Ez az utolsó prezentációm – kezdte Bill Gates a Las Vegas-i elektronikai
vásár nyitóbeszédét. Bár nyugdíjazásáig még két év van hátra, ő mégis már most
átadta a stafétabotot Ray Ozzie-nak, aki júniustól a Microsoft vezető
szoftvermérnöki posztját foglalja el. Bill a cég elnöke marad, és stratégiai
tanácsadóként atyáskodik a továbbiakban a Microsoft fejlesztői mögött, mivel
figyelmét inkább a feleségével létrehozott karitatív szervezet munkájára kívánja
fordítani. Az itt végzett tevékenységéért a Time magazin tavaly az év embereinek
választotta a házaspárt.
Komputerkalózok
William Henry Gates III. 1955-ben látta meg a napvilágot sikeres üzletemberek
gyermekeként. Az átlagon felüli magas intelligenciával rendelkező ifjú a
lakeside-i gimnáziumban találkozott először az akkor még gyerekcipőben járó
számítástechnikával. Az iskola a General Electrictől bérelt gépidőket, és
bevezette az informatikaórákat, ahol a tanulók a tantermekbe kihelyezett
terminálok segítségével léphettek kapcsolatba egy távoli egységgel. 1968-at
írtunk, a piacot az IBM uralta, Bill néhány barátjával együtt egy PDP–10-es
típusú gépen ismerkedett meg a programozással és a BASIC nyelvvel. A fiatal
matematikus számára valóságos felfedezést jelentett az első óra! Az egy évre
szóló 3000 dolláros bérleti díjat a csapat a gimnazista Bill vezetésével fél év
alatt elhasználta, így az iskolának alaposan a zsebébe kellett nyúlnia, hogy a
további „kalózkodást” finanszírozhassák. A komputerbanda ugyanis gyakran még
éjszaka is belógott a tantermekbe, hogy a Monopoly játék szimulációit
elkészítsék. Bill és csapata rövidesen odáig mélyíti tudását, hogy a DEC egyik
alvállalkozó cége szerződést köt a biciklin közlekedő kamaszokkal: ingyen
használhatják a gépeket, cserébe viszont az operációs rendszerben lévő hibákat
kell javítaniuk. Jól jellemzi Bill karakterét az a csínytevés, amit akkoriban
követ el: információkat szerez a Washingtoni Egyetemen a Cybernet országos
hálózat gyenge pontjairól, majd feltöri a biztonsági rendszert, és lefagyasztja
a hálózatban lévő komputereket egy saját készítésű programmal. Az ifjú Gates
rendkívül büszke tettére, a Cybernet szakemberei azonban hamar kiszúrják a hiba
okát, így az akkor még kiskorúnak számító programozó börtön helyett a
legszigorúbb megrovásban részesül.
A Harvardtól a gyorshajtásig
1973-ban a Harvard Egyetemen ismerkedik meg Steve Balmerrel (a mackós külsejű,
jókedéjű úriember ma a Microsoft vezérigazgatója), illetve csatlakozik hozzájuk
Paul Allen, Gates gyermekkori barátja, hogy egy szoftverfejlesztő cég alapjait
letegyék. Ekkor jelenik meg a Popular Electronics újság decemberi száma az
Építsünk számítógépet házilag! szalagcímmel, egy Altair gép részletes
struktúrájával és egy megrendelőszelvénnyel: 397 dollárért bárkinek lehet
otthoni számítógépe! A kiadvány valóságos bombaként hat az informatika világára,
Bill és csapata hosszú éjszakázások árán elkészítik a BASIC-et az Altairre, és
szerződést kötnek a céggel, hogy az ő szoftverükkel forgalmazzák a gépeket.
Ekkor születik meg a Microsoft a gépeket forgalmazó MITS alvállalkozójaként
1975-ben. A sikerek ellenére a Microsoft kivonult az Altair árnyékából, és mivel
egyre több konstruktőr lepte el a házi számítógépek piacát – megjelennek a
Motorola processzorok, színpadra lép az Apple és a Commodore –, elkészítették a
BASIC-et valamennyi géptípusra. Gates és csapata ki sem látott a munkából.
Myriam Lubow, a Microsoft első titkárnője negyvenkét éves családanyaként került
a céghez. Első néhány hete azzal telt el, hogy megértette: a cég, ahol dolgozik,
kis fekete lemezeket árul, amelyeken szoftverek vannak. A beszámolók szerint
Billel való első találkozása során annyira megdöbbent, hogy egy huszonegy éves,
álmodozó tekintetű srác a főnöke, hogy férje a hír hallatán így szólt: „Na jó,
holnap bemész és megkérdezed, hogy ezek a kölkök egyáltalán tudnak-e neked
fizetést adni?” Ezekben az időkben Billék gyakran napokig el sem hagyták az
irodát, a titkárnő reggelenként rendszeresen a földön alvó programozókon átlépve
tudott csak bejutni az irodába. És hogy az éjszaka se teljen el üresen,
kikapcsolódásképpen elkötött rakodó-munkagépekkel versenyeztek egy építkezésen,
vagy kétszázzal repesztettek Porsche 911-esükön, amíg a rendőrség nyakon nem
csípte őket.
Az IBM-től a Windowsig
Miközben a házi számítógépek egyre nagyobb iramban fejlődtek és kerültek az
otthonokba, az IBM rájött, hogy valami olyasmi zajlik az informatika világában,
amiből eddig ő kimaradt. Felkeresték Bill Gateset és csapatukat, hogy
beszállnának a személyi számítógépek (Personal Computer, azaz PC) piacára, és
ehhez a Microsoftot akarják szoftveroldalról. A legenda szerint Bill ekkor
követte el élete egyik legnagyobb lódítását, miszerint birtokukban van egy új
operációs rendszer, ami már 16 bites processzorokra íródott, és fejlettebb
mindennél, ami a piacon található. Ekkor vásárolták meg Tim Patersontól, egy
seattle-i programozótól a DOS-t 50 ezer dollárért, és 1980. augusztus 21-én
megjelenik az első IBM PC a piacon – a Microsoft DOS-szal. Amikor 1984-ben
megjelentek az első Macintoshok, tulajdonképpen a mai gépek prototípusa
köszöntött be az informatika világába: egér – amivel ikonokra kattintva
ablakokat nyithatunk meg, billentyűzet adatbevitelhez, monitor, amin már nemcsak
unalmas számsorok jelentek meg, hanem képek, grafikák. Bill az Apple-lel kötött
együttműködést kihasználva elkészítette saját változatát: a Windowst, melyet az
NEC által gyártott, IBM-kompatíbilis gépekkel együtt, nagyjából a Macintoshsal
egy időben dobtak piacra. A PC rugalmasságának, alacsony árának köszönhetően
rekordidő alatt elterjedt a planétán – vele együtt a Windows is. A Microsoft
nagy gazdasági áttörését a kielncvenes évek elején a cég tőzsdére való
bevezetése hozta meg. Bill Gates további útja innentől kezdve egy napjainkig
tartó, mára szinte az élet minden területét érintő sikertörténet, hiszen akár
mobiltelefonon, akár személyi számítógépeken, akár élelmiszerboltokban, akár az
egyszerű átutaláskor leggyakrabban az ő szoftvereit használjuk. A Fortune
magazin szerint „Gates több pénzt keresett, mint bárki valaha is az ő korában a
gazdaság bármely területén”.
2008. 01. 25. (XII/4)
