Az ókori város épen maradt központja, háttérben a Vezúvval. Húsz kilométer magasra tört fel a füst és a törmelékfelhő Fotó: WBS
A terület a 18. században elkezdődött régészeti feltárása óta, folyamatosan a görög-római civilizáció iránt érdeklődők figyelmének középpontjában áll. A vulkanikus hamuréteg alatt fennmaradt épületek, írásos és tárgyi emlékek ugyanis egyedülállóan részletes és átfogó betekintést nyújtanak Pompeji mindennapjaiba, a valaha itt élők életvitelébe, ízlésvilágába és gondolkodásmódjába, és ezen keresztül az egész görög-római kultúrába.
A Nápolyi öböl partján fekvő városok virágzó üdülőparadicsomnak számítottak az i.sz. első században, ahová tömegével özönlött a kor elitje Rómából és az egész birodalomból. Pompeji, Néró császársága idején óriási fejlődésen ment keresztül, szinte az egész város újjáépült egy súlyos földrengés után, amely i.sz. 62-ben sújtotta. A hetvenes évekre a birodalom egyik legnépesebb, húszezres lakosságú városává vált, amely a kor összes modern infrastrukturális vívmányával rendelkezett, pékségek, mosodák, éttermek, fogadók látták el a város lakosait, akiknek többsége saját üzletét vezette. A városlakók nagy része meglehetős jómódban, sokan luxuskörülmények között éltek, ami kiderül abból is, hogy Pompejiben a legtöbb magánépület nyolc-tizenhárom helyiségből állt, amelyekben általában egy-egy utcafronti üzlet is helyet kapott. Több ennél nagyobb lakóházat, villát is találtak, amelyek némelyikének csak a lakomaterme nyolcvan négyzetméteres volt, és amelyek saját fürdőkomplexummal is rendelkeztek. A várost magát is öt nagy méret? közfürdő szolgálta ki, amelyekben hideg- és melegvizes medencék, gőzfürdő,
masszázsszalon és edzőtermek kaptak helyet. A fürdők központi szerepet töltöttek be a város társadalmi érintkezésében, úgyszólván a társas élet legfontosabb színhelyei voltak, ahol napi több órát töltöttek a polgárok testápolással és kikapcsolódással.
Ezen kívül a feltehetően jelentős mennyiség? szabadidővel rendelkező pompeji polgárok szórakoztatására jó néhány komplexum állt rendelkezésre. Mint idegenforgalmi centrum Pompeji egyben a szerencsejátékok és a prostitúció fontos központjának is számított, amely tevékenységeknek kocsmáin és fogadóin (a húszezer lakosra nem kevesebb mint száztizennyolc italmérés jutott) kívül huszonöt bordélyháza adott helyet, meghaladva a pékségek és péküzletek számát is. E nyilvánosházak elsősorban a kevésbé jómódú kuncsaftok részére kínálták szolgáltatásaikat, mivel a tehetősebb réteg saját otthonában fogadta a prostituáltakat.
Az alkony leszáll
2004. 02. 06. (VIII/6)
