A Biblia állítása szerint minden ember személyisége annak az istennek a képére alakul, amelyet imádásban részesít. Ezért döntő, hogy egy hívő vagy vallásos embernek milyen képe van Istenről vagy az istenéről. A kulturális antropológia tudománya kimutatta, hogy az emberi karaktert rendkívül mélyen alakítja és befolyásolja, hogy miben hisz, egészen a személyiség pszichológiai és strukturális mélységeiig menően: a különböző személyiségrészek (érzelmek, vágyak, akarat, értelem, szellem, ösztönök, intuíció stb.) egymáshoz való alá-fölé rendeltségi viszonyát a családi légkör mellett a legmélyebben a vallás – vagy annak hiánya – befolyásolja.
Egészen más egy protestáns észak-német habitusa, mint egy katolikus bajoré, egy animista brazilé, mint egy anglikán angolé, egy pravoszláv oroszé vagy szerbé, mint egy evangélikus skandinávé vagy éppen egy buddhista koreaié. Egyikük hitének megfelelően elsősorban belső sugallatait és megérzéseit követi, míg a másik szigorúan etikai elvekhez ragaszkodik; van, aki megkísérli mindig a szeretetet tenni első helyre, megint más pedig abban hisz, hogy amit tesz, az mindig visszajön hozzá, s ezért kerüli, hogy másnak ártson; s miközben egyes hitek követői küldetésüknek érzik, hogy mindenkit megnyerjenek hitüknek így vagy úgy, mások abban hisznek, hogy mindenki kövesse azt, amit jónak lát.
Mindez mélyen meghatározza az egyes kultúrákban a gyermeknevelés szempontjait már az egészen kicsi gyermekkortól, s ezáltal a személyiség szerkezetét annyira alapjaiban alakítja, hogy egy saját közösségében normálisnak tekintett őserdei animistát egy európai nagyvárosban akár őrültekházába is csukhatnának, ha mondjuk az elektromos áramot varázslással kísérelné meg szolgálatába állítani, vagy hirtelen belső sugallatának mindig feltétel nélkül engedelmeskedve megszegné az állami törvényeket. Az emberiség rendkívül sokféle ebben a tekintetben, és csak a saját kultúrájukból kilátni képtelen nyugatiak dédelgetik magukban azt az illúziót, hogy mindenki úgy működik, ahogy ők. Ezért nem képesek megérteni a radikális iszlám, sőt egyáltalán az iszlám belső világát sem.
2015. 11. 27. (XIX/48)
