Pedig Zvi Greengold nem készült hősnek: az interjúban elismerte, hogy a jóm kippúri háború előtt minden lehetőséget igyekezett megragadni arra, hogy leszereljen a hadseregből. Álma az volt, hogy a nyugat-galileai Lohamei Hagetaot kibucban az általa telepített halastavakat gondozza.
A katonaságnál feladata a lehető legtávolabb esett a halgazdálkodástól. Az 1971-ben felállított 74-es tankzászlóalj parancsnokaként egységével a Golán-fennsíkon állomásoztak, ahonnan hol Libanonba, hol Szíriába, hol pedig Jordánia felé kellett védelmi hadműveleteket végezniük. Amikor éppen leszerelt volna, Greengold parancsnoka váratlanul megbetegedett, így neki kellett átvennie az irányítást. A feladatot olyan jól oldotta meg, hogy felettesei kérték, maradjon.
„Jó harckocsizó és jó parancsnok voltam, viszont nagyon frusztrált, hogy rendszeresen hiányzott valami: vagy a tankokból, vagy a sofőrökből vagy pedig a tüzérekből volt kevés.” Az izraeli hadsereg, az IDF akkoriban brit gyártmányú Centurion tankokat használt, amelyeket saját igényeik szerint alakítottak át.
2015. 09. 25. (XIX/39)
