2003. október 31-én hajnalban Bethany barátnőjével, valamint annak apjával és bátyjával a hawaii Tunnels Beachen éppen egy szörfözésre alkalmas hullámra várt. A víz sima volt, és kristálytiszta. Aztán a semmiből hirtelen egy 4,5 méter hosszú tigriscápa bukkant elő, és egy pillanat leforgása alatt leharapta Bethany bal karját. Csak pár centin múlott, hogy a támadás nem lett azonnal halálos.
Barátai azonnal a lány segítségére siettek, és kivitték a partra. Egy pólóból érszorítót tekertek Bethany vállára, aki azonban így is vérének 60 százalékát elveszítette. A kórházban éppen saját édesapja helyére került az operációs beosztásban, aki aznapra volt előjegyezve térdműtétre. Amikor Tom Hamilton meglátta a lányát, azonnal tudta, hogy nehéz időszaknak néznek elébe. Ekkor még nem gondolta, hogy a történet később ezreknek jelenthet majd bátorítást.
A kislány ugyanis nem adta fel. Szüleihez hasonlóan ő is szenvedélyes szörfös volt, ráadásul olyan tehetsége volt hozzá, amellyel csak kevesen rendelkeznek. Ezt a képességet a szakirodalom soul surfernek nevezi. Az ilyen szörfösök ösztönösen megérzik, melyik a legjobb hullám, amit kiválóan meg lehet lovagolni.
Bethany korábban, már kilencévesen komolyan versenyzett, és szinte mindent megnyert, amit lehetett. Mindenáron profi szeretett volna lenni. A háromszoros világbajnok szörföző, Andy Irons, hatéves korában figyelt fel Bethanyra, és már akkor megmondta, hogy nagy jövő vár a lányra a profi kategóriában. Ezeket az álmokat akarta összezúzni egy pillanat alatt a semmiből előbukkanó tigriscápa.
Bethany dacolva a körülményekkel újra vízre szállt. Elmondása szerint hite segítségével alig egy hónappal a tragédia után már újra a szörfdeszkán állt, azt sem bírta kivárni, hogy kivegyék a varratokat. Új kihívás elé került: azt már tudta, hogyan kell szörfözni, de újra meg kellett tanulnia mindent egy karral.
Egyik bátyja készített neki egy vastagabb, egyéni kialakítású szörföt, majd miután újra magabiztosan meg tudott állni a vízen, hamarosan versenyezni kezdett, és visszatért a versenyeken használatos vékonyabb deszkához. Ezekre immár egy mérgező tengeri élőlény mintázata van festve, ami a természetben gyakran elriasztja a cápákat.
Bethanynak nemcsak a deszkára, hanem 2005-ben – alig két évvel a baleset után – az NSSA Nemzeti Bajnokság élére is sikerült felkapaszkodnia. 2004-ben kiemelkedő sportteljesítménye alapján elnyerte az ESPN sportcsatorna a „Legnagyobb Visszatérő”-nek megítélt díját, amelyet olyan nagy nevek kaptak meg korábban, mint Evander Holyfield vagy Lance Armstrong. 2008 óta pedig az ASP-ben, a Profi Szörfözők Szövetségében versenyez.
2004-ben jelent meg életrajzi írása Soul Surfer: A True Story of Faith, Family, and Fighting to Get Back on the Board [Soul Surfer: Igaz történet hitről, családról és arról, hogy hogyan kapaszkodjunk vissza a deszkára] címmel. A könyv sokakat inspirált arra, hogy küzdjenek az álmaikért, függetlenül attól, hogy milyen állapotban vagy helyzetben vannak.
Bethany rövid idő alatt nagy médiafigyelmet kapott, és több televíziós műsorban is szerepelt, köztük az Oprah Winfrey Show-ban, a Good Morning Americában, de interjút készített vele a People és a Time magazin is. Az életéről készült film 2011 áprilisában került a mozikba Sean McNamara rendezésében.
A súlyos veszteség közepette a családot a hit tartotta meg. Édesanyja mindig is azért imádkozott, hogy lánya szörftehetségét Isten valamilyen módon használja fel.
Andy Irons szerint Bethany sokkal népszerűbb így, mint amilyenné profiként két karral válhatott volna. Akkor csak egy „boldog szörfös kislányként” emlegetnék Hawaiin, most viszont „Közép-Amerikától Németországon át Bejrútig mindenki tudja, hogy kicsoda Bethany Hamilton”.
A szörfös lány a népszerűséget most arra használja, hogy elmondja: Isten segítségével minden helyzetből fel lehet állni. Interjúiban természetes egyszerűséggel beszél arról, hogy az érzelmi hullámvölgyeken a hite segítette át. Azt is hozzáteszi: egyetlen dologra emlékszik a tragédiából, mégpedig arra, hogy mindvégig imádkozott, és tudta, hogy az élete jó kezekben van.
Bethany a vele készült interjúkban rendre kijelenti: „Megtanultam a dolgok jó oldalát nézni. Végülis csak egy karról van szó, de az élet sokkal több annál, hogy az ember hogy néz ki. Az embe-rek gyakran kérdik tőlem, hogy ha Isten szeret, akkor miért engedte, hogy ez megtörténjen. De én azt gondolom, hogy Isten tudja, hogy Ő és én együtt mire vagyunk képesek. Nem nekem kell ezt egyedül végigcsinálnom, hanem Ő adja az erőt a folytatáshoz. És hogy szeret-e Isten? Számomra ez nem kérdés, egyszerűen tudom, hogy szeret.”
2011. 04. 22. (XV/16)
