hetilap

Vangelis mellett kétségkívül Demis Roussos a görögök leghíresebb zenei „exportcikke”. Több mint száz arany- és platinaalbumával beírta magát a Guinness-rekordok közé. A hetvenes évek egyik legjellegzetesebb popikonjának dalait minden nemzet magáénak tudhatta, mivelhogy tucatnyi nyelvre lefordították, többek között magyarra is. Sajátos előadás­mód­ját, kivételes hangterjedelmét még inkább fokozta extravagáns színpadi megjelenése: hosszú szakállával, szelíd tekintetével, elégedett mosolyával inkább hasonlított egy prófétára – elnyerve ezzel a „pop pópája” címet. 
Jómódú görög szülők első gyerme­keként az egyiptomi, arab és európai kultúra ötvözetét tükröző multikulturális városban, Alexandriában látta meg a napvilágot. Ortodox és muzulmán miliőben Demis zenei kifinomultságát gyerekkorától a bizánci és arab elemekkel tarkított népzene formálta. Már gyerekként imádott énekelni, első adandó alkalommal csatlakozott a bizánci rítusú görög katolikus egyház kórusához, ahol öt éven át szólistaként énekelt, majd megtanult gitározni, és a jazz hatására trombitálni. A gondtalan diákéveket az 1961-es szuezi válság törte meg. Mérnök édesapja elvesztette az állását, így visszatelepültek Görögországba, Athénbe. A siheder Demis élete  gyökeresen megváltozott. A család megélhetése miatt dolgoznia kellett. Nappal iskolába járt, éjjel pedig különböző klubokban trombitált. Édesanyja az egyre felkapottabb görög idegenforgalomban képzelte el fia jövőjét, de a tizenhét éves görög ifjút csak a zene érdekelte. Első körben unokatestvéreivel megalapította a The Idols  együttest, ahol Demis  gitáron és bőgőn játszott. Történt egy alkalommal, hogy be kellett ugrania az énekes helyére, és a közönség azonmód beleszeretett szívig hatoló hangjába. A fellépések rendszeressé váltak. A kor nemzetközi slágereit játszották, míg egy nap megismerkedett a később közösen létrehozott legendás Aphrodite’s Child tagjaival. Vangelis Papathanassiou-val való találkozása fordulópontnak mutatkozott karrierjében. Elsőként célba vették a nemzetközi zene fellegvárát, Londont. Ám a  hatvanas években a felfedezés és siker reményében számtalan zenészpalánta tódult a szigetországba, így a  bőröndnyi bakelitlemezt és hangfelvételet cipelő fiúk  már sajnos nem fértek be. Maradt hát a következő képeslapváros, Párizs. Mindennap egy pincezugban próbáltak, míg a pénzük kitartott, ráadásul a mindannapos sztrájkok (’68!) ideje alatt sem éppen szerződést kereső menedzserek lepték el az utcákat. Végül a szerencse mégis rájuk mosolygott a Phonogram kiadó képében, amúgy rájuk nézve egy eléggé előnytelen szerződés  ígéretével. Ínséges körülmények között született meg a  klasszikus Pachelbel D-dúr kánon inspirálta Rain and Tears című dal, ami rövid időn belül a toplisták élé­re került. A következő két album (End of the World, It’s Five O’Clock) dalai pedig egész Európát meghódították. A siker Demis magánéletébe is megérkezett, feleségül vette korábbi szerelmét, Monique-ot, akitől Emily nevű lánya született.
Az Aphrodite’s Child befutott, a harmadik, a kritikusok szerint „legsikerültebb” album, a 666 című, János  jelenéseit feldolgozó dupla nagylemez lett, azonban a felvételek során egyre gyakoribbá váltak a heves  viták. Vangelis többre, vagy inkább maradandóbbra vágyott, ezért félbehagyta a turnékat, és bezárkózott kísérletezni a stúdiójába. A többiek egy darabig még folytatták a koncerteket, de egy  idő után az eltérő zenei stílust kép­viselő bandatagokat már a turnéból beáramló pénz sem kötötte össze. Így elkerülhetetlen volt a szakítás. Két év sikeres zenélés után tehát a hatvanas évek egyik leg­ütősebb rockbandája feloszlott. Vangelis ismerve Demis nem mindennapi hangját, azt javasolta neki, hogy próbálkozzon szólóénekléssel. Demis  fiatal kora ellenére ontotta a jobbnál jobb slágerdalokat, melyek mind a toplistán landoltak. Nem úgy a házassága, ami három év után becsődölt. Elvált első feleségétől, és elvett egy francia hölgyet, Dominique-ot, akitől később Cyril fia született. Az aranytorkú énekest az európai országok egytől egyig tárt karokkal fogadták. Az 1972-es müncheni olimpiai játékokon az is megismerte tehetségét, aki addig esetleg még nem hallott róla. A következő évben kiadott Forever and Ever című nagylemez volt karrierje csúcspontja, a címadó dal révén több mint tízmillió kópiát adtak el világszerte.
Az ekkor már világhírű Roussos bohém életvitelével és nagyzási hóbortjaival hívta fel magára a média figyelmét. Párizs külvárosában megvásárolt egy kastélyt, amelyet hófehér koloniál stílusban újíttatott fel. Családjával gyakran változtatta lakhelyét, reggelire rendszeresen grillcsirkét és pezsgőt fogyasztott. Az eredmény pedig nem maradt el, a mérleg nyelve száznegyvenhét kilón vesztegelt. Szigorú diétába fogott, aminek következtében kiszáradt, és mély depresszióba süllyedt. A baj nem járt egyedül, harminckilencedik születésnapján sikerült éppen arra az Athénból Rómába tartó járatra felszállnia, amelyet terroristák térítettek el 1985 júniusában. A gépel­térítők annyira meghatódtak a híres  túsz láttán, hogy együtt „ünnepeltek” Demisszel a gépen, de mindezek ellenére Roussost és harmadik feleségét, Pamelát a többi utassal együtt néhány napig fogságban tartották Bejrútban. Két napig folyamatosan imádkozott,  a halállal szembenézve próbálta a  traumát feldolgozni. Ekkor döbbent rá az emberi élet törékenységére, értékére és arra a tényre, mennyire fontos a nemzetek közti egyetértés. Az esemény megváltoztatta az énekes életét, eldöntötte, hogy tehetségét az emberiség megjobbítására szenteli, történetét egy könyvben is dokumentálta. A nyolcvanas években visszafogottabb iramban dolgozott, tíz hónap alatt ötven kilót fogyott, majd  másodmagával megírta a Súlyos kérdések című étrendfigyelős könyvét, melynek lényege, hogy a különféle élelmiszereket – előnyben a zöldségek, gyümölcsök – bizonyos kombinációkkal fogyasszuk. A változások Demis zenéjében is megmutatkoztak. A korábbi, népies dalokat elektronikusabb hangzásúak váltották fel, Demis pedig újszerű stílusirányzatokkal is kísérletezni kezdett. Ez idő alatt Vangelisszel ismét több projektben dolgoztak együtt (Szárnyas fejvadász, Tűzszekerek), így újra bekerült az akkori könnyűzene mainstreamjébe. Idén májusban egy beat­korszakot megidéző, gyökerekhez visszanyúló új lemezt készített fiatal zenészek közreműködésével. A 2009-es esztendőt saját életrajzi filmjével kívánja lezárni, melynek producere lánya, Emily. Átlagos apának tartja magát, soha nem drogozott, szabadidejében főz, olvas, Mozartot hallgat, vagy lovával a természetet járja. Bevallása szerint, ha nem énekelne, bizonyosan séf lenne egy jónevű étteremben. Nemsokára a Papp László Budapest Sportarénában fakad dalra.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek