Az ókori Szíria a Mezopotámiától a Földközi-tengerig húzódó „Termékeny félhold” nyugati sávját foglalta magában. A főként kiterjedt síkságokból álló, valaha meglehetősen gazdag vidék lakóinak ritkán adatott meg a béke. Szíria területe a nagy ókori birodalmak állandó jövés-menésének, népek vándorlásának színteréül szolgált: akkádok, arámiak, hettiták, asszírok, egyiptomiak, kananeusok vonultak hadaikkal egymás ellen, és telepedtek le itt a harcok elmúltával. E hatalmas térség történelmében mégsem a nagy birodalmak vagy az aprócska fejedelemségek hoztak maradandó változást, hanem egyetlen nemzetség, amely az arámiak közül vált ki, és vezetőjét úgy hívták: Ábrahám.
Az 1947-ben „Franciaország és a Népszövetség akaratából” alakult Szíriai Arab Köztársaság határai természetesen nem esnek egybe a történelmi Szíriáéval. Ez utóbbi a mai Törökország déli és a mai Irak nyugati részét, valamint Libanon teljes területét is magában foglalta. A történelmi Szíria számos tájegységre oszlik: tengerpartját észak–déli irányú hegységek zárják el a belső területektől. A hegységek között termékeny síkságok találhatók, melyeket a síkságon lustán hömpölygő folyók öntöznek, valóságos gyümölcsöskertté téve a vidéket. A szíriai füge, szőlő, datolya és a belőlük készült sütemények már az ókorban is hírnevet szereztek ennek a területnek! Ezzel szemben a keleten messze elnyúló Szír-sivatag igen száraz sztyeppevidék, ahol legfeljebb nomád állattenyésztők vagy az oázisokban megtelepedett földművelők élnek. Szíria ökológiai adottságai történeti régióinak kialakulására is befolyással voltak: városok csak a tengerpart közelében vagy a folyókkal öntözött termékeny völgyekben jöttek létre.
Civakodó kiskirályok
2013. 09. 27. (XVII/39)
