Két évvel első fellépése után, mindössze tizennégy évesen készültek el első lemezfelvételei, a Motow kiadó gondozásában. Ekkor még csak gospelt énekelt, a kiadó mereven ragaszkodott hozzá, hogy ne szerepeljen más a repertoárban. Az ifjú hölgy azonban többre vágyott, szerette volna kipróbálni magát más stílusokban is, ezért átszerződött a Columbia kiadóhoz. Itt rythm and blues énekesként kezelték, de a stílusváltás nem hozta meg a várt eredményt. Aretha később így vallott erről az időszakról: „Rettentően féltem, sokszor a padlónak énekeltem. Ez a stílus nem én voltam igazán.” Az első nagy sikereket a hatvanas évek hozták meg számára, végre azt énekelhette, amihez nála jobban talán senki sem ért: soult. A Muscle Scoals Sound Rythm Section elnevezésű zenekar olyan hátteret biztosított az ifjú énekes hangjának, amely kiemelte érzelmekkel fűtött, szenvedélyes előadásmódját. Ebben az időszakban bárhol bármit énekelt, mindig hatalmas sikert aratott, nemcsak a közönség, de a kritikusok körében is. 1967-ben mindössze tizennyolc hónap leforgása alatt tizenegy dala került fel a slágerlisták élére.
A hirtelen jött siker miatti boldogságot azonban hamar beárnyékolták a családi tragédiák és az érzelmi nyomás, amit a hírnév hozott magával. Gyors egymásutánban veszítette el édesanyját, két testvérét, majd egy tragikus merénylet során rajongásig szeretett édesapját is. Aretha szinte gyermekként kezdett el turnézni, amihez hiányzott a kellő érettség és élettapasztalat. Tizenhét évesen már két gyermek édesanyja volt, háta mögött több rosszul végződött kapcsolattal, és egyes hírek szerint alkoholba fojtotta bánatát. Gyermekeit az állandó koncertkörutak miatt barátai nevelték. A világsztár ragyogott és kinyílt, mint egy virág, ha színpadra lépett, de ha kialudt a reflektorfény, magába zuhant. A hozzá közel álló emberek szenvedtek legjobban hangulati hullámzásaitól, megmagyarázhatatlan érzelmi kitöréseitől. Sokszor ő maga sem tudta megmondani, mit és miért érez. Franklin nagyon szerette, ha barátok veszik körül, szerette a nyüzsgést, de nem bírta elviselni a visszautasítást. Ha megbántották, nagyon nehezen tudott megbocsátani, és pont azokkal volt rideg, akik a legjobban törődtek vele.
A kétszer elvált Aretha próbálta titokban tartani és nagyon szégyellte zűrzavaros magánéletét. Nagyon ritkán nyilatkozott a sajtónak, és a magánéletét érintő kérdéseket mindig határozottan és megválaszolatlanul utasította vissza. A titkokat borító lepel azonban időnként fellibbent, és alatta egy félresiklott, magányos és fájdalmas élet vált láthatóvá. 1999-ben megjelent önéletrajzi könyvével csalódást okozott azon rajongóinak, akik mint embert szerették volna megismerni a soul királynőjét.
2008. 12. 19. (XII/51)
