hetilap

Ki volt Jenny von Westphalen? Heinrich Heine nagy német költő „varázslatosnak” nevezi. Kortársai Trier legszebb lányaként említik, akinek a kegyeiért a környék leggazdagabb és legtekintélyesebb családjainak fiai keltek versenyre: „büszke barna szépség, a szeme zöld, arca hibátlanul tojásdad, a bőre, mint a tubarózsa. És ugyanekkor szellemes, csípős nyelvű, szórakoztató.” 1814-ben született, és előkelő arisztokrata családban nevelkedett. Édesapja józan, mértéktartó, protestáns kormány­tanácsos, aki különösen szerette, óvta és féltette egyetlen leányát. Jenny tizennégy éves korában – ahogy egy protestáns család gyermekéhez illik – konfirmált. A konfirmációs igéje a következő volt: „Élek, de nem egymagamban, mert a Krisztus bennem van.”
Nem sokkal ezután megismerkedett egy szintén evangélikus neveltetésű fiatalemberrel, akivel Edgar nevű bátyja már gyermekkorától kezdve szoros barátságot ápolt. A trieri zsidó származású ügyvéd fia szívesen látott vendég volt a Westphalen-házban. Szüleik, Ludwig von Westphalen és Heinrich Marx szintén kedvelték egymást, az úri kaszinóban találkoztak először. Karl, az alacsony, torzonborz entellektüel, akit arisztokrata körökben csak a „Mór” gúnynéven emlegettek, lassacskán megigézte az előkelő fiatal lányt.
A tizennyolc éves Karl és a huszonkét éves Jenny szüleik tudta nélkül titokban eljegyzéssel pecsételték meg szerelmüket. Forró szenvedélytől fűtött levelezésüket haláluk után lányuk, Laura Marx semmisítette meg, csak néhány levél élte túl a pusztítást. Ezeknek a megmaradt episztoláknak a soraiból értesülhetünk egymás iránti féktelen rajongásukról: „Ó, Karl, nagy az én bánatom. Mindaz, ami más lányt boldoggá tenne: ez a te szépséges, ó mennyire megrendítő és szenvedélyes szerelmed, amelyet olyan csodálatosan öntesz szavakba, képzeleted mind e mámorító alkotásai – mindez engem megijeszt és kétségbeesésbe taszít. Tudod Karl, annyira félek szerelmed elmúlásától, hogy örülni sem bírok neki.” (Jenny von West­phalen Karl Marxhoz, 1835)
A lánynak minden kedvesétől távol töltött pillanata gyötrelemmel telt, felváltva kapta a különböző betegségeket és a hisztériás rohamokat, míg ideálja egyetemi tanulmányokat folytatott Poroszország jelentős városaiban. Marx azonban az előadások helyett leginkább világmegváltó terveket szőtt, és felváltva nézett a boros kupák és a bordélyházak mélyére.
Természetesen a Westphalen család ellene volt a frigynek. Nem Marx zsidó származása, sokkal inkább léha életvitele, felforgató eszméi nyugtalanították Jenny szüleit. A visszajelzésektől elzárkózó, vak szerelem végül győzött, az édesapa engedélyezte lánya házasságát a „fekete vademberrel”. Pláne mikor kiderült, hogy törvényes egybekelésük dátumát megelőzően, egy bonni szálloda elegáns szobájában már amúgy is egymás karjaiba omlottak… Jenny von Westphalen huszonnyolc esztendős korában áldozta fel hitét és ragyogó személyiségét a „szerelem oltárán”.
Mikor hagyta el protestáns hitét Jenny West­phalen, nem tudhatjuk biztosan. Marx feleségeként első és legszenvedélyesebb olvasója és szöveggondozója lesz férjének. A „Mór” kézírását ugyanis csak ő tudja kibetűzni, megszerkeszteni, letisztázni, előkészíteni a kiadásra. Első ilyen műve A zsidókérdéshez címet viseli, és az antiszemita, obszcén irodalom minta­példánya. Arnold Künzli történész egyenesen azt vallja, hogy Marx egész életművéhez önmaga nem vállalt zsidóságának eszelős gyűlölete a kulcs. Második tanulmányában, a Bevezetés a hegeli jogfilozófia kritikájához címűben olvashatjuk aposztáziájának azon gyöngyszemét, amely szerint: „A vallás a nép ópiuma.”
Az ideológus egyre nagyobb népszerűségnek kezd örvendeni bizonyos, szélsőségektől sem mentes, fiatal értelmiségi körökben. Nemsokára Párizsba költöznek, ahol pezsgő szalont tartanak fent, állandó vendégeik közé tartozik többek között Heinrich Heine, a költő, aki titokban viszonzatlan érzelmeket táplál a csinos Marxné iránt. Jenny és Karl szívesen látogatnak Tolsztoj gróf párizsi rezidenciájára is, és Franciaországban ismerkednek meg az Igazak Szövetsége elnevezésű titkos társasággal, melyet egy Wilhelm Weitling nevű spirituális szabó alapított. Illegális kávéházakban különböző, földalatti kommunista mozgalmak vezetőivel találkoznak, és Jenny kiveszi részét a politikai és filozófiai kérdésekről folytatott eszmecserékből.
Nem sokkal később világra jön első leá­nyuk, akit az édesanyja után Jennynek neveznek. A fiatal, tapasztalatlan szülők majdnem elveszítik a csöppséget, Jenny édesanyjának kell segítségükre sietnie. A Marx házaspárnak összesen hat gyermeke születik: négy lány és két fiú. Mindkét fiút még gyermekkorukban elvesztik, s ez különösen nagy csapás Karl számára, aki sokszor vetette szemére feleségének, hogy túl sok lánya született. A házaspár élete a párizsi aranyidők után kezd egyre nehezebbé válni. A férfit felforgató tevékenysége miatt sorra utasítják ki a különböző nyugat-európai országokból. Mivel az újságszerkesztés és a kiáltványírás nem sok pénzt hoz a konyhára, sokszor csinos feleségét küldi tárgyalni tehetős barátaikhoz, bankárokhoz. Karl édesanyja, az energikus üzletasszony a következő tanácsot adja a pénzért többször is hozzá folyamodó fiának: „Fiam, ne írd a Tőkét, hanem teremtsd elő.”
Jenny Marx szenvedéseit soha nem mutatta senkinek. Három gyermeke haláláról naplójában a következő sorokkal emlékezik: „Gyermekeim abba haltak bele, hogy tejemmel együtt a kínokat, a gondokat, az örökös bánatot szívták magukba.” Az anyagi nélkülözés mellett a feleségnek két nagy keserűsége volt még: a férje 1850-ben született törvénytelen gyermeke Lenchen nevű szolgálójuktól, és egy fiatal, lánglelkű férfi, Friedrich Engels. A tehetős angol gyáros fia valósággal szerelmes Marxba, amiért is az asszony mindvégig rettenetesen féltékeny volt rá. Történészek némi iróniával meg is jegyzik: „Marx Engelsben egy második feleségre is szert tett.” Rajongása odáig fajul, hogy magára vállalja példaképe házasságon kívül született fiát, Fredericket.
Az évek során Jenny rajongása megszűnt férje iránt, hűsége viszont semmit nem változott. Töretlen szorgalommal másolta munkáit, javította, böngészte sorait. Három életben maradt lányát a férjéhez hasonló, szívtelen férfiakhoz volt kénytelen feleségül adni. Jenny Marx 1881 decemberében, hatvanhét évesen halt meg. A francia történész Jennyről írott könyvét ezekkel a sorokkal zárja: „A tan első, önkéntes áldozata Jenny von Westphalen volt – az asszony, aki maga volt a hűség és a szeretet.”

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek