hetilap

A politikai helyzet Szomáliában jelenleg is áttekinthetetlen: törzsek törzsek ellen, iszlamisták a „világi hadurak” ellen háborúznak. Az országban a születéskor várható élettartam mindössze negyvenkilenc év nők esetében. Vélhetően ezt Dirie az ősök földjétől és kultúrájától távol túl fogja élni. A Waris név szomáli nyelven annyit tesz: ’sivatagi virág’, így kézenfekvő volt, hogy tíz éve megjelent első, önéletrajzi könyve A sivatag virága címet kapja, s hogy a fekete kontinensnek újabb, de mégis réges-régi, tabuk mögé bújó sötét pontjára világítson rá. A regényes életű nő sorsáról mostanra filmet is elkezdtek forgatni.

A fekete szépség 42-44 évvel ezelőtt jött világra, szegény sorú szüleinek tizenkét gyermeke közül a hat életben maradt csemete egyikeként. Kislány korában napközben kecskéket és tevéket legeltetett, este tevetejet vacsorázott a pattogó tábortűz mellett életrevaló családja társaságában. Az évek során Waris több ezer kilométert is gyalogolhatott mezítláb, ám szabadon a nyugati civilizáció közismert „stresszes béklyóitól”. Az eddigiek egy „természeti nép” életének szentimentális zsánerképe, vagy inkább a mindennapos túlélésért folytatott kemény emberi lét karcolata lehetne, ha Dirie – legalábbis szomáliai mércével – idáig teljesen szokványos élettörténetébe nem ékelődne kislányok megcsonkítása, megerőszakolása, megalázása és egyéb vérlázító esemény is.

Waris a nem könnyen kezelhető sivatagi gyerekek közé tartozott, az ősi hagyományok ellen végérvényesen tizenhárom éves korában lázadt fel, amikor apja egy idős férfi feleségéül szánta. A lánynak vajmi kevéssé hízelgett a tudat, hogy a kényszerházassággal a család állatállományát kereken öt tevével gazdagíthatná. Az apa biztonságképpen ezért előre megátkozta lányát, ha ellenkezni próbálna. Waris a következő éjjelen megszökött, hosszú és szenvedésekkel teli útja a fővárosba vezetett, ahol jómódú rokonok kelletlenül menedéket és munkát adtak neki. Továbbra is fennállt viszont az eshetőség, hogy apja megtalálja és visszatoloncolja. Kikönyörögte hát, hogy Szomália nagyköveteként éppen Londonba tartó nagybátyjáék szolgálatába állhasson mint szobalány. A repülőn találkozott először fehér emberrel, s az útra ekkor, tizennégy évesen kapott lábbelit. Szegény rokonként négy éven át rabszolgamód takaríthatott egyetlen szabadnap nélkül, a házat csak akkor hagyta el, amikor néha rokon gyerekeket kísért el iskolába.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek