A korszak
Amióta a Kr. u. V. század elejétől fogva, az ókeresztény kor alkonyán
Augustinus, Orosius, illetve követőik a bibliai kinyilatkoztatáson alapuló történeti
gondolkodása felserdülni látta legkedvesebb teoretikus gyermekét, a korszakot, azóta
a nyugati kereszténység – illetve a globális méretekben hódító "keresztény"
európai kultúra – voltaképpen nem is képes másként közeledni átfogó, az egész
emberi nem sorsát érintő kérdésekhez, mint éppen a korszak-problémán keresztül.
Jóllehet a korszak (aión) kései antik felfogása csak részben igazodik az
Újszövetség szövegéhez – valójában különféle ókori tanok, vallások, valamint
a Biblia szemléletének együtteséből öszszetákolt fogalomról kell beszélnünk –,
mégis, a keresztény (világ) korszak elgondolása egészen a XVIII. század sikeresnek
mondható szekularizációs törekvéseiig tartotta magát; a Felvilágosodás
történetfilozófiai teóriái mossák el – szinte végérvényesen – a korszak és a
világ (koszmosz) közötti alapvető különbséget; ezentúl pedig annak a
felismerését is, hogy bizonyos krízishelyzetekben (amikor a veszély szinte
tapinthatóvá válik) a világ és a korszak fogalmai valóban konvertálhatóvá
válnak. Így történt ez – mindenki számára ismert módon – a náci
Németországban (ahol a faj és a vér mítoszán alapuló "új világ" tényszerűen
is "új korszakként" hirdette meg saját eljövetelét); de ugyanez történt az
elmúlt kétezer esztendő folyamán a különféle világvégeváró és önjelölt
messianisztikus mozgalmak esetében is.
Kevésbé látványos módon ugyan, de az imént említettekre utalnak azok a jobbára
csupán szimbolikus jelleg? események is, amelyek a legújabb Új Kor(szak), a New Age
sajátos "üdvtörténetének" igazolására szolgálnak, s amelyek közül a
legtöbbször a beat-(rock-)korszak delelőjén született Hair cím? musical
betétdalával találkozhattunk, a "Vízöntő"-dallal, amely ezt a bizonyos New
Age-et jelenti be – a maga módján. Ám a hatvanas évek végén – amikor a
nagypolitika szintjén a hidegháborús hisztéria valamenynyire enyhülni látszott –
már egy másik, a fegyverkezési verseny arányait is felülmúló mozzanat osztja meg a
világot – furcsa módon azonban úgy, hogy egyúttal egybe is kapcsolja –, a korabeli
magyar sajtó nyelvén:
a "világűr meghódítása". Valamennyi számbavehető különbözés dacára a Hair
hippi figurái éppúgy ama misztikus 1961. évről énekelnek, mint ahogy ebben az
esztendőben indult Föld körüli útjára az első emberirányította "szputnyik":
"három dimenziónk ny?gei elszakadnak, / s kitárulnak körül a világtengerek."
Valóban ez történt, s ami történt (akkor) "globális élménynek" számít(ott),
valamiféle, immár "kozmikus" jelleg? egység ideáját csepegtetve a köztudatba.
Az örökkévalóság igézete
1999. 01. 23. (III/3)
