Afrikai ziccer - Remények és félelmek

Indul a fekete kontinens első futball-világbajnoksága

Cikk nyomtatása
Továbbítás emailben

Dél-Afrikán a világ szeme – a pénteken induló 2010-es futball-világbajnokság új fejezetet nyithat az ország, de a kontinens történelmében is. Az elvárások igen nagyok: gazdaságélénkítést, a turizmus felvirágzását és évszázados előítéletek megváltozását várják az eseménytől, amelyre az apartheid, azaz a fehér elnyomó uralom összeomlása után mindössze tizenhat évvel kerül sor. A kritikusok szerint azonban a rövid tündöklés végén a feketéknek mégsem marad más, csak a megszorítások és az adósság. Ráadásul a terrorveszély, a rossz közbiztonság és az egészségügyi veszélyek (elsősorban az AIDS) a világ egyik legnagyobb sport-eseményére is árnyékot vethetnek.

A rendezők nagy szimbolikus jelentőséget tulajdonítanak a vébének. Danny Jordaan, a szervezőbizottság elnöke szerint a vébé lehet az az esemény, amire a közvélemény asszociálhat az apartheid utáni időkben, amikor meghallja az ország nevét. Az elvárás viszont jóval nagyobb, mint a realitások. A résztvevők számának becslése egyre szerényebb mértékű: a kezdeti 500 ezer helyett már „csak" 370 ezer szurkolóra számítanak. A FIFA az utolsó pillanatban ki kellett hogy árusítson 160 ezer megmaradt jegyet, de még így is csak három mérkőzés lesz teltházas a hatvannégyből. Az összesen 2,9 millió kibocsátott jegyből az amerikaiak 120 ezret vásároltak meg, ennél többet csak helyben adtak el - bár az óriási szegénység miatt a dél-afrikaiak döntő többsége számára álom marad a mérkőzésekre való bejutás.

A július 11-ei döntővel záródó világbajnokság azért is fontos Dél-Afrikának, mivel 1948-tól 1994-ig, az apartheid hivatalos lezárásáig ki volt tiltva a legnagyobb sporteseményekről. 1998-ban, az első hivatalos részvételkor pedig nem sikerült továbbjutniuk az első fordulóból. A péntek esti, Mexikó elleni nyitómeccs ezért is nagyon fontos, hogy ne Dél-Afrika legyen az első olyan rendező ország, amely a kezdőkörben kiesik - annak ellenére, hogy Mexikónak nagyobb esélye van a győzelemre. A közvélemény szerint azonban az ország máris nyert, ugyanis Dél-Afrika az első állam Afrikában, amely világbajnokságot rendez.

A foci a feketék számára mindig is fontos volt, s mivel úgymond elviselhetővé tette az elnyomó rendszert, nagy népszerűségnek örvend, még akkor is, ha a válogatottnak - zulu nyelven Bafana Bafana: 'a Fiúk' a - nem sok esélye van a második fordulóba jutáshoz. Sőt, olyannyira népszerű a foci, hogy a fehérek és a feketék alig tizenhat évvel az apartheid összeomlása után együtt szorítanak a nemzeti válogatottnak. Ez azonban a többség számára csak a tévéközvetítések által lehetséges. A FIFA ugyan majdnem féláron árulta a jegyeket a hajrában, ám ezek még mindig elérhetetlenek az ország szegényei számára, akiknek a havi jövedelme mindössze néhány dollár.

A történészek szerint is nagy jelentőséggel bír az esemény az ország életében. A világ figyelme legutóbb akkor fordult Dél-Afrika felé, amikor Nelson Mandela huszonhét év fogság után, 1990-ben kisétált a börtönből. Akkoriban még azt is nehéz volt elképzelni, hogy az ország el tudja kerülni a polgárháborút, arra viszont végképp senki nem gondolt, hogy húsz évvel később futball-világbajnokságot rendeznek majd.

Persze a helyzet ma sem nevezhető rózsásnak. Bár az apartheid rendszer véget ért, 1994-tól kezdve a kritikusnak mondható közbiztonság, illetve a velük szemben megnyilvánuló rasszizmus miatt jól képzett fehérek tömegei hagyták el az országot. Ennek is köszönhető, hogy Dél-Afrikában a legmagasabb a világon a Gini-együttható, ami a jövedelemeloszlás mértékét mutatja meg, illetve azt, hogy mekkora a különbség a legnagyobb és a legkisebb jövedelem között. A munkanélküliség 27 százalékos. Annak ellenére így van ez, hogy az ország ásványkincsekben gazdag: például Dél-Afrika adja a világ aranytermelésének csaknem felét. Szintén a kilencvenes évek elejétől indult rohamos növekedésnek a HIV-fertőzöttek száma. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint a 45 millió dél-afrikai közül 6 millió szenved a halálos kórtól, és az öt év alatti gyermekek fő halálozási oka (45 százalékban) szintén az AIDS.

A FIFA-t érintő legfőbb kritikák azonban arról szóltak, hogy egy olyan országnak ítélte a rendezés jogát, ahol a közbiztonság súlyos kívánnivalókat hagy maga után. Nem véletlen, hogy a magyar Külügyminisztérium weboldala is - az egészségügyi veszélyek mellett - főként ezzel kapcsolatban szolgál figyelmeztetésekkel a világbajnokságra látogatóknak. Azt tanácsolják többek között, hogy a szurkolók csoportokban utazzanak, sötétedés után ne menjenek az utcára, és egy pillanatra se hagyják nyitva szállodai szobájuk ajtaját.

Nem tekinthető túl jó előjelnek a vasárnap Johannesburgban lejátszott, ingyenjegyekkel látogatható, Nigéria és Észak-Korea közötti edzőmérkőzés sem. Tízezer ember akart bejutni az arénába - sokan jegy nélkül -, a rendőrök pedig az első hullám után bezárták a kapukat, amiket viszont a szurkolók megpróbáltak betörni. Amikor újra megnyitották a bejáratot, többeket letapostak - mialatt egyébként a stadionban már a himnuszokat játszották. A játékot öt percre leállították, majd újra engedélyezték. Összesen mintegy húszan sérültek meg - köztük egy rendőr, akit maga alá temetett a bejárati kapu, és le is taposták -, egy nőt pedig újra kellett éleszteni. (A végeredmény egyébként 3-1 lett Nigéria javára.)

Az esetleges terrorcselekményektől való félelem miatt még a futballisták feleségei is otthon maradnak - adta hírül a legnagyobb olasz sportnapilap, a La Gazzetta dello Sport. Az olasz kapus, Gianluigi Buffon barátnője, Alena Seredova előtt egyenesen érthetetlen annak a néhány nőnek a döntése, akik mégis elutaznak. A togói csapat elleni merénylet után döntött így: „nem utazom, de aggódom Gigi miatt". Mások a gyerekek miatt maradnak otthon, így Alberto Gilardino felesége vagy a Juventusnál játszó rekorder, Claudio Marchisio arája is.

Dirk Kuyt holland labdarúgó is megerősítette: „Nem akarjuk feleségünket veszélynek kitenni." Hollandiában nem véletlenül aggódnak: az iraki titkosszolgálat két hete vett őrizetbe egy al-kaidás terroristát, aki a jövő hét hétfőn tervezett merényletet elkövetni Johannesburgban a holland-dán meccsen. Ezért a holland játékosok egyöntetűen úgy döntöttek, hogy nem viszik magukkal feleségüket.

Mindennek ellenére Jacob Zuma miniszterelnök, aki korábban maga is a nemzeti válogatott csapatkapitánya volt, bizakodó. Kijelentette, hogy Afrika ragyogni fog, ahogy kilép a világ színpadára: „Dél-Afrika életre kelt, és többé nem lesz ugyanaz a világbajnokság után." Steven Pienaar, a brit Everton futballklub dél-afrikai játékosa ugyancsak Mandela szabadon engedéséhez hasonlította a kezdőrúgás jelentőségét. A Michigani Állami Egyetem történelemprofesszora, Peter Alegi szerint a vébére érkező turisták képet kaphatnak az országról, és széles körben elterjedt, igen negatív előítéletek dőlhetnek meg, amire azért is szükség van, mert „Afrikára az emberek általában úgy gondolnak, mint ahol betegség, bánat, halál és pusztulás van, függetlenül attól, hogy milyen előrelépé-sek történnek politikai fronton".

Mindemellett nem elvetendő szempont az sem, hogy a turizmus is megélénkülhet. Jelenleg a turisták nem preferálják az országot, mivel a közbiztonság igen rossz. Nem véletlenül ígérik a rendezők, hogy a szurkolók biztonságára fokozottan figyelni fognak. Arra számítanak, hogy a megváltozott szemlélet következtében a jelenlegi 9,6 millió turista helyett 2014-re akár 14 millió is érkezhet az országba, ami 45 százalékos növekedésnek felel meg.

Azt viszont, hogy az esemény gazdasági növekedést is generál-e, csak a jövő mutathatja meg. A kormány 6 milliárd dollárt fektetett be, amiért bizonyos fekete körök kemény kritikával illették, mivel ennek finanszírozásához hitelekre is szükség volt. Ezeket a turizmus robbanásszerű felvirágzása sem tudja tökéletesen kiegyenlíteni. Az építkezések igen megterhelték az épphogy növekedésnek indult gazdaságot, hatalmas lyukakat okozva a rendszerben.

Johannesburgban pedig a kiskereskedők panaszkodnak. A FIFA nyomására ugyanis kitiltották őket a stadionok környékéről, de még a parkokból, sőt a templomok és a turisztikai látványosságok közeléből is. A hivatalos indoklás szerint az intézkedésre azért volt szükség, hogy megvédhessék a világbajnokságot szponzoráló márkákat, akik sok pénzt fizettek a kizárólagos jogokért.

Az ország vezetői azonban optimisták, a GDP 0,5 százalékos növekedésére számítanak a vébé következményeképpen. Andrew Jennings brit sportriporter szerint viszont nincs értelme az euforikus várakozásnak: a végső sípszó után „várj mindössze harminc napot, hogy a FIFA elhagyja az országot a bevétellel a zsebében, hátrahagyva a fehér elefántcsont csarnokokat". Ezzel arra utalt, hogy a világbajnokság végén az afrikaiaknak csak az adósság marad. Az öt új stadionra ugyanis egyelőre nincs hosszú távú bérlő, ami garantálni tudná a további fenntartásukat. Mindemellett viszont az infrastruktúra talán elősegítheti, hogy Dél-Afrika eséllyel indulhasson a 2020-as olimpia megrendezésének jogáért.

(Az összeállítást készítette: Sebestyén István, Rimaszombati Andrea, Tömösi Ramóna.)

Hiányzók válogatottja

A világbajnokság kezdete előtt néhány nappal is még tovább gyarapodott azoknak a játékosoknak a száma, akik kénytelenek kihagyni a futball legnagyobb eseményét. Nani, a portugál válogatott középpályása egy edzésén szenvedett súlyos vállsérülést, így nem léphet pályára a tornán. Hiánya érzékeny lesz, hiszen a Manchester United játékosa eddig 36-szor szerepelt a válogatottban, hét gólt szerzett, és Carlos Queiroz szövetségi kapitány Dél-Afrikában is kulcsszerepet szánt volna a remek formában lévő játékosnak. Nani helyét az abszolút zöldfülű Ruben Amorim, a Benfica 25 éves futballistája veszi át, aki eddig mindössze utánpótlás-válogatottságig jutott el.
Arjen Robben mindent megtesz ugyan, hogy szerepelhessen a vb-n, ám kérdéses, hogy az orvosok tudnak-e csodát tenni. A hollandok szélsője a magyarok elleni edző-mérkőzésen szenvedett térdsérülést, és az már biztos, hogy a Dánia elleni vb-meccset ki kell hagynia. Bert Van Marwijk szövetségi kapitány komolynak ítélte játékosa sérülését, és nem akar túl nagy kockázatot vállalni idő előtti pályára küldésével. (A hollandoknál nem láthatjuk Ruud van Nistelrooy-t sem, aki térdsérülése óta már nem a régi.)
A távolmaradók névsora eddig is erős volt. A felkészülés során dőlt ki az elefántcsontpartiak kulcsembere, Didier Drogba, akinek a japánok elleni barátságos találkozón tört el a könyöke, és még nem világos, hogy mikor kapcsolódhat be a sorozatba. David Beckham márciusban szenvedett Achilles-ín-szakadást, honfitársa, Rio Ferdinand térde pedig Dél-Afrikában, egy edzésen sérült meg. A németek többek között Michael Ballackot hiányolhatják nagyon, akinek a Chelsea–Portsmouth FA Kupa döntőben éppen a csoportbeli ellenfél, Ghána játékosa, Kevin-Prince Boateng lépett oda a bokájára. A ghánaiaknál viszont Michael Essien kénytelen távol maradni, miután januárban, edzés közben keresztszalag-szakadást szenvedett az Afrikai Nemzetek Kupáján. A brazil keretből csupán Anderson hiányzik sérülés miatt. Az olyan sztárokat mint Ronaldinho, Adriano – Ronaldóról már nem is beszélve – gyengébb teljesítményük okán hagyta otthon Dunga kapitány.
Érdekes még az Interrel BL-döntőt nyert Esteban Cambiasso távolmaradása is, akit teljesítménye ellenére sem vitt el Dél-Afrikába Maradona. Sajátos a paraguayi Salvador Cabanas helyzete, akit januárban lőttek fejbe. A nemzeti válogatottat a kvalifikáción átlendítő csatár felépült ugyan, de a vb-n még nem juthat szóhoz.

Fekete Afrika

Afrikában a legtöbben még mindig nem a focisták képességeiben bíznak, hanem a felbérelt boszorkánydoktorokban, varázslókban. A focisták és a rajongók nagy része szerint ezek képesek az ellenfél kapuját kinyitni, sajátjukat bezárni, a kapusokat lebénítani. Az afrikai futballszövetség, a Confederation of African Football megelégelte a jelenséget, ezért betiltották a varázslatok alkalmazását – ám úgy tűnik, hiába.
Legendás történetek bizonyítják azt, hogy mennyire mélyen gyökerezik az afrikai fociban a varázslatokban való hit. Holger Obermann a nyolcvanas években a Wallidan F. C. edzője volt Gambiában. Megpróbálta ugyan figyelmen kívül hagyni a természetfelettit, de nem sikerült. „Mindenre fel vagyok készülve, de erre nem – írta önéletrajzában. Biri félelemtől reszketve mutat egy zöldes porra, amely szabálytalan távolságokban van szétszórva a keskeny ösvényen, amely a stadionba vezet. Mosóporra vagy porfestékre gondolok. Az út el van átkozva! – kiáltja Biri izgatottan, és a többi játékos is azonnal egyetért vele” – emlékezett vissza az edző, aki kétségbeesésében egy kisbuszba tuszkolta a csapatot, majd a volán mögé ülve őrült tempóban hajtott be a stadionba (2–0-ra megnyerték a meccset).
Legendás az a sztori is, amelynek egyik főszereplője Elefántcsontpart. Az 1992-es Afrika-kupán Ghána ellen 11–10-re nyertek tizenegyesekkel. A rajongók ezt egy jó varázslat eredményének tulajdonították, amelyet szerintük a sportminisztérium által felbérelt boszorkánymester hajtott végre. A turné után a varázslók panaszkodtak, hogy ugyan megrendelték tőlük a szolgáltatásaikat, de nem fizették ki őket. Ezért elátkozták a csapatot, így az „Elefántok” a következő években még csak megközelíteni sem tudták korábbi teljesítményüket. Tíz évvel később a védelmi miniszter bocsánatot kért a megsértett boszorkány­mestertől, mert az 1992-es ígéreteket „nem tartották be”, kétezer dollár kártérítést ajánlott fel neki, hogy újra cselekedjen „a köztársaságért és a sportminiszterért”.
„Elgörbítik a vonalakat, elvarázsolják a labdát, elködösítik az ellenfelet, lebénítják a kapusokat” – véli Bartholomäus Grill újságíró. Oliver Becker filmes pedig egy olyan alkalmon is részt vett, ahol a focisták nemrégiben elhunyt kollégájuk sírját tyúkvérrel locsolták meg, hogy ezzel a módszerrel jussanak hozzá tehetségéhez. A Botswana Sports Magazine azért biztos, ami biztos, megerősítette olvasóit: „Nincs bizonyíték arra, hogy a futballmeccseket csak és kizárólag boszorkánysággal meg lehetne nyerni.”

Olvasson tovább:

Feliratkozás hírlevélre

 
Név: *
Email: *
Feliratkozással elfogadja a Hetek adatvédelmi elveit