Bud Spencer, eredeti nevén Carlo Pedersoli 1929. október 31-én, hat kilóval
született Nápolyban. Elég jó tempóban végezte tanulmányait: ötévesen volt első
osztályos, ötödik osztályból került a gimnáziumba, s tizenhat évesen már a római
egyetem vegyészkarán tanult. A textilmérnöki diploma és négy nyelvismeret mellé
begyűjtött még egy jogi diplomát is.
A luxuskörülményeket megelégelve elrepült két és fél évre autóutat építeni a
venezuelai őserdőbe. „Kezdetben valóságos sokként ért ez a helyzet. Éjjelenként
sírtam, mert annyira más volt minden ahhoz képest, amit addig tapasztaltam.
Ekkor kezdtem megérteni önmagam. Olyan kérdéseket tettem fel magamnak, amikkel
nem sokan néznek szembe. Ki vagyok valójában? Ki voltam eddig? Nagyon fontos
ezekre választ kapni. Mindenkinek el kellene jutnia erre a pontra” – emlékezik
vissza az embert próbáló évekre a későbbi sztár. Még Rómában ismerkedett meg
Maria Amatóval, – későbbi feleségével –, akivel folyamatosan levelezett, míg
haza nem utazott, hogy elvigye magával Venezuelába.
1950-ben a százméteres gyorsúszás bajnoka lett, majd ugyanebben az évben az
olasz vízilabda-válogatottal Európa-bajnoki címet nyert, amihez két évvel később
egy olimpiai ezüstöt is begyűjtött. 1956-ban, a melbourne-i olimpia után vonult
vissza, utolsó mérkőzését pedig épp Budapesten játszotta. Mivel filmes karrierje
ez idő tájt kezdődött, arra kérte a magyar válogatott tagjait, hogy óvják meg az
arcát. A mieink belementek a dologba, feltéve, ha az esti vacsorán elénekel
nekik egy dalt. A meccs során persze számtalanszor megtréfálták, úgy téve,
mintha be akarnának húzni neki egyet. Válogatottunk végül hét háromra nyert, Bud
pedig ép arccal fakadhatott dalra.
Színészkarrierje 1950-ben kezdődött: a Rómában forgatott Oscar-díjas Quo vadis
című filmben alakított római őrt. Csihi-puhi filmjeit azonban csak a hatvanas
évek végén kezdte el forgatni. Mivel neve túlságosan a sporthoz kötődött,
kedvenc sörmárkája és hollywoodi színésze után Bud Spencerré változott.
Legkedveltebb filmjeiben partnerével, Terence Hill-lel verte laposra huszonhárom
centi átmérőjű öklével a gengsztereket.
A vissza-visszatérő alapötlet szerint, amint a mosolygós, szőke öcsi feltűnik,
oda a magányos hős Buddy nyugalma
Faragatlan, gyakran priuszos előéletű, ám mégis vajszívű karakterei mindig egy
nemes ügy mellé állítják, legyen akár szó a sport tisztaságáról (Bombajó
bokszoló), az állatvilág természetes élőhelyének megőrzéséről (Én a vízilovakkal
vagyok) vagy a vallási kisebbségek jogvédelméről (Az ördög jobb és bal keze).
„Filmjeimben nem öltem, csak pofoztam, és mindig a mások, valamint a magam
védelmében. Megvédtem a gyengét az erőssel szemben, és az egész bő humorral volt
átitatva. A karakterem lényege az volt, hogy mindig egy kicsit kevésbé legyek
okos, mint a közönség. Így mindenki ki tudta számítani, mit csinálok
legközelebb” – nyilatkozta a hagymás babot kereskedelmi mennyiségben fogyasztó
bunyós.
Bud Spencer egykor
2007. 09. 28. (XI/39)
