hetilap

A IV. századi kapernaumi zsinagóga 

"Pogányok Galileája"



Galileát nemcsak történelme, hanem sajátos etnikai, vallási és szociális berendezkedése is némileg megkülönböztette az ókori Izrael többi részétől. Galíl héberül "körzetet" jelent, s Ézsaiás nyomán nem véletlenül nevezték a területet "pogányok körzetének" (galíl ha-gójim). Az északi országrész elpusztítása és Izrael tíz törzsének deportálása (i. e. 722) ugyanis alapvetően megváltoztatta Galilea népességének összetételét. Az asszírok a vidéket gyakorlatilag kiürítették, a zsidók helyébe pedig vegyes összetétel? lakosságot telepítettek Mezopotámiából. A zsidóság jelenléte azonban sohasem szűnt meg teljesen Galileában. A Hasmoneus Simeon ugyan erőszakkal áttelepítette a zsidó lakosokat Júdeába, de nem férhet kétség hozzá, hogy a zsidó szabadságharc győzelmét (i. e. 164) követően nagyobb részük visszatért szülőföldjére. Galileában Jézus idejében és később is számos zsidó lakott, amint azt a területen nagy számban feltárt zsinagógák is igazolják. Sőt mi több, a "pogányok körzete" a zsidó nacionalizmus legradikálisabb irányzatának, a zélótizmusnak legfőbb fészke lett, miután a rómaiak Júdeát provinciává szervezték (i. sz. 6). Az evangéliumok és a kortárs történetírók egyértelműen tanúságot tesznek arról, hogy a júdeai hierokrácia (papi tekintélyuralom) ferde szemmel nézett az általa mélyen lenézett, "bugrisnak" tartott galileai népességre. A farizeusok Jézust és az apostolokat lekicsinylő módon "galileaiaknak" nevezték, amivel egyrészt hírhedten rossz arám nyelvükre, másrészt a rabbinikus előírásokra vonatkozó tudatlanságukra utaltak. Mikor Fülöp apostol Kapernaum környékén találkozott Natanáéllel, és örömmel újságolta neki, hogy megtalálta "Aki felől Mózes írt a Törvényben, és a próféták, megtaláltuk a názáreti Jézust, Józsefnek fiát" – a derék, törvénytisztelő zsidó csak annyit válaszolt neki: "Názáretből támadhat-e valami jó?" Natanáél szkepticizmusát nagyrészt a "main-stream" judaizmus Galileával szembeni általános szkepticizmusával magyarázhatjuk.



Ahol a Messiás lakott



Ezek után jogosnak tűnhet a kérdés, hogy vajon a Közép-Galileában felnőtt, s éppen ezért széles körben csak "Názáreti"-nek nevezett Jézus miért éppen a tartomány egyik déli városát, Kapernaumot választotta magának lakóhelyül? Ennek megválaszolásához vissza kell nyúlnunk az ószövetségi próféciákhoz. Ézsaiás könyvében olvasható az a kijelentés, amely a Messiás megjelenését "Zebulon és Naftali földjére, a pogányok határára", vagyis a római kori Galileába helyezi. "S a nép, amely sötétségben járt, lát nagy világosságot, s akik lakoznak a halál árnyékának földjében, fény ragyog fel fölöttük." A prófétai kinyilatkoztatás tehát egyrészről igazolta a Jézus korabeli közvéleményt, amely Galileát a "halál árnyékának földjeként" tartotta számon, ám homlokegyenest ellenkezett Natanáél előítéletes szkepticizmusával. Máté evangéliuma külön is megerősíti, hogy Jézus tudatosan Ézsaiás próféciájának beteljesítése miatt választotta Kapernaumot lakóhelyéül: "És odahagyva Názáretet, elment és lakozott a tengerparti Kapernaumban, a Zebulon és Naftali határain, hogy beteljesedjék, amit Ézsaiás próféta mondott…" Jézus helykiválasztását befolyásolhatta még a város nevének jelentése is: a héber Náchúm ugyanis magyarul "vigasztalást" jelent; valamint az, hogy Jézus már alámerítkezése után kapcsolatba került az idevalósi Péterrel és Andrással, akiket apostolainak hívott el. A hagyomány szerint Péter anyósának meggyógyítása után Jézus az ő házukba költözött be "albérletbe", egyes bibliakutatók viszont Lukács egy utalása alapján nem zárják ki, hogy saját házzal is rendelkezett a városban. Máté evangéliuma "Jézus városá"-nak nevezi Kapernaumot, Márk pedig külön is hangsúlyozza, hogy Jézus "itt volt otthon". Egyetlen olyan város sincsen Izraelben, ahol Jézus többet prédikált vagy több csodát tett volna, mint Kapernaumban és környékén. Innen hívta el leghűségesebb tanítványait; ennek a városnak a zsinagógájában tanított rendszeresen szombatonként; itt űzte ki az első démonokat; ebben a zsinagógában jelentette ki magáról, hogy ő az Élet Kenyere. Itt borult eléje a zsinagógafő, Jairus, akinek a lányát feltámasztotta a halálból. Egyetlen érintésével meggyógyította Péter beteg anyósát, és egyetlen szavával visszaadta a római százados szolgájának egészségét. Nemcsak a szomszédos názáretiek hallottak Jézus hatalmas csodáiról, hanem még a távoli, pogányok lakta vidékekről is tízezrével jöttek ide a gyógyulni vágyók, akik közül a legelszántabbak egy ízben még házának tetejét is megbontották, hogy béna barátjukat hordágyon leereszthessék a Mester elé. Nem csoda hát, hogy a helybeliek "elálmélkodtak az ő tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók". Jézus azonban nem volt elragadtatva a kapernaumiak képmutató, farizeusi magatartásától, sőt rendkívül kemény szavakkal bélyegezte meg hitetlenségüket: "Ekkor elkezdé szemükre hányni ama városoknak, amelyekben legtöbb csodái lettek, hogy nem tértek meg: Te is Kapernaum, aki az égig felmagasztaltattál, a pokolig fogsz megaláztatni, mert ha Szodomában történtek volna azok a csodák, amelyek tebenned lettek, mind e mai napig megmaradt volna."



Kapernaum emlékei

Mai halászok Kapernaum környékén 

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek