Hogyan indult a pályája? Mi motiválta, mikor eldöntötte, hogy zenész lesz?
– Öt éves voltam, amikor eldöntöttem. Talán az inspirált, hogy ott volt egy hangszer a szobámban, és az lett a játszótársam. Azt, hogy zeneértő ember lettem, a szüleimnek köszönhetem, főleg édesapámnak, aki pici korom óta a zene szeretetére és ismeretére nevelt. Voltak időszakok, amikor nem szerettem gyakorolni, de amikor belegondoltam, hogy milyen lenne az életem zene nélkül, rájöttem, hogy nem bírnám ki. A zene szeretete tartott pályán.
Direkt választotta a tanári pályát a zongoraművészi helyett?