1912. augusztus, meleg nyári reggel. A Moose Jaw (Jávorszarvas Állkapocs) nevű kanadai kisváros baptista imaházának küszöbén egy fehér kis batyu mozgolódik. Amikor a helyi lelkész megtalálja a csomagot, megdöbbenve észleli, hogy tartalma nem más, mint egy néhány hetes törvénytelen csecsemő. A prédikátor, Fulton Linkletter és felesége, Mary örökbe fogadják a kisfiút, aki az Arthur („Art”) Linkletter nevet kapja. Ez a szerencsétlen-szerencsés életkezdés mintegy előjele annak az eseménydús, változatos életnek, amely a mit sem sejtő bébire vár.
Fulton Linkletter civilben cipész volt. Hétközben talpakat szegecselt, vasárnaponként pedig prédikált. Szerényen éltek, de mindig jó hangulat uralkodott az otthonukban. A bibliai hitre nagy hangsúlyt fektetett a családfő. Artnak mindennap fel kellett olvasnia a Bibliából az „öreg suszternek”, aki egyébként betéve tudta az egész Szentírást. Meghatározó élménye volt még a fiúnak, hogy a papa rendszerint olyan hosszan imádkozott étkezések előtt, hogy Art – állítása szerint – tizennégy éves volt, mikor először igazán meleg étel került a szájába.
Art kistinédzserként rengeteget olvasott, tanult, és mindig dolgozott valamit iskola után. A jó eszű gyerek két évvel korábban, tizenhat évesen végezte el a középiskolát, majd összecsomagolt, és tíz dollárral a zsebében elindult szerencsét próbálni. Így jutott el New Yorkig, ahol 1929 nyarán felvették egy Wall Street-i bankba gépírónak.
1929 októberében kitört a nagy gazdasági világválság. Azon a bizonyos „fekete kedden” Linkletter gyanútlanul ment be munkahelyére, ahol azt látta, hogy mindenki sír, zokog és a világ végéről beszél. „Valamit nagyon elgépelhettem” – gondolta magában, de mikor látta a tőzsdeügynököket, akik kiugrottak az ablakon elkeseredésükben, már nem viccelődött. Hazatért azzal az eltökélt szándékkal, hogy tanár lesz. A főiskola alatt folyamatos pénzhiánnyal küzdött, mindenféle alkalmi munkával kereste meg a betevőt. Gondolkodás nélkül igent mondott, amikor a helyi rádiónál bemondói állást ajánlottak fel neki. Ezen múlt, hogy Art sosem lett tanár, bár a gyerekszeretet, a mókázás és a média ötvözete mégis valamiféle különös pedagógust faragott belőle.
Sírig tartó szerelem
1935-ben ismerte meg Lois Foerstert. A férfi így mesélt erről: „A kislány érettségizős volt, én pedig nagymenő a főiskolán. Amikor először találkoztunk, ott helyben eltökéltem, hogy ő lesz a feleségem. Kedves-csendes szépség volt, rendezett otthonnal, én pedig egy világot járt, nagyszájú csavargó. Mindenki azt jósolta, hogy ez a házasság nem lesz tartós. Nos, még abban az évben megesküdtünk – és azóta is dúl a szerelem!”
Tény, hogy a Linkletter házaspár hetvenöt évig tartó frigyét az egyik leghosszabb házasságként tartják számon az amerikai hírességek (ha úgy tetszik „celebek”) körében. Idősebb korában a humorista előszeretettel ajánlgatta fiatalabb hallgatóságának az „egynejűséget”, vagyis az életre szóló házasságot ugyanazzal a személlyel, hiszen, mint érvelt: „A jó házasságnak stresszoldó hatása is van. Kimutatható, hogy a házas férfiak hosszabb és boldogabb életet élnek, mint az egyedülállók. Számos kutatás bizonyította be, hogy férfiak ezrei élnek teljesebb életet, mert van mellettük egy asszony, aki vigyáz rájuk. Nos… nekem boldog életem volt, és tudom, hogy ezt Loisnak is köszönhetem.”
Art Linkletter szerint a boldog házassághoz jó humorérzék és kommunikáció szükséges. Sose feküdjünk le aludni addig, amíg dühösek vagyunk! És ha egy nézeteltérés kezdene elfajulni, inkább fordítsuk tréfásra a szót… „Nekünk Loisszal egyszer sem volt komoly veszekedésünk, vitáink legtöbbször nevetésbe fulladtak” – állította a férfi. Az esküvő előtt Lois egyébként azt ígérte, hogy ha Isten megadja Artnak a sikert, ő majd gondoskodik róla, hogy alázatban maradjon. A házaspárnak három lánya és két fia született.
Sikersztori
2010. 07. 09. (XIV/27)
