Conrad Nicholson Hilton, a világhírű szállodalánc alapítója a farmerlétből tört ki, és élete a 20. század egyik sikertörténetévé vált. 1887-ben született az új-mexikói San Antonióban. Miután hadnagyként szolgált az első világháborúban, 1919-ben a texasi Cisco városába érkezett, hogy szerencsét próbáljon. Látva a városban rejlő lehetőségeket, vásárolt egy motelt, amit az 1920-as évek gazdasági recessziója ellenére nyereséggel tudott üzemeltetni. A következő két évben még további három kisebb szállodát vásárolt, és arról ábrándozott, hogy megépíthesse első, saját szállodáját, amely majd az ő nevét viseli. A Dallas Hilton 1925 augusztusában nyílt meg, ugyanabban az évben, amikor Conrad Hilton megnősült. Mary Adelaide Barront vette feleségül, akitől három gyermeke született, másodikként William Barron, a későbbi örökös.
Az 1929-es tőzsdeválság Hiltonra is hatással volt, több szállodáját is be kellett zárnia, de saját bevallása szerint ez idő alatt rengeteget tanult. Élete végéig az egyik fontos alapelvévé vált, hogy mindig együtt kell mozogni a gazdasági folyamatokkal. A válságos időkben szövetséget kötött egy másik szállodalánc-tulajdonossal, és így sikerült fennmaradnia. A harmincas évek végéig sikeresen visszafizette kölcsöneit, és immár tíz Hilton szálloda működött az ország területén. További szállodákat vásárolt több nagyvárosban, mint például New Yorkban és Washingtonban. Üzleti sikerének az volt a titka, hogy a korábban nem kifizetődő szállodákat képes volt jövedelmezővé tenni. Ekkorra már olyan hírnévre tett szert korának üzleti életben, mint később a kilencvenes években Bill Gates vagy az új évezredben Steve Jobs. A híres New York-i Waldorf-Astoria Szállodájában sok politikus, diplomata és híresség szállt meg, akikkel Conrad igyekezett jó kapcsolatokat kialakítani.
1942-ben másodszor is megnősült, és a hírhedt, magyar származású színésznővel, Gábor Zsazsával öt évig voltak házasok. A színésznő bevallotta, hogy csak a pénzéért ment hozzá Hiltonhoz, ezért amikor Conrad korlátozta a havi költségvetését, megromlott a kapcsolatuk, és mire közös lánygyermekük megszületett, már el is váltak.
A második világháború után Conrad Európába utazott, hogy felmérje az európai lehetőségeket, annak ellenére, hogy a Hilton cég elnöksége nem látott potenciált a háború sújtotta országok vendéglátóiparában. Conrad Hilton viszont azt az elvet vallotta, hogy a világbékét el lehet érni a nemzetközi kereskedelemmel. Hitt abban, hogy szállodái hozzájárulhatnak a helyi gazdaság fejlődéséhez, hogy ösztönözni fogják a turistákat a pénzköltésre, és ezzel a terjeszkedéssel sikeresen harcolhatnak a kommunizmus eszméje ellen.
A Hilton Hotels International 1949-ben nyitotta meg az első szállodáját az Egyesült Államokon kívül Puerto Ricóban, és utána sorban nyíltak szállodák Madridban, Isztambulban, Londonban, Rómában és Kairóban. A Hilton hotelek az országban fellelhető körülmények ellenére mindenhol ugyanolyan magas szintű minőséget nyújtottak a vendégeknek. Ekkorra már elnökök és királyok nevezték barátjuknak Conrad Hiltont.
Sok ezren részesülhettek nagylelkű adományaiból, ugyanis létrehozott egy alapítványt a rászorulók segítésére, ami mellett még személyesen is adakozott a környezetében levő szegényeknek. Nagyon jó barátja volt Billy Graham evangélistának, valamint Dwight D. Eisenhower elnöknek, akikkel rendszeresen részt vettek a „nemzeti imareggelin”, hogy az ima által elősegítsék a hit, a szabadság és a keresztény vezetés terjedését világszerte. Conrad Hilton mindig úgy tartotta, hogy hit nélkül soha nem lett volna sikeres: „A hit a legfontosabb és a legerőteljesebb szó nyelvünkben. A hit kapocs ember és alkotója között.”
1977-ben 89 évesen elvette harmadik feleségét, Mary Frances Kellyt, akit már 1930 óta ismert. Két évvel később Conrad Nicholson Hilton 91 évesen meghalt tüdőgyulladásban. Vagyonának nagy részét saját jótékonysági alapjára hagyta, hogy világszerte segítse a katolikus apácák munkáját.
Második fia, Barron Hilton mindezt nem hagyta annyiban, és bírósághoz fordult, hogy megtámadja apja végrendeletét. A peres eljárás az 1980-as években ért véget, amikor sikerült elnyernie apja vagyonának nagy részét. Azelőtt Barron dolgozott a Hilton szállodalánc alelnökeként, elnöke volt egy hitelkártyacégnek, tulajdonosa volt egy narancslégyárnak, vezetett magánrepülőgépek lízingelésével foglalkozó vállalatot, és befektetett egy texasi olajtársaságba is. Szenvedélyes pókerjátékosként az ő nevéhez fűződik, hogy a Hilton cég belépett a szerencsejátékok világába, amely sikeres üzleti lépésnek bizonyult. 1991-ben, amikor megnyílt az első kaszinója Atlantic Cityben, a cég 185 millió dolláros évi bevételének több mint fele a szerencsejátékból származott.
Barron Hilton 1947-ben nősült, és feleségétől nyolc gyermeke született. Az 1990-es években felmerült az utódlás kérdése, de Barron Hilton nem a saját családjából választott. 1996-ban a Walt Disney korábbi pénzügyi igazgatója, Stephen Bollenbach vette át a stafétabotot. Barron ma már a Hilton jótékonysági alapját igazgatja, és feleségével, Marilynnel egy nevadai ranchon élnek, ahol Barron végre kiélheti a repülőgépek iránt érzett szenvedélyét, agyaggalambokra lőhet, és pisztrángokat, sügéreket pecázhat két magántavából.
Barron Hilton az egyetlen a családban, aki jelentős részvényhányaddal rendelkezett a Hilton szállodaláncban, amelyet 2,4 milliárd dollárért értékesített. 2007-ben bejelentette, hogy a vagyonának 97 százalékát a Hilton jótékonysági alapba fogja adományozni éppen úgy, ahogyan édesapja is tette, mert úgy érzi, családtagjai, különösen tizenkét unokája, szégyent hoznak a család hírnevére.
Paris Hilton, az egyik unoka például otthoni szexvideójával vált hírhedtté 2003-ban, és azóta is valóságshow-jairól, kicsapongó életmódjáról híres. Napjaink hírhedt sztárját 2006-ban megválasztották a „legrosszabb példaképnek”, 2007-ben pedig a Guinness-rekordok könyve szerint ő volt a „legtúlértékeltebb celeb”. Ugyanebben az évben ittas vezetés miatt elvették a jogosítványát. Mivel többszörös kihágást követett el, ezért börtönbüntetésre is ítélték. Nagyapjánál ekkor telt be a pohár, és döntött úgy, hogy nem hagy rá semmit. A színésznői és énekesnői babérokra törő örökösnőt a kitagadás nem izgatja különösképpen, mivel becslések szerint évi mintegy 7 millió dollárt (1,4 milliárd forintot) keres.
A Hilton szállodalánc így immár csak nevében kötődik az alapító, Conrad Hilton leszármazottaihoz.
2009. 10. 09. (XIII/41)
