A melegek ugyanúgy élnek, mint mi: a melegmozgalom kiemelt célja, hogy a társadalom behunyja a szemét, és tudomást se vegyen a heteroszexuálistól eltérő nemi életmód jellemző különbségeiről és jellegzetes sajátosságairól. Megjegyezzük, a tömegkultúra ugyanezt a módszert a heteroszexuális társadalmon belül is alkalmazza: a pornóipar, a prostitúció legalizálása, az ókori misztériumvallások orgiát idéző fesztiváláradata (lásd korábbi cikkünk: Liberalia gyermekei. Hetek, 2017. június 16.) a szexualitás határainak felszámolását célozza, csakúgy, mint a korábban kifejezetten homoszexuálisokra jellemző, kiemelkedő egészségügyi kockázatokat hordozó nemi érintkezési formák – az anális és orális szex – hétköznapi szexuális magatartásformákkal történő „egyenjogúsítása”. Ugyanígy a szadomazochizmust népszerűsítő sorozat, A szürke ötven árnyalata is jórészt a meleg szubkultúrából meríti kelléktárát, és alkalmazza azt az ellentétes nemű főszereplők kapcsolatára.
A vad oldal
A melegaktivisták régebben legalább őszinték voltak: Take a Walk on the Wild Side (Tégy egy sétát a vad oldalon) – énekelte 1972-ben megjelent, a transzszexualitást népszerűsítő dalában az egyik korai melegikon, Lou Reed. A hetvenes-nyolcvanas években a homoszexuális mozgalom következetesen – ha úgy tetszik, tényleg büszkén – vállalta önmagát: a féktelen, korlátokat nem ismerő pörgést, a partnereket százával, ezrével habzsoló promiszkuitást (szexuális partnerek gyakori váltogatása – a szerk.), a szenvedélyes lázadást a bevett életmóddal szemben.
2017. 07.07. (XXI/27)
