Az 1944 júliusában végrehajtott merénylet főszereplője gróf Claus von Stauffenberg ezredes volt, aki több harctéren szolgálva jutott el oda, hogy választania kell örökölt hazaszeretete és a Führerre tett katonai esküje között. Hogy miért nem előbb fejtett ki ellenállást, az máig is viták tárgya, ám a merénylet vitán felüli tiszteletet ébreszt szerte a világon. Az idehaza e tárgyban most kapható három kötetnek is (köztük tán a legmélyebb Michael Baigent könyve, A Valkűr-hadművelet) a méltánylás az alaphangja. Ellenkezést épp a németek tanúsítottak Bryan Singer rendező filmterve (a várható hollywoodias megközelítés) és főképp Tom Cruise miatt, akit a szcientológia melletti kiállása miatt „hivatalból" nem szeretnek Németországban, sőt e vallás (?) „Goebbelseként" nevesítenek gyakorta.
Aztán a makacskodó rendező mégis megkapta a jogot az eredeti helyszínekhez, sőt úgy látták, hogy egy nagy hatású film inkább segít Németország egy másik, a nemzetközi közvélemény előtt kevésbé ismert oldalát megragadni, ezért a filmet anyagilag is támogatták. Az alkotást látva ez nem rossz befektetés. Nincs jele ugyanis a szerecsenmosdatásnak, romantikának a náci idők vagy akár a Wehrmacht tettei iránt, látunk viszont pár vívódó, az SS rémtetteit elítélő, de azok ellen csak titkos naplóban, homályos megjegyzésekben tiltakozni merészelő katonafigurát. Belőlük áll össze a merénylet törzskara. Kellően összetett Stauffenberg alakja is. Jellemében a poroszos engedelmesség, a hazájának klasszikus művészete iránt rajongó bölcsész és a köz érdekét életcélul kitűző (nálunk ritka) arisztokrata családi hagyomány keveredik a bibliai példázatokkal is élő, vallásos hittel. Hasonlót filmen utoljára Costa Gavras Amen című filmjében láttunk, ott a gyakorló evangélikus vegyészmérnök-katona, a Zyklon-B gáz kivitelezője kerül lelkiismereti válságba.
Érdekes, hogy egy történelmi személyt milyen eszközökkel lehet „eladni" a mai filmnézőknek. Készült már több Stauffenberg-film, legutóbb (A Valkűr-hadművelet) az Oscar-díjas A mások életéből, ismerős német színészekkel. Ám az ottani harsogó párbeszédek nem hitelesítik úgy a motívumokat, mint a tipikusan amerikai vágástechnika és a részletekkel magyarázó közelképek a Valkűrben. A sérült Stauffenberg zubbonyt gomboló ujjai, a Hitler vegetáriánus kosztja láttán elváltozó főtisztarc szavaknál inkább érteti e szituációkat. Többször kap szerepet a katonacsizma képe is, mely cigarettát nyom el. Néha sietős e mozdulat (Hitler a hús mellett a dohányfüstöt is utálta) aztán döntést pecsétel (egy tiszt a lázadók mellé áll) majd az elbukást jelzi a főhősök kivégzésekor.
2009. 03. 27. (XIII/13)
