A fenti sorokat a Heteknek adott interjújában mondta el tavalyi budapesti látogatásakor Tony Curtis színészlegenda. (Tony Curtis újra Magyarországon. Hetek, 2009. április 30.) A magyarságára és zsidó származására büszke művész rajongott az életért és a művészetekért, ellenben gyűlölte az igazságtalanságot, a diszkriminációt és az antiszemitizmust; sosem felejtette el, milyen mélyről jött. Elmondása szerint személyesen minden ember felelős a tetteiért: „Nekünk kell jobbá tenni az életet, a szükséges változtatásokat kötelességünk meghozni. Mások ítélgetése nem teszi jobbá az életet. Az élet túl bonyolult ahhoz, hogy változásra kényszerítsünk másokat. Ne zavarjuk a másik embert, hanem elsősorban a magunk megjavításán fáradozzunk. Ne okozzunk bajokat, gondokat, maradjunk ki a balhékból. Senkit ne tegyünk boldogtalanná, ne okozzunk fájdalmat, ne haragítsunk magunkra senkit, mert ha nem ezt tesszük, akkor olyan dolgok történhetnek, amelyek sok fejfájást okozhatnak az életünkben. Az életöröm, a megnyugvás és az értékes pillanatok apró szikrái számítanak” – hangsúlyozta a színész a Heteknek adott utolsó interjújában.
„Kíváncsi vagyok, hány évem van még hátra. Már nincs húsz, de tizenöt sem. Hány évem van még? Nem tudom, de az a tervem, hogy megújulok, és egy olyan nyolcvanöt éves ember lesz belőlem, aki bármire képes” – mondta az optimista színész még 2008-ban. Tony Curtis alig három éve közel állt ahhoz, hogy befejezze földi pályáját. Közép-európai idő szerint hétfőn este temették el Las Vegasban a nyolcvanöt éves korában elhunyt filmszínészt, akit álmában ért a halál. „Otthon, párnák közt, fájdalom nélkül, csendben akart meghalni” – nyilatkozta a színészóriás hatodik felesége, Jill Vandenberg, majd hozzátette, hogy néhai férje „sokat megélt, olyat is, amibe bele is halhatott volna. Ez alkalommal a szíve is készen állt a távozásra”.
Haláláról valamennyi amerikai médium beszámolt. Curtis csillagát rajongók virágokkal borították el a Hírességek sétányán Hollywoodban. A magyar származású színészt stílszerűen autóskesztyűben, fehér pulóverben és kedvenc Armani sáljában temették el. Az elhunyt koporsóját amerikai zászló borította, és jelképesen hét pályatársa kísérte el a végső nyugalom helyére. A méltató beszédek mellett zsidó imádságok is elhangzottak a búcsúszertartáson, de levetítettek egy rövid összeállítást is a színész filmjeinek derűs részleteivel. A művész özvegye szerint néhai férje büszke volt magyar származására, a sírba vitte kedvenc utazótáskáját, amelyben magyar emléktárgyakat helyeztek el, így édesapja szabószerszámát, egy emléktárgyat a Dohány utcai zsinagógából és a magyar kormánytól kapott kitüntetését.
„Tony egyszer azt mondta, hogy minden magyar a rokona, hiszen ő is magyar. Csodálatra méltó, amikor valaki, ha elérte a legnagyobb hírnevet, még mindig örömmel gondol gyökereire. Segített abban, hogy promóciós filmekben Magyarország imidzsét erősítse. Magyarország arca volt. Komolyan érdeklődött családjának magyar zsidó öröksége iránt. Anyagi támogatással járult hozzá az 1859-ben épült budapesti zsinagóga újjáépítéséhez, amely megsérült a második világháború ideje alatt. 1998-ban létrehozta az Emmanuel Alapítványt, amelynek tiszteletbeli elnöke lett. Ez a szervezet magyarországi zsinagógák és zsidó temetők helyreállítását és megőrzését tűzte ki céljául. Tony Curtis a holokauszt hatszázezer magyar áldozatának dedikálta az alapítványt – írta Bokor Balázs, a Los Angeles-i főkonzul az özvegyhez intézett levelében, amelyet a ceremónián személyesen adott át, majd hozzátette: „Most együtt gyászoljuk a filmtörténelem e kiváló és felejthetetlen legendáját, aki számunkra népünk szimbóluma is volt.”
Tony Curtisnek a mintegy száznegyven filmjében nyújtott alakításai közül a Van, aki forrón szereti, A siker édes illata, a Spartacus, a Trapéz, A bostoni fojtogató, Az utolsó filmcézár, A megbilincseltek című filmalkotásokban nyújtott alakításai a legjelentősebbek. Ez utóbbiért 1958-ban Oscar-díjra is jelölték.
Tony Curtis eredeti nevén, Bernard Schwartzként ötévesen került el Mátészalkáról az Államokba emigráló szüleivel. Tizennyolc évesen bevonult a haditengerészethez. A háború után fedezték fel az Universal Stúdiónál. Imádott lovagolni, vívni. Főként vígjátékokban szerepelt remek humora miatt, de a komolyabb hangvételű alkotásokban is megállta a helyét. Karrierjének kezdetén felvette a Tony Curtis nevet; már ezen néven vette nőül első feleségét, Janet Leigh-t 1951-ben, házasságukból két leány született. Családi életében sajnos nem tudott olyan fényesen csillogni, mint a szakmában. A nőcsábászként is emlegetett színész magán- és nőügyeitől volt hangos a korabeli hollywoodi sajtó. Tízévente új feleséggel tűnt fel az újságok címlapján. Utolsó felesége negyvenöt évvel volt fiatalabb a színésznél. Összesen hat gyermeke született, közülük fia, Nicholas sínylette meg legjobban apja csapodár életmódját, kábítószerfüggő lett, és herointúladagolásban halt meg 1994-ben. Curtis dohányellenes kampányában barátainak, Roger Moore-nak és Michael Caine-nek is segített leszokni a dohányzásról. A filmezést később festészettel váltotta fel: festményei híres galériákban láthatók. Tavaly jelent meg önéletrajzi kötete, a Hollywood hercege, melyet Tony Curtis személyesen mutatott be a 16. Nemzetközi Könyvfesztiválon Budapesten.
2010. 10. 08. (XIV/40)
