Jézus Krisztus atlétája

Edenilson Franco (középen), jobbról Roberto Carlosszal, balján pedig Ronaldinhóval Fotó: EF

Ronaldót még a Cruzeiróban töltött éveim alatt, 1993-ban ismertem meg. Most biztosan furcsán hangzik, de akkor még nem ő, hanem én voltam a csapatban a "sztár". Természetesen
mindannyian tudtuk, mind a csapattársak, mind az edzők, hogy nagyon sikeres focista lehet majd belőle, csak még fiatal volt, úgy 15-16 éves. Nem lehetett előre látni, merre viszi ez a nagy tehetség. Alázatos fiú volt, nagyon szerettem. Őszintén mondhatom, kiváló kapcsolatban voltunk egymással.

– Ez miben állt?

– Hát például abban, hogy időnként ételt és egyéb szükséges holmikat vettem neki. Vagy hogy bátorítottam. Tudja, Brazíliában a szegénység nagy úr, ma is 170 millió szegény ember él a létminimum alatt. Az ő háttere sem volt másmilyen

– Azt mesélték Önről, hogy épp mikor a legjobb formájában volt, amikor a csúcsra felért, akkor kezdett hirtelen zuhanni: alábbhagyott a teljesítménye, elszállt az ereje, mintha teljesen kicserélték volna. Mi történt pontosan?

– Épp amikor a legjobban teljesítettem, hirtelen alkoholistává váltam, prostituáltakhoz jártam, és elkezdtem rengeteget éjszakázni. Gyakorlatilag ugyanez vagy valami hasonló történik minden menő focistával Brazíliában: a szegény családi háttérből való kiemelkedés után a népszerűség, az óriási vagyon, a szép ház, a nagy autó gyakorlatilag teljesen elszédíti az embert A különféle szenvedélyek és a züllés mind testileg-lelkileg, mind pedig anyagilag felőröltek. Mindez persze azonnal meglátszott a teljesítményemen is Pedig korábban, amikor még nagyon jól mentek a dolgok, az egyik ismerősöm figyelmeztetett: vagy abbahagyom a züllött életvitelt – erre pedig csak a Megváltó elfogadásával és erejével leszek képes –, vagy óriási mélyrepülés vár rám. Mivel nem hallgattam a szavára, ez a mélypont sajnos el is jött Szinte csak a feleségem tartott ki mindvégig mellettem –
összesen három évig tűrte az általam felhalmozott mocskot. A mélypont idején többször eszembe jutottak a barátom szavai, és rájöttem, nincs más út a számomra, egyedül csak Jézus Krisztus.

– Mit hozott ez a radikális döntés az életében?

– Szinte azonnal abba tudtam hagyni az ivást, felhagytam a szenvedélyeimmel, és anyagilag is rendeződtek körülöttem a dolgok. Elkezdtem az egyik neoprotestáns gyülekezetbe járni, és egy teljesen új szakasz kezdődött az életemben. Mivel megtapasztaltam, mekkora erő van Isten beszédében, a megtérésem után alig négy évvel már Bibliákat csempésztem Kínába.

– A focizással felhagyott, noha nem teljesen: sportmenedzser lett, játékosokat ad-vesz, a karrierjüket építi. Nem érzi vesztesnek magát, hogy most mások tehetségét gondozza, az Öné pedig, hogy úgy mondjam, elveszett?

– Egyáltalán nem, hiszen a tehetség óriási dolog, bárkié legyen is. Sportmenedzser lettem, bár hogy őszinte legyek, inkább "sportevangélistának" tartom magam. Az életem fő célja, hogy ezeket a fiúkat az evangéliumnak megnyerjem, földi életüket, ha lehet, még a pályájuk elején jó irányba mozdítsam. Azt is elmondom nekik, hogy küzdeni igazán a mennyei babérokért érdemes. Jómagam tagja vagyok az "Athletas de Cristo" (Krisztus Bajnokai – lásd keretes írásunkat) nev? szervezetnek, amelyben az aktív sportolók felé történő szolgálatot tűztük zászlónkra: az evangélium megosztását, a tanítvánnyá tételt, sőt a lelkigondozást. Épp a napokban hallottam, hogy Serginho is megtért, a Milan játékosa, akinek többek között én is hirdettem az evangéliumot néhány hónappal ezelőtt. Éppen az ideutazásom előtt történt az is, hogy Roberto Gaucho is befogadta Jézust, akinek a kedvéért hatszáz kilométert utaztam nemrégiben, mert felhívott, s annyira depressziós volt, hogy mindenáron öngyilkos akart lenni. Három napig maradtam nála, mire megnyugodott, s néhány napra rá hívott, hogy megtért, és képzeljem el, a felesége is visszament hozzá

– Itt, Európában is egyre többet hallani arról, hogy hatalmas ébredés söpört végig Brazílián az elmúlt húsz évben. Míg két évtizeddel ezelőtt a brazil emberek 93,5 százaléka vallotta katolikusnak magát, ma épphogy 70 százaléka teszi. A legnagyobb neoprotestáns gyülekezetbe például hárommillióan járnak. Ön hogyan éli meg ezt a kívülről látványos megújulást?

– Természetesen felvillanyoz, hogy egy ilyen óriási isteni munka résztvevője, egyik apró láncszeme lehetek. Csodálatos istentiszteleteken vehetek részt, ahol az isteni jelenlét hatására nem ritka a gyógyulás, a szabadulás. Az sem ritka, hogy félszem? vagy géppisztolygolyók nyomát viselő prédikátoraink, evangélistáink vannak: kőkemény alvilági figurák válnak ugyanis egy csapásra szent emberekké Ugyanakkor arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy sokan megirigyelték az evangéliumi kereszténység sikereit az utóbbi időkben nálunk.

A katolikus egyház papjai például a tömegek visszanyerése céljából átveszik, utánozzák a pünkösdi–karizmatikus egyházak külsőségeit, stílusát – hogy még pontosabban fogalmazzak, ellopják a dalainkat, és arra buzdítják a híveket, hogy imitálják a nyelveken szólást. Ez a probléma például Marcello Rossival, az egyik legbefolyásosabb, egyébként nagyon fiatal, fitt és dinamikus katolikus érsekkel
(Esperes a szappanoperában. Hetek, 2003. október 17.), aki rendszeresen a katolikus egyház szerzeményeként tüntet fel olyan zenei számokat, amelyeket mi már nagyon régóta éneklünk. Ma tehát komoly teljesítmény egy érdeklődő számára, hogy megmondja, melyik gyülekezet áll stabil bibliai alapokon, és melyik a katolikus csoport, mivel a katolikusok is Bibliával járnak, fiatalos stílust képviselnek.

– Lát még valamilyen veszélyt a neoprotestáns hívőkre vonatkozóan?

– Igen, a brazil emberek Isten iránti vágyát nemegyszer az alvilág is kihasználja. Előfordul, hogy a maffiához tartozó egyének egyházat alapítanak, és bezsebelik a fiatal, nyitott vagy naiv keresztények pénzét.

– Látom, erre a beszélgetésre is magával hozta a Bibliáját. Úgy áll a kezében, mintha mindig ezzel járna-kelne Talán még a tárgyalásaira is magával viszi?

– Igen, mindig nálam van a Bibliám, többnyire a kezemben hordom, vagy a hónom alá csapom. Persze nem a külsőségek miatt, csak gyakran eszembe jut valami, és akkor megnézem, hogy is van ez pontosabban.

– Nem okoz ez megütközést a hazájában?

– Nem, egyáltalán nem. Rengeteget változott az újjászületett keresztények társadalmi megítélése Brazíliában az utóbbi tíz év során. Ma már nem kínos nyílt kártyákkal játszani az emberek előtt: ha ismernek, ha tudják, miben hiszek, és hogyan gondolkodom, ha tudják, hogy egyenes ember vagyok, és hogy mit ér a szavam, sokkal jobban bíznak bennem. Most öt játékossal érkeztem Magyarországra, a Lombardba fognak szerződni. A repülőn végig Jézus Krisztusról beszélgettünk