Tom Lantos, az emberi jogok fáradhatatlan szószólója és védelmezője beilleszkedik azok hosszú sorába, akiket ez az ország kivetett magából, aztán máshol ragyogó pályát futottak be. Budapesten született 1928-ban zsidó családban, ő maga „világi zsidónak” vallotta magát. A második világháború idején tizenévesen részt vett a nácik, illetve a nyilasok ellen harcoló ellenállási mozgalomban. Kétszer szökött meg kényszermunka-táborokból. Egy Raoul Wallenberg által létesített „védett házban” keresett menedéket. Később részt vett a kommunistaellenes szervezkedésben is.
1947-ben az Egyesült Államokba emigrált, mindig „választott amerikainak” tartotta magát. Kiválóan megtanult angolul, rendkívül választékosan beszélt, de mindvégig magyar akcentussal. A Washingtoni Egyetemen szerzett diplomát, a kaliforniai Berkeley Egyetemen pedig doktori fokozatot közgazdaságtanból. Eleinte közgazdaságtant tanított, külpolitikai elemzőként szerepelt televíziós csatornákon, és tanácsadóként is dolgozott cégeknél, illetve több amerikai szenátor számára. Sokszor megfordult Washingtonban, ahol kiismerte a politikai berkeket. 1979-ben úgy döntött, hogy maga is elindul a kongresszusi képviselőségért, mert „a kongresszus tagjaként sokkal többet tudna tenni fontos ügyek érdekében”. Egy kaliforniai választókörzet demokrata párti képviselője lett, tizenháromszor választották újra. Első dolga volt, hogy szobrot állíttatott a washingtoni Capitoliumban
Raoul Wallenbergnek, később pedig Kossuth Lajosnak. Mindvégig figyelemmel kísérte a magyarországi eseményeket, a magyar–amerikai kapcsolatok javulásával párhuzamosan ő is egyre többször megfordult nálunk. Bár aggódott az antiszemita jelenségek miatt (az 1992-es Csurka-dolgozat megjelenésekor kezdeményezte, hogy a képviselőház vitassa meg a pamfletet), optimista volt az ország jövőjével kapcsolatban. „Összességében optimista vagyok, amikor a magyar közéletet vizsgálom, mert a szülési fájdalmakkal számolni kell, amikor a politikai demokrácia világra jön” – mondta Tom Lantos az ATV-nek 2007-ben, egyik utolsó interjújában.
A kongresszusban eleinte oktatási ügyekkel, energiapolitikával és környezetvédelemmel foglalkozott. Liberális politikusnak tartották. Sürgette az egészségbiztosítási rendszer reformját, a költségvetési hiány és a nemzeti adósság csökkentését. Támogatta az azonos neműek házasságának legalizálását, a könnyű drogok engedélyezését gyógyászati célokra, a fegyverhasználat korlátozását és az abortusz liberalizálását.
A környezet védelméért is rendszeresen felemelte szavát. Választókörzetében, San Francisco közelében több hektárnyi vadon az ő kezdeményezésére került védelem alá.
Az emberi jogok és a polgári szabadság zászlóvivőjének tartották. Egyik elnöke volt a kongresszus emberi jogi csoportjának. Vallásszabadságot követelt a szudáni és Szaúd-arábiai keresztények számára, sürgette, hogy a tibetiek szülőföldjükön megőrizhessék kultúrájukat és vallásukat, és világszerte kiállt a kisebbségek jogaiért. Kezdeményezte Jerry Yangnak, a Yahoo vezérigazgatójának a kongresszusi meghallgatását, amikor a cég két kínai ellenzéki aktivista e-mailjeinek tartalmát átadta a pekingi kormánynak, és emiatt egyiküket bebörtönözték.
Nagy vihart kavart, amikor 2006-ban négy képviselőtársával együtt elzárták a Szudán washingtoni nagykövetségéhez vezető utat. Így akartak tiltakozni a darfúri népirtás ellen. Ekkor egy időre őrizetbe vették a rendőrök.
Magyar szempontból a legfontosabb, hogy egyenlő jogokat követelt a szlovákiai magyar kisebbségnek, és bírálta a szlovák kormányt, amiért nem volt képes eljárni a Malina Hedvig elleni „gyűlöletbűntény” ügyében.
A kongresszus külügyi bizottságának hosszú ideig a legtekintélyesebb demokrata tagja volt, de igazi nemzetközi elismerést akkor vívott ki, amikor a grémium elnöke lett. „Felnőtt fejjel arra törekedtem, hogy az emberi, a szabadságjogok, a társadalmi igazságosság szószólója legyek hazámban és a világ minden táján” – nyilatkozta.
Mindkét öbölháborút támogatta, emiatt azzal vádolták, hogy „összeszűri a levet” a republikánus párt héjáival. Irak 2003-as inváziójának is elkötelezettje volt, kiszivárgott hírek szerint már egy évvel korábban tudni vélte, hogy Szaddám Huszeint el fogják távolítani a hatalomból, és véget vetnek diktatúrájának. Később viszont élesen bírálta George W. Bush akkori elnök Irak-politikáját, felhívta a figyelmet arra, hogy az újjáépítési programra szánt pénzek gyakran illetéktelen kezekbe jutnak, és aggodalmát fejezte ki Afganisztán politikai stabilitásával kapcsolatban is. „Mára már egyértelmű, hogy az amerikai kormányzat túlzottan optimista volt azzal kapcsolatban, hogy mit lehet elérni egy olyan társadalomban, amelyet a síita, szunnita és kurd vallási, illetve etnikai közösségek mély megosztottsága jellemez. Úgy vélem, az amerikai kormányzatnak lejjebb kell adnia az eredetileg kitűzött céljaiból” – mondta Tom Lantos az ATV-nek 2007-ben.
Elkötelezett volt Izrael biztonsága mellett. „Aggódunk a palesztinokért, és teljes mértékben készek vagyunk segíteni nekik, hogy demokratikus és virágzó államot hozzanak létre, amely békében él Izrael mellett. De a fenyegetések, a terrorizmus, Izrael el nem ismerése, a valóság el nem fogadása egyszerűen nem működik” – mondta Tom Lantos egyik utolsó interjújában.
Voltak nagy vitákat kiváltó lépései is. Sokat bírálták például amiatt, hogy jó kapcsolatokat ápolt Nicolae Ceausescu román diktátorral, még lobbizott is érte Washingtonban. Ugyancsak támadták amiatt, hogy az első öbölháború előestéjén, 1991-ben a kongresszus emberi jogi csoportja elé citált egy fiatal kuvaiti nőt, akit ápolónőként mutatott be, és aki elmesélte, hogy az olajban gazdag arab országot megszálló iraki katonák hogyan kegyetlenkednek még az újszülöttekkel is a kórházakban. Később kiderült, hogy a fiatal nő a kuvaiti nagykövet lánya. Tom Lantos, aki bizonyosan tudott a dologról, de eltitkolta, azzal védekezett, hogy kegyetlenkedések valóban voltak. A választók ezt a jelek szerint elhitték neki, hiszen újból rá voksoltak.
Sokan bírálták amiatt is, hogy az első amerikai képviselők között látogatott el 2004-ben a nemzetközi szankciók által sújtott Líbiába, és ezzel sokat tett azért, hogy szalonképessé vált Moamer Kadhafi líbiai elnök rendszere.
Tom Lantos 2008 elején jelentette be, hogy ki akarja ugyan tölteni mandátumát, de nyelőcsőrákja miatt már nem indul újra a képviselőségért. „Csak az Egyesült Államokban fordulhatott elő, hogy a holokauszt nincstelen túlélője, a náciellenes földalatti mozgalom harcosa oktatást kapjon, családot alapíthasson, és abban a kiváltságban legyen része, hogy életének utóbbi három évtizedében a kongresszus tagjaként szolgáljon. Soha nem fogom tudni teljes mértékben kifejezni azt a mély hálát, amit e nagyszerű ország iránt érzek” – mondta Tom Lantos, amikor bejelentette, hogy betegségére való tekintettel visszavonul. Ugyancsak betegsége miatt már nem találkozhatott Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnökkel, aki a Magyar Köztársaság Érdemrend Nagykeresztjét adta volna át a politikusnak.
Tom Lantos a komplikációk miatt már nem tudta kitölteni mandátumát: 2008 februárjában elhunyt. Felesége, Annette (Gábor Zsazsa unokatestvére), két lánya és tizenhét unokája gyászolta.
Halának hírére a Fehér Ház és a Capitolium előtt félárbocra eresztették a zászlókat. A hivatalos megemlékezésen részt vett mások mellett Joe Biden szenátor, későbbi alelnök, Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár, Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter, Elie Wiesel Nobel-békedíjas író. Rice „igazi amerikai hősnek” nevezte Tom Lantost. Roy Blunt republikánus képviselő azt mondta, hogy „Lantos elnökre úgy fogunk emlékezni, mint rendkívül becsületes és az erkölcs iránt komolyan elkötelezett emberre, és a köz szolgájára, aki rendíthetetlenül harcolt egy jobb, szabadabb, és vallásilag toleránsabb világért”. Mint George W. Bush akkori elnök nyilatkozta: „Tom élő figyelmeztetés volt: sosem szabad becsukni a szemünket azoknak az ártatlanoknak a szenvedései láttán, akik gonosz emberek miatt sínylődnek”. Barack Obama későbbi elnök, aki akkor még illinois-i szenátor volt, közleményében azt írta, hogy Tom Lantos „igazán rendkívüli életet élt, amelynek során soha nem ingott meg a szabadság védelmében és a zsarnokság elleni küzdelemben”.
2010. 02. 05. (XIV/5)
