„Olyan az életem, mint egy álom, de én soha nem akarok fölébredni.” A fenti szavak Cristiano Ronaldo dos Santos Aveirótól származnak, még bő egy évvel ezelőttről. Az álom pedig tényleg nem akar véget érni: Ronaldo idén nyáron gyerekkori kedvenc csapatához, a Real Madridhoz igazolt, s egy csapásra a világ legdrágább és egyben legjobban fizetett futballistájává vált. Szegény „porgyerekből” lett a fiatalok százezrei által csodált portugál herceg. Mint a mesében.
Az aranylábú focizseni 1985-ben látta meg a napvilágot a Portugália mellett fekvő Madeira szigetén egy háromgyerekes, kispolgári családban. Szülei gyakorló római katolikusok voltak, a vallásos közeg pedig Ronaldóra is hatással volt. „Istennek köszönhetem a képességeimet, tőle kaptam minden adottságomat” – nyilatkozta később. Az anyjától kapott kereszttalizmánját mindig magánál tartja. A felmenők Cristiano pályafutá-sára mindig is óriási hatással voltak, futballozni az apjától, Josétól tanult, aki egy helyi csapatnál mint szertáros dolgozott. Hiába azonban az apa–fiú vonal, Ronaldónak igazán különleges kapcsolata mindig is az anyjával volt inkább. A nyolcvanas-kilencvenes években még szakácsnőként dolgozó Maria-Dolores nemcsak tanácsokkal látja el fiát, hanem annak pályafutásában, sőt, magánéletében is meghatározó a véleménye mind a mai napig.
A kis Ronaldo egészen gyermekkorától kezdve érdekes testi „rendellenességgel” küszködött: „hozzánőtt” ugyanis egy labda. „Mindig labdával lehetett látni engem. Dekázgattam az utcán, az iskolában, sőt, otthon is. Ez pedig azóta sem változott, bármelyik csapattársamat megkérdezhetik erről. Ez a szerelmem.” A később futballistaként fontmilliókat kereső fiú gyenge tanuló volt az iskolában, rendre problémák is adódtak vele, bár kimondottan rosszfiú nem volt. Már Lisszabonban lakott, amikor egy ízben a tanárjához vágott egy széket, mert az bírálta madeirai akcentusát osztálytársai előtt. Hisztérikus dühkitörései később a pályafutására is jellemzőek voltak, sőt, későbbi edzőjével, az általa „sportapjaként” aposztrofált Alex Fergusonnal szemben is sokszor fejezte ki tiszteletlenül véleménykülönbségét.
Ronaldo karrierje már egészen fiatalon elindult. Tizenkét évesen igazolta le a Sporting, tehetsége ekkor már mindenki előtt nyilvánvaló volt. Később magyar származású edzője, Bölöni László úgy emlékezett vissza korai éveire: „Ronaldo tehetsége elvitathatatlan volt. Gyorsasága, fizikuma páratlan volt, olyan erősnek találtam, mint egy bikát. Technikai képességei pedig másik húsz átlagos focistának is elegendőek lettek volna.” A felnőttek között éppen Bölöni kezei között mutatkozhatott be, amikor pedig először kezdő lett a Sportingban, rögtön két gólt vágott. Tizenhét évesen…
2009. 07. 31. (XIII/31)
