A Gettómilliomos megérdemelten tarolt. Szerkezete feszes, sztorija több idősíkon át is követhető, néha lüktetően keleties, máskor teljesen nyugati zenéi pontosan illeszkednek az éppen futó képekhez – ráadásul e pompás összhang épp az utolsó jelenetben ér a csúcsra. A mumbai gettó (egy hatalmas szeméttelep, nézni is fertőzésveszély) mocsarából nemigen vezet út felfelé; legfeljebb egyik bugyorból a másikba lehet átevickélni, éhezésből, prostitúcióból, gyerektolvajlásból a kifejlett gengszterség felé. A címszereplő Jamalt a film elején kínozzák. Víz, pofon és áram faggatja, persze rendőrkéz által, mint az teljesen megszokott ma is a föld számos pontján. Gyötrik, hogy bevallja: csalt a Legyen Ön is milliomos játékban. Hogyan menetelhetne másképp egy „gettókutya” (slumdog) a húszmilliós fődíj felé megállíthatatlanul? Mi se értjük, aztán a fiú elkezd mesélni, és elkezdődik egy ritka szép történet testvériségről és árulásról, rabságról és a gyöngédség utáni vágy hajtóerejéről; amely (e filmnek elhisszük) inkább képes láncot szaggatni, mint azok a mesekönyvbeli proletárok. Esetenként legalább.
Szenvedéstörténet a Gettómilliomos: Jamal, a bátyja, Solim és a szintén árva kislány, Latika szüntelen futása. Előbb a szomszédos koldusnegyed népe tör botokkal és benzines palackokkal az életükre, mert nem hindunak születtek, majd az előbb családias koldusmaffia karmaiból kell szabadulni, ahol ételt és fedelet adnak, de idő múltán (láttunkra!) csonkítják neveltjeiket, hogy az utcán nagyobb szánalmat keltsenek. E gyakorlat több beszámoló szerint is valóságos. A gyerekek, ahogy magukat nevezik, a „három testőr”, vonatok tetején, a szemétkupacokban és az őket verni, majd megrontani kész mocskos felnőttvilágot kivédve életre szóló szövetséget kötnek. Jamal és Latika pedig szemérmes, a mai filmvilágban példátlanul finoman láttatott szerelemre ébred egymás iránt.
A Gettómillomos nyers körkép Indiáról, az ellentétek hazájáról is, amihez képest a mi népünk – töréseivel együtt – joviális és élhető társadalomnak hat. A szennyvíz és szemét mellett toronyházak nőttek, a digitális technológia itt fejleszt, innen működtet és ad el. Példa erre a filmbeli telefonközpont, ahonnan a nyugati világot látják el információkkal, tört angolsággal. A nyomort és az űrkorszakot egy gemkapocs fogja össze: a televízió, persze. Jamalnak az utolsó kérdésnél már kilencvenmillióan szurkolnak. Nézik bádogvárosban, irodaházban és a maffiafőnök plazmáján. Igaz kép ez a különféle osztályokat, nációkat és kultúrköröket ma egybeterelni kész varázsdoboz hatalmáról. A műsorvezető, az ottani „Vágó István” jól látja, hogy a fiúban a lelkes köznép a vágyálmait látja beteljesedni, hisz ő is a gettóból kapaszkodott fel – és nem szeretne követőket.
2009. 02. 27. (XIII/9)
