hetilap

Tonhauser László. Nem csak rendőrökről szól a könyv…   Fotó:
MTI

– Az elmúlt hetekben adott interjúiban meglehetősen negatív képet fest a
politika, a rendőrség és a szervezett bűnözés viszonyáról. Megerősítette azt az
1993-ban tett kijelentését is, mely szerint az alvilág beépült a politikába. Valóban
ennyire korrupt ez az ország?

– Tény, hogy a hetvenes évek végén Magyarországon is létrejött a szervezett
bűnözés. Gyorsan gazdagodtak, és mivel a vasfüggöny miatt nem tudták külföldre
vinni a pénzt, a nyolcvanas évek közepétől bekapcsolódtak az előprivatizációba.
Éttermekbe, éjszakai szórakozóhelyekbe invesztáltak. Mivel a bűnözők maguk nem
fektethettek be, fel kellett fogadniuk valakit, aki erkölcsi bizonyítvánnyal, felsőfokú
végzettséggel, nyelvtudással rendelkezett, csak éppen pénze nem volt. Papíron tehát
ezek az emberek vették meg az üzleteket, és el is kezdték vezetni azokat. Menet közben
sokuk rájött arra, hogy ő az ész a csapatban, és átvette a tényleges vezetést.
Ezek a személyek soha az életben nem követtek el bűncselekményt, ráadásul
elfogadhatóak voltak a gazdasági, politikai életben. A rendszerváltáskor elindult a
totális privatizáció, ahol óriási koncessziókat lehetett megszerezni, ezek megszerzéséhez
viszont politikai támogatás kellett. Tehát a bűnözés elindult a politika irányába
is. Ők nem politizálnak, ők a hasznot keresik, ott jelennek meg, ahol a legkisebb kockázattal
a legnagyobb hasznot lehet csinálni.

Én ezekről a jelenségekről beszéltem, ugyanakkor a politikusok ezt úgy fordították
le, hogy Tonhauser szerint bűnözők ülnek a parlamentben. Nem ezt mondtam.

– Rendőrségi nyilatkozatok szerint 10-15 nagy bűnözői csoport tevékenykedik
Magyarországon. Egyetért a feltételezéssel?

– Annyi bizonyosan van.

– Hogy képzeljük el ezeket? Hasonlóan a maffiafilmekben látottakhoz?

– Nem, a szervezett bűnözés és a maffia két különböző dolog. A maffia egy
vérrokoni, családi alapon szerveződő egység, amely meghatározott területhez és
annak politikai, gazdasági környezetéhez igazodik. Legfőbb jellemzője az, hogy a
szervezet akkor sem szakad szét, ha lefejezik, őrizetbe veszik a keresztapát, mert a
vezér szerepe öröklődik, vagy a börtönből továbbra is irányítani tudja a családot.

A szervezett bűnözés olyan csoportokra vonatkozik, akiknél pont az ellenkezője érvényes:
ha elfogják a vezérkart, akkor szétzüllik a csapat és más területen próbálkoznak
létrejönni. Ezen a területen tehát könnyebb eredményeket elérni.

– Leírná, hogyan működik egy ilyen csapat?

– Egyszemélyi vezetésű, vagy egy bizonyos klán által vezetett egység,
hierarchizálva. Vannak jogi, gazdasági szakértőik, akik arra vigyáznak, hogy jogi
alapon ne lehessen belekötni a csoport tevékenységébe. Aztán vannak a végrehajtó
egyének, akik elkövetik a konkrét bűncselekményt. Ezek többnyire nincsenek tisztában
azzal, kik a főnökök.

– Úgy tűnik, nemzetközivé lett mára az alvilág is…

– Természetesen, a szervezett bűnözés nem foglalkozik a határokkal. Néha
egy-egy óra alatt egész földrészeket átlépő akciókat tudnak végrehajtani nagyon
precízen. Ez úgy működik, hogy bizonyos csoportok, akik azonos m?fajban dolgoznak, mérlegelik,
hogy egymás ellen forduljanak, vagy megosszák a területeket, és együtt dolgozzanak.
Nagyon sok esetben az együttműködés mellett döntenek, hiszen ők a csöndet szeretik,
nem az erőszakot, főleg maguk körül. A szervezett bűnözés ugyanis alapvetően
csendes tevékenység, akkor válik hangossá és durvává, amikor több a vadász, mint
a fóka. A feltörekvő nemzedék megpróbálja a területek újrafelosztását.

– Ezt érzékelhettük a közelmúlt robbantássorozatában?

– Megítélésem szerint igen.

– Minek köszönhető a merényletek szünetelése?

– Akármennyire is nem tetszik – mert az én nevemhez vagy az én csapatomhoz fűződik
–, igen komolyan belejátszik az is, hogy elfogtuk Dietmar Clodót, a robbantásokhoz
használt bombák gyártóját. Kerestük a robbantókat is, de sokszor vakvágányra
jutottunk. Akkor merült fel, hogy keressük azt az embert, aki robbanóeszközökkel látja
el a merénylőket. Hátha ugyanaz az ember gyártja mindenkinek, és rajta keresztül el
tudunk jutni a robbantókig, a megrendelőkig. Így bukkantunk Clodo személyére. Ez
kihatással volt arra, hogy megszűntek a robbantások. Hogy még mi volt igazán mögötte?
A vezéregyéniségek meghaltak az egymás elleni harcban.

– Van magyar maffia?

– Magyar maffia nincsen.

– És külföldi maffiák Magyarországon?

– Igen vannak, hogyne. Maffia típusú bűnözés az orosz ajkú, a kínai.

– Ezek uralmuk alatt tartják a magyarokat?

– Az orosz mindenféleképpen. A kínai zárt, a saját közösségében követi el
a bűncselekményeket, ritkán ütközik a magyarokkal.

– Az oroszok keményebbek, mint a magyarok?

– Sokkal. Az orosz szervezett bűnözés nemzetközi felfutása olyan rövid idő
alatt történt, hogy senki nem akarta elhinni, még az FBI vezetői sem. Mi 1990-ben
kimondtuk, hogy a világ legnagyobb problémája az orosz szervezett bűnözés lesz. Egyrészt
mert óriási pénzmennyiség állt mögötte: szinte ellopták egész Oroszországot.
Hatalmas területeket, bányakincsektől a nukleáris erőkön át a találmányokig, hadd
ne soroljam. A szervezett bűnözők megszerezték maguknak az észembereket is, akiket
Oroszországban az ottani rendszerváltás után nem tudtak megfizetni. Ott is szétzavarták
a politikai rendőrséget, a KGB-t. A maffiák megszerezték ezeket az embereket. A
hadsereg nagy részét is elbocsátották, olyanokat, akik Afganisztánban és egyéb
helyeken megtanultak gyilkolni, és semmiféle lelkiismeretfurdalásuk nincs, ha valakit
ki kell végezni. Ezeket az embereket felfogadták végrehajtóknak. Jóval
drasztikusabban léptek fel, mint a szervezett bűnözésnél szokás, ezzel megteremtették
saját nimbuszukat. Minden szervezett bűnözői kör, sőt még a maffiák is jónak látták
lelülni velük tárgyalni.

– A magyar rendőrségnek milyen esélyei vannak az orosz maffiával szemben?

– Ha szakemberképzést, technikát biztosítanak, akkor van esély velük szemben.
Mivel a bűnözés is nemzetközi, a sikert is nemzetközi együttműködés hozhatja meg.
Ez három dolgon alapul: az első a technikai kompatibilitás, tehát ne történjen
olyan, hogy a német figyelő brigád műholddal kíséri a magyar bűnözőket a magyar
határig, mi meg kukkerral a szomszéd határig. A másik a nyelvi kompatibilitás, mert
ha két nyomozó közé még beiktatnak egy tolmácsot is, az nagyon lelassítja a munkát.
A harmadik a legnehezebb: a nemzetközi törvényi hátteret is meg kell csinálni. Nem létezhet
olyan, hogy egyik országban valamelyik cselekmény büntetendő, a másikban nem, hiszen
a bűnöző abban a pillanatban oda fog menekülni védelemért.

– Ha minden kormányváltáskor lecserélik a rendőrség vezetőit, az azt a látszatot
kelti, mintha a rendőrség bizonyos pártokat szolgálna…

– A politikának meg kellene határoznia, hogy a rendőrség vezetésén belül
melyik az a szint, amelyet kormányváltás esetén le lehet cserélni. A többi viszont
szakma, ahhoz nem szabad hozzányúlni, mert ez az állandó cserélgetés a kapitányi
szintig bezárólag tönkreteszi a szakmát és a rendőrséget.

– Igaz, hogy a bűnözés elérte a rendőrséget is? Most nem a zsebre büntető közlekedési
rendőrökre gondolunk…

– A szervezett bűnözők eleinte erőszakkal reagáltak az ellenük fellépő rendőrökre.
Megfenyegették őket, sokszor fizikailag is ellenálltak. Pofára estek, mert a rendőrség
általában borzasztó érzékenyen reagál ezekre a dolgokra. Még egy lapáttal rátesznek,
hogy csak azért is megfogják a tettest. Elkezdik a bűnözőket vegzálni, egyre több
akció van, és megbukik sok olyan bűnöző, aki soha nem bukott volna meg, csak mert
valaki hülye volt, és erőszakot alkalmazott egy rendőrrel szemben. Ezért rájöttek a
bűnözők, hogy ez a módszer nem jó. Akkor elkezdtek jogi eszközöket használni, az
ország legjobb ügyvédeit fogadták fel. Azok törvényes vagy törvénytelen eszközökkel
megpróbálták húzni, szétszabdalni a nyomozást, és minél messzebbre vinni az elkövetés
időpontjától a büntetés időpontját, közben szabadlábra helyeztetni az elkövetőket.
Illetőleg megakadályozni, hogy az egész elkövetői kör a rendőrség látókörébe
kerüljön. Ez úgy történik, hogy egyvalaki mindent magára vállal. Az illetőt ügyvédek
védik, beszélni nem engedik. Az meg sem szólal. Megéri neki, mert kint maradt társai
– akiket megmentett a lebukástól – támogatják a családját, s amikor azután
szabadul, nem kevés pénz a jutalma, amiért a többiek helyett is elszenvedte a rendőrségi,
bírósági vegzatúrát.

Aztán rájöttek, hogy nemcsak a rendőrség közelébe kell férkőzni, mert a rendőrség
csak egy bizonyos szakaszban domináns, végül is a bírók döntenek mindenben, ezért a
bírói kör közelébe is oda kell férkőzni. A rendőrségen van belső elhárítás,
az ügyészségen, a bíróságon nincs, pedig az ügyészek és a bírók ugyanolyan veszélyeztetettek,
mint a rendőrök.

– Tehát előfordul, hogy a bírót is "megveszik"?

– Én nem mondtam azt, hogy megveszik a bírót, de a bűnözőknek érdeke, hogy a
közelükbe jussanak. A rendőrség korrumpálása abban az időszakban kell a szervezett
bűnözőknek, amikor a titkos nyomozás folyik, hogy előre értesüljenek a szervezett bűnözők
arról, valami készül ellenük, meddig jutott a rendőrség.

– Magyarországon történt politikai gyilkosság a közelmúltban?

– Tudomásom szerint nem.

– Egyik nyilakozatában azt mondta, hogy munkájának 60 százalékát önvédelemre
fordítja. Kitől kellett megvédenie magát? Bűnözőktől, netán némelyik kollégától?

– Amikor kineveztek a szervezett bűnözés élére, azt mondtam, hamarosan vállalkozó-ellenesnek
fognak bélyegezni. Két perc múlva bejött. Persze, ha valaki a szervezett bűnözés útjában
áll, a sajtó, rádió és a televízió útján le lehet járatni. Meg lehet próbálni
semlegesíteni az illetőt. Én így értettem a támadást. Az más lapra tartozik, hogy
a rendőrségen belül a főnökeim megvédtek-e vagy sem.

– Ha nem nyugdíjazzák idő előtt, megírta volna könyvét?

– Mindenféleképpen megírtam volna.

– Készen van már vele?

– Igen, már nyomdában van, hamarosan megjelenik.

– Mit vár tőle?

– Egyetlen egyet várok ettől: ha valaki – aki megfelelő pozícióban van –
elolvassa, és elgondolkodik rajta, már eredményt értem el. Ha elgondolkodik, látni
fogja, hogy tarthatatlan az a rendszer, amit a rendőrségnél csináltak, és ha azt
akarják, hogy nagybetűs magyar rendőrség legyen, akkor változtatni kell ezen a
dolgon. Mert lehet jó rendőrséget csinálni.

– Moldova György, a neves író a kézirat elolvasása után azt mondta, hogy önt
meg is ölhetik ezért a könyvért. Ez vicc, vagy komolyan gondolta?

– Nem lehet előre tudni, hogy milyen reakciókat fog kiváltani a könyv, hiszen
embereket érint. Van, akiket negatívan, és az illetők esetleg boszszút forralnak érte.

– De ha rendőrökről szól a könyv, akkor…

– Nem csak rendőrökről szól a könyv…

– Neveket is említ benne?

– Igen, a neveket sem hagytam ki belőle. Miért kéne kihagynom?

– Az egyik napilap szerint Pintér Sándort fogja leginkább érinteni…

– Nézze, nem erről szól a történet. Én megírtam egy memoárt, amit lehet kórképnek
is nevezni. Természetesen olyan embernek, aki nem ismerte ezt az életet, és nem volt
benne, annak sok újdonsággal fog szolgálni. A nevek is mondanak valamit. De nincs itt
semmiféle támadás. Nem politikai pamflet, nem kormányváltásra készült ez a könyv.
Elmondom azt, amit saját magam tapasztaltam, észleltem. Ebben vannak jó dolgok és
vannak rossz dolgok is. A rossz dolgok vannak többségben.

Vélemények

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek