Nagy készülődés előzte meg december 1-ét Romániában. Az Erdély és a Regát egyesülését kimondó gyulafehérvári nyilatkozat századik évfordulója egy sor úgynevezett centenáriumi esemény megszervezését, illetve számtalan könyv megjelenését hozta magával. Lucian Boia sztártörténész 2017-ben kiadott Az 1918-as Nagy Egyesülés című kötete magyarul is megjelent a Koinónia kiadó jóvoltából. Ebben a nemzetek, határok és kisebbségek témakörével foglalkozik. Az etnikai arányok tényszerű ismertetését követően a magyar történelemszemlélet elfogadása mellett is felszólal, hiszen – míg a magyarországi vagy a határon túli magyaroknak ez evidencia – a román társadalom nagy részéből mindmáig ellenkezést és heves tiltakozást vált ki a gondolat, hogy Erdély valaha is Magyarországé volt.
Ennek az ellenkezésnek és fanatizmusnak az okaira tér ki legújabb – egyelőre csak románul megjelent – kötetében a szerző (De la Dacia antica la Marea Unire, de la Marea Unire la Romania de azi - Az ókori Dáciától a Nagy Egyesülésig, a Nagy Egyesüléstől napjaink Romániájáig). Rögtön az ókori Dáciával kezdi, hogy az alapoknál rombolja le a többnyire a 19. században keletkezett és a kommunizmusban megerősített nemzeti mítoszokat. Boia határozottan cáfolja Ceaușescuék egyik alapeszméjét, mely szerint a románok egyek és ugyanazok lennének a dák néppel. A történész azt is megkérdőjelezi, hogy a dák nép egységes lett volna. Mint írja, semmilyen tárgyi bizonyíték nincs arra – ami ennek ellenére a területi követelések alapjául szolgáló ideológia egyik érve volt –, hogy a dákok egy, a Tisza és a Prut között fekvő nemzetállammal rendelkeztek volna. Boia szerint a régészeti leletek nem alkalmasak arra sem, hogy bizonyítsák: a mai Románia területén élő dák törzsek egyazon nyelvet beszélték. Annak, hogy ezt mégis megcáfolhatatlan tényként kezeli számos román történész, szerinte az a magyarázata, hogy mindazon elméleteket, amelyek nem támasztották alá, vagy esetleg kétségessé tették a dák-római folytonosságot, és így a románság „ősi jogát” Erdélyhez, zsigerből elutasították, vagy szándékosan figyelmen kívül hagyták.
2018. 12.07.(XXII /49)
