Akár két régi céhes iparos, Joel és Ethan Coen elejétől a végéig – majdnem –
maga csinál mindent. Munkamódszerük legendája, hogy miután kipattan a nagy ötlet
(idáig sokaknál stimmel), bezárkóznak egy szobába, hogy megírják a
forgatókönyvet, majd beállításokat, kameramozgásokat terveznek meg előre. Aztán
beállnak producernek, majd megrendezik az egészet kiváló operatőrök és
instrukcióikat jól értő színészek segítségével. Ahogy mondják: „Ami forgatáskor
történik, az az írás folytatása. Mind a ketten jelen vagyunk, és állandóan
konzultálunk egymással.” Bár a filmvilágban „kétfejű rendezőként” híresültek el,
van belső munkamegosztásuk. Joel az idősebbik, aki a filmfőiskola után vágóként
került a filmiparba, inkább a jelenetekkel és a színészekkel törődik. A három
évvel ifjabb, a Yale-en filozófiát végzett öccse a gyártás folyamatát, a
produceri teendőket tartja kézben. A forgatás után megint leülnek, és együtt
vágják meg az anyagot, ami a filmezés végső, de igen lényegi aktusa.
Coenék Minneapolis kertvárosában nőttek fel egyetemi tanár apa és
művészettörténész anya fiaiként. Ez az értelmiségi légkör nem a tipikus háttere
a filmjeikre oly jellemző vívódó, sokszor bűnözésbe merült karaktereknek. Bár a
szülőváros – és körötte télen a nagy minnesotai hómezők – azért kiemelt szerepet
kap a Fargóban, Coenék legismertebb, szintén két Oscarral díjazott filmjében.
A forma
2008. 03. 07. (XII/10)
