tehát az sms nem származhat illetéktelen személytől. A
fiatalember édesapja vizsgálatot kért a váci püspöknél, azonban – mint
kérdésünkre elmondta – csalódnia kellett: úgy látja, Marozsi felettesei nem
kapkodják el az ügy felderítését.

Beer Miklós váci püspök egyelőre annyit közölt, hogy ha beigazolódnak a Marozsit
ért vádak, nem szolgálhat tovább az egyházban.

Bár egzakt felmérés nem készült a témában, a belső tájékozódás alapján
Magyarországon ritkának számítanak a papsággal kapcsolatos szexuális botrányok –
vélekedett megkeresésünkre Tomka Miklós.

A vallásszociológus ugyanakkor úgy véli, a fennálló rendszer „súlyos negatívuma”
főképpen nem a szexualitás hiánya, hanem a papi elmagányosodás. A magány nem
csupán a párkapcsolat hiányát jelenti, hanem a közvetlen emberi kapcsolatok
hiányát, ami súlyos belső sérüléseket okozhat. Egy világi ember még egy
esetleges megözvegyülés vagy válás után sem magányosodik el, nem veszíti el az
emberi környezetet, mivel munkájából, lakóhelyéből fakadóan valószínűleg
rendelkezik ismeretségi körrel, barátokkal. Ezzel szemben egy római katolikus
pap női ismerősökkel eleve nem tarthatja a kapcsolatot, hiszen ez a legtisztább
helyzetben is gyanússá tenné. Férfi ismerősei pedig jellemzően a közös téma
hiánya miatt nincsenek. Ebből a helyzetből kialakulhat alkoholizmus, de akár
szexuális eltévelyedés is.

Kézenfekvő megoldás lehetne, hogy az egyházi személy paptársaival élje meg a
közösségi létet, ám itt lép fel az egyházat sújtó paphiány problémája. Egy
faluban legfeljebb egy pap szolgál, és ha esetleg van is segédlelkész, azt
jellemzően egy-két évente új szolgálati állomásra helyezik, vagyis tartós
barátság kialakítására nincs lehetőség. „A fennálló rendszer kifejezetten a
magányosságra determinál, ezért rossz” – állítja Tomka Miklós.

Az elmagányosodás problémája azért csak az elmúlt fél évszázadban kezdett
megerősödni, mert korábban kevesebb munka hárult egy-egy papra, másrészt a pap a
község elitjéhez tartozott, vagyis volt ideje és lehetősége társadalmi életet
élni. Mindemellett pedig saját háztartásában is több ember – szakács, házmester,
káplán – vette körbe.

A jelenlegi helyzet megoldásának egyik módszere a papi közösségek létrehozása
lehetne, ahol öt-hat pap lakik együtt – véli Tomka Miklós. A módszer
Hollandiában már működik, a tapasztalatok kedvezőnek látszanak, Magyarországon
azonban több technikai akadály is felmerül: az ilyen közösségek befogadására
alkalmas épületek, illetve a szolgálati autók hiánya. „A magyar papság egy része
– az idősebb korosztály – azonban belegörcsösödött az agglegény állapotba,
számukra nem vonzó a jelentős életformaváltással járó papi közösségbe való
költözés” – említett egy újabb ellenérvet a vallásszociológus.

Kézenfekvőnek tűnik a kötelező papi nőtlenség, a cölibátus intézményének
eltörlése, amit egyébként egyre több országból sürgetnek, ráadásul, mivel sem a
Biblia, sem a katolikus tanítások nem támasztják alá, egy egyszerű pápai
rendelettel megszüntethető volna. „A nőtlenséget fakultatívvá kellene tenni, ez
azonban óriási törést okozna azokban a papokban, akik egy életen keresztül
szenvedték ezt az állapotot” – mondta Tomka Miklós. Felvetésünkre, miszerint ha
újabb évtizedeket várnak, akkor a mostani fiatal papgeneráció öregedik meg úgy,
hogy bűntudat nélkül nem élhetett szexuális életet, és nem lehetett családja,
Tomka Miklós azt mondta: „A kérdés az, mikor jön egy olyan bátor pápa, aki
belátja, hogy a jelenlegi rendszer által okozott károk nagyobbak, mint a
változtatás által okozott károk.”

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek