„Készen állok, és ha az egészségem is meglesz, és Isten is úgy akarja, veletek leszek 2019-ig, 2021-ig is" - biztatta Hugo Chávez a venezuelai népet annak kapcsán, hogy újra népszavazást kezdeményez az alkotmány módosításáról; az államfő így akár 2021-ig is hatalmon maradhatna. Chávez alig több, mint egy éve már szavaztatott korlátlan újraválaszthatóságáról, de akkor elutasították, ezért most újabb népszavazásra kerül sor. A venezuelai elnök szerint ugyanis „veszélyes eltávolítani a hajó kapitányát a tengeri út felénél" - azaz míg be nem fejeződnek az általa megálmodott, a dél-amerikai függetlenségi harcos, Simon Bolivar nevét viselő „bolivari reformok".
Venezuela az első világháborút követő „olajfelfedezésnek" köszönhetően az amerikai kontinens legnagyobb olajkészletével gazdálkodhat, s a föld harmadik olajexportőre. Ez évtizedeken keresztül folyamatos és korlátlan fejlődést biztosított, mígnem az 1980-as évek elejére a nagyarányú közkiadások visszaütöttek. A kormány és a magánszektor külső és belső eladósodása az olajárak csökkenése idején válságba sodorta az ország gazdaságát. Hogy képes legyen teljesíteni fizetési kötelezettségeit, a kormány leértékelte valutáját. A következmény az életszínvonal drámai visszaesése és a negyven éven keresztül politikai váltógazdaságot folytató két erős párt támogatottságának meredek süllyedése lett.A hibás gazdaságpolitika (leginkább az elherdált olajvagyon), a kormány és a társadalom egyre nagyobb korrupciója a szegénység kiterjedéséhez és olyan mértékű bűnözéshez vezetett, ami már a politikai stabilitást veszélyeztette. 1992 februárjában egy korábbi ejtőernyős tiszt, Hugo Chávez megkísérelte megdönteni a fennálló kormányt, mert dühítették az elnök szigorú gazdasági intézkedései. A puccskísérlet sikertelen volt, Chávezt két évre bebörtönözték. Ugyanazon év novemberében volt egy másik sikertelen puccskísérlet is. A hadsereg forradalmi csoportjai szervezték, céljuk ugyanaz volt. 1998-ban azonban Hugo Chávez úgy nyerte meg a választásokat, mint a „szegények hőse", aki „csapást mér az oligarchákra". Vitatott reformokat hajtott végre az alkotmányon (többek között az elnöki mandátum megemeléséről és az újraválaszthatóságról), valamint bevezette a „bolivari forradalom" fogalmát. Ezen erősen központosított és „szociális érzékenységű" államrendszert kell érteni. 2007-ben az elnök azt is kijelentette, hogy egypártrendszert szeretne bevezetni, hasonlóan a régi Szovjetunióhoz.
Az ötvenötödik évében járó Hugo Rafael Chávez Frías egy tanár házaspár falusi fiaként kezdte pályáját. A család olyan szegény volt, hogy a hat Chávez gyerek közül csak Hugót és bátyját tudták taníttatni, sőt Hugót kiskorától nagyanyja szárnyaira bízták. A fiú fogékony volt az irodalomra, a színészetre, a papi hivatásra és a baseballsztárságra egyaránt, de belátta, hogy távol a baseball hazájától valódi kitörést csak a katonai pálya jelent az ő helyzetében, így végül hadmérnökként fejezte be tanulmányait. Ambiciózus katonaember volt a légi alakulatnál, s a politikai hadszíntérre is ejtőernyővel érkezett. Hugo forradalmi hevületét a nagymama beszámolói szították fel, tőle hallott a korábban csak „a gyilkos dédpapa" néven emlegetett felmenőjéről. A családfakutatás eredményeként Chávez arra a megállapításra jutott, hogy a dédapa nem gyilkos, hanem egy „gerillaharcos" volt, aki az akkori venezuelai diktátor ellen lázadt fel. Chávezék persze több tagot is delegáltak a politikai életbe, főleg mióta Hugo zászlóshajója révbe ért. Chávez elnök tanult bátyja kubai nagykövet, majd elnöki titkár lett, miután felhagyott a gerillatevékenységgel. A többi fivér a polgármesterséget gyakorolja, vagy sikerrel eljutott már legalább a jelöltségig. Hugo édesapját időközben kormányzóvá, unokabátyját pedig az állami olajvállalat elnökévé választották. Magát Chávez elnököt több egyetem is díszdoktorává avatta. Doktor Hugo pedig ifjúkori ambícióit sem hagyja parlagon heverni, megnyilvánulásaiban tág teret ad a teátrális szónoklatoknak, és előszeretettel mutatkozik az istenadta nép feletti ideológiai és atyai vezető szerepben.
A gázai offenzíva ellen tiltakozva Chávez nemrégiben kiutasította Venezuelából az izraeli nagykövetet és a diplomáciai személyzet más tagjait is. A Hamasz gratulált a „bátor cselekedetért", de az izraeli kormány szóvivője kijelentette, hogy „aki fundamentalista, szélsőséges csoportokkal és gyilkosokkal szövetkezik, elveszít mindenfajta tiszteletet és megbecsülést". Chávez elnök Izraellel kapcsolatos nézeteit régi barátjától, Norberto Ceresole argentin írótól vette át, aki nemzetközi ismertséget szerzett holokauszttagadó és összeesküvés-elméleteket felújító műveivel. „Nincs olyan zsidó család, akit ne értek volna itt atrocitások" - nyilatkozta Venezuela fővárosának, Caracasnak a főrabbija a helyi állapotokról. Chávez ugyanakkor az USA-t terrorista, „legkomiszabb" országnak, leköszönt elnökét a főgonosznak titulálta El Diablo című hírhedt beszédében.
Vannak azért támogatók is Chávez mellett. Politikai példaképe Fidel Castro volt kubai elnök; „testvéri barátságot" az iráni elnökkel ápol, akinek nukleáris tervei mellett „minden időben és feltétel nélkül" kiáll. Több arab ország is keresi a latin-amerikai népvezér társaságát, ráébredve, hogy egy oldalon állnak, miközben a szakértők kénytelenek bővíteni a hosszú listákat az emberi jogok megsértéséről s az aggasztó közállapotokról Venezuelában. A társadalom fele a nyomor szélén tengődik, a bűnözés Chávez elnöksége alatt megháromszorozódott, 2005-ben nemzetközi statisztika mutatta ki, hogy a világon Venezuelában veszti el a legtöbb ember az életét utcai tűzharcban, leszámolásban.
A venezuelai nép vezetője négygyermekes, de családjától külön élő férfi. Második, egyébként újságíró feleségével a börtönből szabadulva ismerkedett meg, ám házasságuk megállíthatatlanul lejtőre került, a férfi államfővé avanzsálásával. Gyermekei anyjával, egyben első nejével húsz évig élt hűtlenségben. Házasemberként többek között egy évtizedes viszonyt folytatott egy történésznővel, aki az államférfival közös éveiről a Chávez felhasznált engem beszédes címmel adott ki könyvet.
2009. 02. 13. (XIII/7)
