A világ egyik legnagyobb tudományos műhelyét 1954-ben hozták létre: a CERN (a Nukleáris Kutatások Európai Központja elnevezés francia rövidítése) szervezetében 80 ország, 500 egyeteméről több mint 6500 tudós működik közre. A projektben évtizedek óta magyar kutatók is részt vesznek, egyikük, az idén májusban elhunyt magyar Vesztergombi György részecskefizikus így segített a laikusok számára is érthetővé tenni, mi zajlik a CERN legújabb projektjében, a Nagy Hadronütköztetőben (Large Hadron Collider – LHC): „Ez valójában egy gigantikus elektronmikroszkóp… Ahhoz, hogy az anyag finomszerkezetét minél pontosabban megismerhessük, ennek a hullámhosszát kell csökkentenünk. A hullámhossz csökkentéséhez növelni kell a nyaláb energiáját. A nagyobb energiájú nyaláb létrehozásához növelni kell a berendezés méretét – akár a végtelenhez közelítve.”
A tudósok számára a CERN pontosan ezt a különleges berendezést biztosítja: egy olyan gigantikus részecskegyorsítót, amely segítségével az anyag eddig ismeretlen belső alkotóelemeit (például az „isteni részecskének” is nevezett Higgs-bozont) vizsgálhatják.
Az LHC 27 kilométer kerületű alagútja 100 méterrel a föld alatt, a Jura-hegység mélyében húzódik. Emellett a CERN több más különleges kísérleti berendezést is építtetett az elmúlt évtizedekben. Ilyen gigantikus műszaki teljesítményre és energiaösszpontosításra egyetlen ország sem lett volna önmagában képes, így nem csoda, hogy a francia–svájci határon épült CERN nem tartozik egyik ország joghatósága alá sem, státusa hasonló az ENSZ-intézményekhez. További nevezetessége, hogy a hatalmas adatmennyiség feldolgozására itt hozták létre azt a számítógép-hálózatot, amelyből az internet (World Wide Web) kifejlődött.
2016. 07. 15. (XX/28)
