hetilap

Az ókori görögök szerint az ember negyvenéves koráig csupán felkészül az előtte álló „életre”. A karrier csak ezután kezdődik. Harland David Sanders (ismertebb nevén Sanders ezredes), úgy tűnik, tanult az ókori görögöktől, mivel negyvenéves koráig minden mással foglalkozott, csak éppen azzal nem, ami végül világhírűvé tette. Sanders protestáns család gyermekeként született 1890. szeptember 9-én az amerikai Henryville-ben, Indiana államban. Ötéves korában elveszítette édesapját, így anyja a család eltartása érdekében paradicsomhámozást vállalt egy konzervgyárban, és éjszakánként varrt. Ezalatt a kis Harland egyedül gondoskodott hároméves öccséről és csecsemő húgáról. Ez leginkább a mindennapi ételek elkészítését jelentette, aminek köszönhetően hétéves korára kiválóan tudott főzni.

Mivel a család nagyon elszegényedett, tízéves korától már ő is dolgozott egy szomszédos farmon. Anyja kétségbeesetten kereste a kiutat a szegénységből, ezért végső elkeseredésében hozzáment egy farmerhez. A mama újraházasodása után a fiú – mivel nevelőapja rendszeresen ütlegelte – otthagyva a családját és az iskolát, messzire költözött otthonról, és máshol vállalt munkát. Tizenhat évesen bevonult a hadseregbe, s fél évig szolgált Kubában. Leszerelése után megnősült, hamarosan három gyermeke született. Az ezt követő években minden munkát elvállalt. Volt többek között napszámos, kovácsinas, tűzoltó, biztosítási ügynök, majd egy hajózási vállalatot indított el az Ohio folyón.

Ezután a kereskedelmi kamara titkára volt, majd vasutasként dolgozott, de jogi tanulmányokba is belekezdett. A vasutat otthagyva sikeres jogászként tevékenykedett öt éven keresztül. Miután egy alkalommal a tárgyalóteremben összeverekedett egyik kliensével, felhagyott a jogi pályával is. Ezt követően nyitotta meg autószerelő műhelyét Kentucky állam Corbin nevű városkájában, ahol autógumikat is árult. Mindezek mellett azonban leginkább főzni szeretett. 1930-ban, a nagy gazdasági válság közepén – miután rendszeresen őt kérdezgették a turisták, hogy hol lehet valamit enni a környéken – elkezdett főzni az éhes autósoknak. Szerelőműhelye mellett kialakított egy kis helyiséget, melyben mindössze egy asztal és hat szék volt. Sanders volt a főszakács, a felszolgáló, a pénztáros és a kis helyiség névadója is. Mivel jól főzött, híre gyorsan terjedt a környéken, így egy idő után az autósok már inkább csak enni jártak hozzá. Ezen felbuzdulva elérkezettnek látta az időt arra, hogy megnyissa saját éttermét az út túloldalán, mely már száznegyvenkét vendéget is tudott fogadni egyszerre. A hely otthonos volt, barátságos, ugyanakkor nem volt étlap, csak remek ételek hada. Kentucky állam kormányzója hamarosan kitüntette a helyi gasztronómia fejlesztésében nyújtott érdemeiért, 1939-ben pedig egy rangos szakfolyóirat versenyén első helyezést ért el, amely egyúttal szélesebb körben is ismertté tette.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek