hetilap

A hatvanhárom éves férfi szeptember 3-án tűnt el kisgépével, melynek
jelzőrendszere csődöt mondott. Fossett azért szállt fel, hogy megfelelő
kifutópályát keressen versenyautókkal folytatandó kísérletekhez, ugyanis erre az
évre a szárazföldi sebességrekord megdöntését tervezte el. A Nevadát a
repülőgépek Bermuda-háromszögeként tartják számon, több száz repülő zuhant már
le itt tisztázatlan körülmények között. A nagy erővel zajló keresés során
találtak már roncsokat, de egyik sem Fossett gépe.

Steve Fossett cserkészfiúként érzett rá a kaland ízére, tizenkét évesen
hegymászással kezdte, majd mind nagyszabásúbb tervek teljesítését tűzte ki. Nem
éppen atletikus termete a hagyományos sportágakhoz kevéssé illett, így olyan
kihívásokat keresett, amelyek kitartást és állóképességet igényeltek. A
cserkészkedésre mint Kaliforniában töltött ifjúságának legfontosabb
elfoglaltságára emlékszik vissza Fossett, s ez nem is meglepő a család
„főcserkészének”, édesapjának árnyékában, aki rendkívüli módon támogatta, hogy
fia kalandos sportokat űzzön. Emellett az eszes fiúnak a tanulás sem jelentett
gondot, az akadályokat az iskolában is sikerrel vette.

Közgazdász fokozatait rangos egyetemeken szerezte meg, ezt követően tizenöt évet
húzott le különféle cégeknél, majd a nyolcvanas évek elején megalapította saját
vállalkozásait, az értékpapír- és részvénykereskedelemmel foglalkozó Marathon
Securities és Lakota Trading cégeket. „Brókerként rendkívül agresszív voltam, és
keményen dolgoztam. Ezek a jellemvonások segítettek később a kalandsportokban.”
Elmondása szerint, amíg a tőzsdevilágban tevékenykedett, semmi „érdekes
dologban” nem volt része. „Olyan időszak volt ez, amikor más egyebet sem
csináltam, csak a megélhetésért dolgoztam. Nagyon kiégtem az egésztől, és végül
hozzászoktattam magam a gondolathoz, hogy valami eredetibb üggyel térek vissza.”
Kezdetnek egy évben hat hetet szánt edzésre és felkészülésre, mielőtt a
rekorddöntő lépésekre szánta el magát. Időközben üzletei szépen felfutottak, így
pénzéből és idejéből egyre merészebb és költségesebb kalandokra áldozhatott.

Közönséges halandó már a rövidített lista hallatán is elfárad: Fossett futott
ultramaratont, indult az Iditarod 1700 kilométeres kutyaszánhajtó-versenyen,
indult és célba is ért a hawaii vasemberbajnokságon, volán mögé ült Le Mans-ban
a híres 24 órás autóversenyen, és átúszta a La Manche-csatornát is. Ezek azonban
még nem is a legnagyobb húzásai. Steve Fossett az első ember, aki egymaga
hőlégballonnal leszállás nélkül megkerülte a Földet 2002-ben, és az ő nevéhez
fűződik a 13 nap 8 óra 33 perces gyorsasági rekord is, szintén ballonnal,
ugyancsak a Föld körül, amely során 322 kilométer/órás maximális sebességgel
repesztett. Vitorlázásban leg-nagyobb eredménye a nonstop földkerülő rekord
2004-ben: 58 nap 9 óra 32 perc 45 másodperc. Fossett itt, a csúcson hagyta abba
transzóceáni mutatványait, mondván, hogy ez már kielégítette a vitorlázáshoz
kapcsolódó ambícióit. Ezután szinte csak légi bemutatókra készült. 2005-ben
kisrepülőgépével elsőnek repülte körül egyedül, közbenső leszállás és
újratankolás nélkül a Földet – mintegy 67 óra alatt 550,7 kilométer/órás
átlagsebességgel. Rá egy évre pedig megdöntötte a nonstop repülések távolsági
világrekordját is, miközben kétszer repülte át az Atlanti-óceánt. Fossett tartja
a hőlégballonos és a vitorlázórepülős magassági rekordot is, léghajóval pedig
övé a maximális sebességrekord.

Fossett abban a reményben vállalkozott merész utakra, hogy példája másokat is
inspirál, hogy saját életük során elérjék személyes céljaikat.

A vakmerő milliomos legalább annyi rekordkísérletet adott föl, mint amennyit
végül sikerrel teljesített – a hőlégballonos földkerülés is csak hatodik
próbálkozásra jött össze. Természetesen minden egyes kudarcba fulladt kísérlet
súlyos dollármilliókba került, de a balul sikerült próbálkozások nem szegték
kedvét. „A sikertelenség frusztrálja az embert, és én igen sokszor átéltem, hogy
nem vagyok sikeres – mondta –, de azt láttam, hogyha tovább dolgozol ezeken a
pontokon, végül a sikerben is osztozol.” A kalandozások eredménye 5 sportágban
felállított 116 rekord, amelyeknek mára csak fele maradt megdöntetlenül.

A kalandvágyó férfi gyaloglásban is egészen kiváló volt, ráadásul ezt különösebb
felkészülés nélkül bizonyíthatta be, amikor egy kényszerleszállást követően
egyfolytában 50 kilométert menetelt, mire segítséget talált. Eddigi
legmeredekebb, majdnem halálos útja során ballonjával 8000 méteres zuhanást
követően a tengerben landolt, majd 72 órát kellett a vízben pácolódnia, míg
kimentették. De földet ért már csatornákban, fákon is, e téren igazán nem volt
válogatós. Szerencséjére, legsúlyosabb sérülése „csupán” egy bokatörés volt. Egy
héttel eltűnése előtt így morfondírozott egy interjú során: „Ha netán
nyolcvanévesen tolókocsiba kényszerülök, szerzek egy távirányítható repülőgépet,
és azt próbálom újfent a föld körül röptetni. Nem szabok határt a rekordok
felállításának és megdöntésének egészen életem végéig.”

Barátai sokáig bíztak abban, hogy nem esett baja. „Steve kemény fickó, szerintem
most is a gépe mellett ácsorog, arra várva, hogy valaki végre felvegye” –
nyilatkozta jóbarátja, Sir Richard Branson, aki állandó támogatója volt Fossett
útjainak. Nem kerülhető meg a kérdés: Fossett egy izgalmakat hajszoló jenki
fenegyerek vajon, vagy nagy felfedezők kései megjelenése? Ismerősei szerény és
eredeti férfinak tartották, mely nem vall a nagy utazókra jellemző
összeférhetetlenségre. Persze, aki csak szereti a szabadságot, a szelet és a
sebességet, óhatatlanul rokonszenvet érez Fossett iránt, még ha valami
hiányérzetünk is támad a becsvágyó férfi „hőstettei” láttán, akit bevallása
szerint „a teljesítmény és nem az izgalom motivált”.

Peggy, Fossett felesége, bár büszke volt férjére, mindig is utálta
felfedezőútjait, és amennyire lehetett, tudni sem akart a részletekről.
Fossették egyébként jövőre ünnepelték volna negyvenedik házassági
évfordulójukat. A keresőbrigádok a napokban lezárták a férj keresését. Többen
fejüket csóválják: Steve Fossett, bár kiváló pilóta volt, mindig szükségtelenül
nagy kockázatokat vállalt. Talán azért, mert sosem születtek gyerekei, akiket
fel kellett volna nevelnie.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek