Fryderyk Chopin - vagy ahogyan a franciák írják, Frédéric Chopin - egy Varsó közelében fekvő kis lengyel faluban született 1810. március 1-jén. Francia földről idetelepedett édesapja jó hírű líceumokban tanított franciát, míg édesanyja zongoraleckéket adott. Így a kis Chopin már életének első percétől kezdve élvezhette e nagy, fekete-fehér billentyűs hangszer húrjain felcsendülő dallamokat. Hatéves korától már el is kezdte tanulni annak csínját-bínját, csakúgy, mint a komponálást. Hétévesen már két polonézt
(G-moll és A-dúr) szerzett. A csodagyerek híre megjelent a varsói lapokban, és a „kis Chopin" a fővárosi arisztokrata szalonok látványossága lett, és számos jótékonysági koncertet is adott. A városban hamar szárnyra kapott a hír: ő a kis Mozart. Valóban csodagyerek volt, szülei mindenben támogatták, mindig a legjobb tanárt biztosították számára, nyaranta vidéki pihenő utakra küldték, ahol a lengyel népzene mellett némileg a zsidó kultúrába is bepillantást nyert, míg végül eljött az idő, hogy saját lábára álljon.
Már egész Lengyelországban ünnepelt pianista és zeneszerző volt, amikor - a nemzetközi ismertség érdekében - rá kellett szánnia magát arra, hogy elhagyja szülőföldjét. Húszévesen indult el Bécsbe, ahol az időközben kitört varsói felkelés miatt nem szívesen fogadták, így csakhamar Párizs felé vette útját. Még útban a francia főváros felé megírta Forradalmi etűdjét, melynek lendületes, forrongó dallamvezetése kifejezi szerzője féltő aggodalmát saját hazája iránt. Legközelebbi barátai kivétel nélkül részt vettek a lengyel forradalomban, melyet Chopin is pártolt, törékeny testi alkata és gyakori gyengélkedése azonban nem tette lehetővé, hogy maga is fegyvert fogjon. Párizsban írók, költők, festők, szobrászok, zeneszerzők, egyszóval művészek társaságában találta magát, akik közül a legfigyelemreméltóbbak Balzac, Liszt, Mendelssohn, Delacroix és Schumann voltak. Számos befolyásos családban, bankároknál, grófoknál tanította a hölgyeket zongorázni, még Rotschild báróné is a tanítványai közé tartozott.