A Biblia hermeneutikájának is ez az egyik kulcsa, amely által némi betekintést nyerhetünk a Kezdetek titkába, a Gonosz eredetébe, az ember rendeltetésébe, valamint a világtörténelmet, az emberi sorsot folytonosan kísérő, változó mérték? konfliktusok, tragédiák és katasztrófák ősi forrásaiba. A kozmosz és az emberiség megváltását célzó isteni tervet a Szentírás tartalmazza a zsidó-keresztény felfogás szerint. Ez a terv is az Éden elvesztéséből mint tényből indul ki, melynek megvalósítási programját üdvtervnek nevezzük, a világ és az ember megváltásának eddig megvalósított programját pedig üdvtörténelemnek. Az isteni Terv megvalósítása egyben a szatanikus erők által folytonosan pusztulással fenyegetett, de eredetileg csodálatos harmóniában megalkotott világunk súlyos krízisének a kezelési módja is. A bibliai próféták előrejelzései szerint a világ és az emberiség válságának kezelése végül is azért torkollik "happy end"-be, mert e világkorszak végkifejletében, a Messiás újraeljövetelének következtében a paradicsomi állapotok visszatérnek a Földre.
"Kezdetben teremtette Isten az egeket és a földet. A föld pedig kietlen és puszta volt, és sötétség volt a mélység színén, és az Isten Lelke lebegett a vizek felett." – A héber Biblia első két mondata mindmáig élénk teológiai, tudományos és áltudományos viták kereszttüzében áll. Az ókeresztény irodalomtól fogva napjainkig számos teológus álláspontja szerint az ember teremtése előtt már a Föld növény- és állatvilága, az emberi faj előtti civilizáció a halál és a pusztulás martalékává vált. Többek között G. H. Pember "A Föld legrégibb korszakai" (Earth\'s Earliest Ages, 1876) cím? művében fejtette ki az azóta sok neves XX. századi bibliakommentátor által is elfogadott "réselméletet" (gap-theory).
Pember szerint a Genezis első és második fejezetében leírt teremtés valójában helyreállítás, nem pedig a Föld első ízben való megteremtése. Az angol teológus szerint ugyanis Isten a földet és az egeket nem pusztának és sötétnek teremtette, hanem azok a fentebb idézett első és második mondat között eltelt
– bizonytalanul hosszú – idő alatt váltak "kietlenné és pusztává" (tohuvabohu). Hogy a Teremtő természetétől és eredeti szándékától mennyire idegen volt az üres és puszta Föld teremtése, legszemléletesebben Ézsaiás próféciája bizonyítja (45,18a): "Mert így szól az Úr, aki az egeket teremtette: Ő az Isten, aki alkotta a földet és teremtette azt és megerősítette; nem hiába (tohu) teremtette azt, hanem lakásul alkotta."
2000. 04. 15. (IV/16)
