hetilap

A kalandjai miatt sokat irigyelt fotós-haditudósító munkásságával minden fotóriporter számára felállította a mércét, melyet halála óta senkinek nem sikerült felülmúlnia. Robert Capát tartják a modern haditudósítás, a sajtófotózás atyjának, aki háborúellenes felfogást tükröző képeivel vált világhírűvé. Nem ismert félelmet, bátran kivette részét a huszadik század legnagyobb tragédiáiból, világégéseiből. Elképesztő gyorsasággal ismerte fel a helyzeteket, és kapta azokat lencsevégre. Élete folyamatos kockáztatásával dolgozott, miközben témáihoz nem pusztán fizikailag, de érzelmileg is közel került. „A háborúban az embernek vagy gyűlölnie, vagy szeretnie kell valakit, mert ha nincs állásfoglalása, nem bírja elviselni" - mondta egy ízben. A harci eseményeken kívül menekülő embereket, áldozatokat, lebombázott falvakat örökített meg, mindezzel végtelen együttérzést, a háború elítélését váltva ki közönségéből. Robert Capa tisztában volt azzal, hogy a fotónak nem a szépséget kell sugároznia, hanem a valóság sokféle arcát kell bemutatnia. Capa a pillanatnak élt, nem tervezett családot, ivott, de soha nem volt részeg, otthonai a nagyvárosok hotelszobái voltak. A végletek embere volt, kivételes egyénisége, rendkívüli bátorsága, nagyvilági könnyedsége, iróniával teli humora mellett maga is gyászolt, nélkülözte szeretteit, és szenvedett a magánytól.

Capa, eredeti nevén Friedmann Endre Ernő 1913. október 22-én egy budapesti zsidó család sarjaként született, szüleinek egy divatszabó üzletük volt a Kossuth Lajos utcában. A kárpát-ukrajnai Berkovits Julianna és a nyugat-erdélyi Friedmann Dezső a pesti belvárosban, a Városház utcában nevelte három gyermekét: Lászlót, Endrét és Kornélt. Anyjuk kedvence minden férfi családtag között Bandi volt. A laza szülői ellenőrzés miatt Bandi tanítás után a Pál utcai fiúkhoz hasonlóan barátaival lógott a városban. A Dunára jártak úszni, korizni a városligeti jégpályára, bőrszíjas falécekkel a Svábhegyre síelni. Barátai szerint melegszívű volt, tele iróniával, az élet túl unalmas volt számára, ezért sokszor kiszínezve adta elő történeteit, amit alighanem kalandor apjától tanult el. Nyitott volt a tudásra, de nem volt kitartása. Akit szeretett, azért viszont mindent megtett.

Az evangélikus iskolában közepesen tanult. Szülei, különösen anyja, keményen dolgoztak, a nagy hajtást apja egy idő után megelégelte, és egyre inkább kimaradozott otthonról. Apjuk pikareszk történetekkel szórakoztatta gyerekeit kalandos életéről, ugyanakkor élelmiszert szerzett a családnak az ínséges Budapesten. Barátai a Madách Gimnáziumban aggatták rá Bandira a Cápa gúnynevet rámenőssége és nagy szája miatt. Kassák munkásságának hatására a gimnazista Bandi a politika felé fordult, s elhatározta, hogy újságíró lesz. A tizenhét éves fiú bekapcsolódott a baloldali mozgalomba, de nem lépett be a kommunista pártba, minden álma volt, hogy elmeneküljön az országból. Ez később meg is valósult, miután zárkába csukták, és apja segédletével kiszabadult. Berlinben a baloldali emigráns művészek kolóniájához csatlakozott, ahol a festő és fényképész Kepes György lett a mentora. Politikai főiskolára iratkozott be, mellette dolgozott. Kezdetben esze ágában sem volt fotósnak állni, a kényszer és a véletlen vitte erre az útra: amikor döntenie kellett, hogy földművesnek vagy fényképésznek áll, inkább az utóbbit választotta. Kepes adott neki egy Voigtlan derpet, majd laborasszisztensként a Dephot német fotószolgálatnál kezdett dolgozni, és a szerkesztőség hangulata magával ragadta. Ez idő tájt óriási volt a szegénység, ő is sokszor korgó gyomorral járta a várost, jobb híján cukros vízzel húzott ki néhány napot. Az ügynökségnél viszont egyre fontosabb feladatokat kapott, főnöke felismerte tehetségét. Első nagy megbízatása Trockij látogatása volt Koppenhágában, ahol emlékiratai szerint állítólag tilos volt a fotózás, de ő besurrant az acélrudakat szállító munkások között, majd képsorozatával kivívta kollégái elismerését is. A növekvő antiszemitizmus miatt Endre 1933-ban távozni kényszerült Németországból. Párizsban bevándorlóként lehetetlen volt munkához jutnia, ezért a Friedmann helyébe 1934-ben felvette a jól csengő Capa nevet. A névváltás bevált, képei kezdtek ismertté válni.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek