Kétezer év távlatából nézve is sokkoló az a tény, hogy Augustust, a Római Birodalom első számú vezetőjét a Názáreti Jézus születésének évében (i. e. 8/7.) ezekkel a szavakkal jellemezte Kis-Ázsia tartományi tanácsa: „...az istenség (vagyis Augustus) születésének napja az egész világegyetem számára az evangéliumok kezdetét jelentette." Aligha véletlen, hogy az ószövetségi próféták által megígért Messiás (a Masíah héber szó jelentése: 'Felkent', görögül Khrisztosz) születését ugyancsak az euangelion (jó hír, örömhír, győzelmi hír) szóval adja vissza az Újszövetség. A Messiás megjelenéséről az Ószövetség lapjain progresszíven kibontakozó kijelentéseket olvashatunk: már a mózesi Törvénykönyvből kiderül származása; a babiloni fogság előtti és utáni próféták pedig szinte minden apró részletet megjövendölnek róla: születésének helyétől és körülményeitől kezdve lakóhelyén keresztül egészen haláláig és feltámadásáig.
De mikor kellett a Messiásnak megjelennie? Erre vonatkozóan Dániel könyve adott pontos felvilágosítást, amelyről a bibliatudósok nagy része mindmáig úgy tartja, hogy a Makkabeus korban (i. e. 2. század közepe) keletkezett, vagyis ez az Ószövetség időben legutolsó könyve. Érdekes, hogy ezt a teóriát legelőször az ókorban, az i. sz. 2. század közepén élt Porphüriosz nevű görög filozófus fogalmazta meg. A sztoikus bölcselő abból az előfeltevésből indult ki, hogy a jövőt pontosan előrejelző (prediktív) próféciák márpedig nem léteznek! Porphüriosz elképzelni sem tudta, hogy a Dániel könyve 11. fejezetében a Ptolemaida és Szeleukida uralkodók háborúskodásait leíró részeket több száz évvel azok megtörténte előtt valaki hajszálpontosan előre jelezhette! Porphüriosz és kései követői azonban tévedtek és mindmáig tévednek ezzel az axiomatikusnak tekintett előfeltevéssel kapcsolatban. És éppen Dániel könyve az, amelynek alapján egyértelműen bizonyítható, hogy „próféciák márpedig vannak"!
Dániel 9. fejezete - az a rész, amelyikben a próféta előre jelzi a Messiás eljövetelét (25. vers) és „kivágatását" (26a vers) - a jeruzsálemi Templom pusztulására vonatkozó próféciát is tartalmazza (26b vers). A zsidóság minden évben felidézi hanuka ünnepén és Áb hó 9-én, hogy a Második Templomot, amelyet i. e. 168-ban IV. Antiokhosz Epiphanész megszentségtelenített, végül i. sz. 70-ben a rómaiak pusztították el. Az idézett bibliai szövegrész szó szerint azt mondja: „És a várost és a szenthelyet elpusztítja a következő fejedelem népe" - ami tehát csakis a 70-es pusztításra vonatkozhat. Ezek szerint, ha valóban nem létezne prófécia, Dániel könyvét csakis i. sz. 70. után írhatták volna! Ez azonban kizárt. Dániel könyvét ugyanis - beleértve a fentiekben hivatkozott 9. és 11. fejezetet is - a Holt-tenger melléki Qumrán messiásváró zsidó közösségének tagjai is buzgón olvasták. A bibliai könyvnek nyolc másolata maradt fenn barlangkönyvtáraikban, köztük olyanok is, amelyeket bizonyíthatóan az i. e. 2. század végén vagy az i. e. 1. század elején másoltak. De minthogy a qumráni közösség telephelyét legkésőbb a jeruzsálemi Templommal együtt a rómaiak elpusztították, nem lehetséges, hogy a templompusztulásra (hurbán) vonatkozó próféciát ezen időpont után írták volna.
2009. 12. 22. (XIII/52)
