hetilap

Az Angliában élő orosz milliárdos a világ 11. leggazdagabb embere, vagyona –
becslések szerint – 11 milliárd font. Ennek része az első ligás londoni Chelsea
futballklub, egy 56 millió font értékű repülőgép, 3 luxusjacht, melyek egyike a
72 milliós, saját helikopterrel és tengeralattjáróval felszerelt Pelorus,
számos, egyenként több mint 10 millió fontot érő lakóingatlan a Cote d’Azurtól
kezdve Csukcsföldig, valamint közel 8 milliárd font készpénz.

Roman Arkagyevics Abramovics egy szegény zsidó házaspár elsőszülöttjeként kezdte
meg pályafutását 1966-ban. Az állandóan Jeruzsálembe vágyódó, de koldusszegény
Arkagyij építőmunkásként dolgozott. Így környezetükben senki sem lepődött meg,
amikor felesége a második terhessége elején illegális abortuszra jelentkezett. A
barbár művelet során azonban vérmérgezést kapott, melybe belehalt. Az apa ezek
után még inkább belevetette magát a munkába, Romkára pedig felváltva vigyáztak a
rokonok. Az Abramovics család következő tragédiája nem sokat váratott magára:
1969-ben egy daru szakadt Arkagyij lábára, a csontszilánkok pedig felszakították
a verőereit.

A gyors felfogású gyerek hamar megismerkedhetett az orosz pénzügyi kultúrával. A
magánvállalkozás tilalma ellenére Leib nagybácsi az akkor lehetséges
legjövedelmezőbb bizniszt vitte: egy állami faüzem beszerzési osztályát vezette,
azaz megvett valamit olcsón, és eladta drágán. Romant Moszkvába küldték
középiskolába, a 232. számú iskola pedig azóta sem felejtette el Abramovics
nevét. Az üzletember ugyanis kiérdemelte az „iskola nagylelkű adományozója”
címet. „Amikor a tornatermet használjuk, Önre gondolunk. Amikor az ebédlőben
eszünk, Önre gondolunk. Amikor a számítógépes termet használjuk, Önre gondolunk”
– idézi az igazgatónő hálás levelét a milliárdos életéről szóló könyv. (Midgley–Hutchins:
A semmiből jött milliárdos – a szerk.)

Az ifjú Abramovics szívesen járt volna egyetemre, de származása miatt csak „az
ideológiailag semleges” kurzusok közül választhatott. Végül egy ipari főiskolán
kezdett tanulni az útépítő-mérnöki szakon, ám hamarosan behívták katonának. Míg
Abramovics az ifjú tüzérbakák viszontagságaival küzdött, az orosz üzleti klíma
jelentős változáson ment keresztül. Andropov és Csernyenko meghalt, Gorbacsov
pedig meghirdette a „glasznosztyot” és a „perejsztrojkát”. Egyszeriben apró
üzletek ugrottak elő minden bokorból. Leszerelése után Abramovics is inkább e
kísértésnek engedett az iskolapad helyett. Megalapította az Uljut (kényelem)
névre hallgató babakészítő üzemét, és nemsokára 3-4 ezer rubelt keresett
havonta, ami az akkori állami fizetés hússzorosa volt.

Roman korán nősült: a nyolcvanas évek végén vette el a nála idősebb, kislányát
egyedül nevelő Olga Liszovát, akitől aztán hamar elpártolt a légikisasszony
Irina Malangyina kedvéért. Az Aeroflot szőkesége a légitársaság 20 százalékát
birtokló Abramoviccsal szolgálat közben ismerkedett meg, ahol az üzletemberek
előszeretettel osztogatták névjegyüket a légi kísérőknek.

Az orosz közvélemény először 1998-ban hallhatott a „Jelcin elnök
pénztárcájaként” emlegetett 33 éves férfiról, aki – Borisz Berezovszkij révén –
bejáratos volt a Kremlbe, ahol az elnök „ajándékkedvelő leánya”, Tatjána
személyesen egyengette karrierjét. Jelcin megjelenésével felgyorsultak a
gazdasági reformok, és Abramovics az elsők között volt, akik rájöttek az
olajkereskedelemben rejlő lehetőségekre. Amikor megkapta az exportengedélyét,
gyakorlatilag pénznyomtatásra kapott jogosítványt. Előrejutási stratégiája a
„két ember között kialakítandó kapcsolat” volt, az üzlet pedig mindig jobban
érdekelte, mint a napi politika. Az 1995-ös orosz válság idején jött el igazán
az ifjú oligarcha ideje: a híres „kölcsönért részvényt” program keretében a
vagyonos üzletemberek kisegítették a megszorult kormányt, cserébe pedig állami
vállalatokat „adtak el” nekik. Abramovics és Berezovszkij ekkor szerezte meg a
Szibnyeft olajipari monstrumot 200 millió dollárért, a valódi érték
huszonötödéért. Ezek után több tucat cégalapítás és -megszüntetés fű­ző­dött a
nevéhez – köztük nem egy offshore vállalkozásé is.

Abramovics eleinte egyetlen újságnak sem volt hajlandó interjút adni, sőt, még
egy fotó sem állt róla rendelkezésre. Végül az egyik orosz újság egymillió
rubelt ajánlott fel annak, aki lencsevégre kapja a titokzatos kegyencet. A sajtó
hónapokig ezt az elmosódott képet közölte. Abramovicsnak egyébként sem kenyere a
pózolás, megjelenése a mai napig nem tükrözi vagyonát: nyakkendőt még a Chelsea
kedvéért sem köt, és továbbra is a nyolcvanas évek divatjára emlékeztető
kvarc-órát hord. A szivart ugyan nem veti meg, de vodka helyett inkább az
Evianhoz nyúl. Kedvenc kikapcsolódásai is „maradiak”: szeret focizni, pecázni,
és szívesen játszik kuglit vagy orosz billiárdot is. Angliai letelepedése után
még a lovaspólóval is megpróbálkozott, de nyelvi nehézségek miatt feladta.

Mindeközben Abramovics pártfogásába vette a szibériai Csukcsföldet, ahol egy
aranybányát is a nevére íratott. Majd újjáépítette a helzi kórházat,
bevásárlóközpontot hozott létre multiplex mozival, hogy az új repteret és a
korszerű áramszolgáltatást már ne is említsük. Ennek köszönhetően elsöprő
győzelmet aratott a 2000-es választásokon. A régi kormányzónak mennie kellett
volna, ám Roman arra biztatta, hogy foglalja el az ő képviselői székét a
dumában. Így Abramovics is megkapta, amit akart, ráadásul szövetségesévé tette
azt, aki a bukását köszönhette neki.

Amikor a leggazdagabb oroszt, Mihail Hodorkovszkijt „gazdasági visszaélések”
miatt lecsukták, Abramovics egyik szeme sírt, a másik nevetett. Megértette, hogy
– habár sok revizort túlélt – ő sem sérthetetlen. Míg mentora, Berezovszkij a
teljes külföldi száműzetést választotta, ő lassan, de biztosan kezdte kivonni
tőkéjét Oroszországból. Részben ennek köszönhető a Chelsea 2003-as megvásárlása
is, hiszen az albioni klub a „világ legjobb életbiztosítása”: Putyin-retorzió
esetén nem valószínű, hogy a brit miniszterelnök megtagadná tőle a menedékjogot.
Miután az üzletember további milliókat költött a legjobb külföldi játékosok
begyűjtésére, hazájában rásütötték a „hazafiatlan” billogot, míg a futballvilág
„olajmaffiózónak” titulálta. Abramovics – a megítélést enyhítendő – rögtön
felújíttatta a Vörös Hadsereg futballcsapatának stadionját is.

Tavaly előtt Irina és Roman 15 éves házassága végleg zátonyra futott. Ennek
pedig öt közös gyermek látta kárát. Irina eredetileg 5,5 milliárd dollárra
taksálta a szakítást, és ehhez két hírhedt ügyvédet is fogadott, a végösszeg
azonban „csak” 300 millió dollár lett. Abramovics tavaly óta a 25 éves exmodell
Darja Zsukova oldalán mutatkozik, akit nemrég 60 millió dollár értékű
festménykollekcióval lepett meg. Ehhez csak ráadásként jött egy 5 millió eurós
olasz kastély, melybe a lány egy nyaralás alkalmával „szeretett bele”.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek