Christine Lagarde 2011. július 5-én vette át az IMF vezérigazgatói posztját elődjétől, Dominique Strauss-Kahntól, aki szexuális zaklatás vádja miatt kényszerült lemondani tisztségéről. Bár sokan egy „nem európai" vezetőt vártak az IMF vezérigazgatói székébe, a francia pénzügyminiszter már megválasztásakor széles körű támogatói bázissal rendelkezett, hisz Európa országai, az USA, de Kína és némely feltörekvő ország is egyértelmű támogatásáról biztosította a politikust. Így a „kivételesen tehetségesnek" és „kivételesen alkalmasnak" nevezett jelölt több illusztris szakembert utasított a háta mögé. Közvetlen versenytársa az elnöki székért folyó hajrában már csak a mexikói jegybankelnök, Agustin Carstens volt, de ellenfelei között volt még Stanley Fischer izraeli jegybankelnök és több nemzetközi gazdasági szaktekintély is.
A legek asszonya
Megválasztása sok szempontból előnyös, egy aspektusból azonban mindenképp egyedi: személyében üdvözölhetjük az IMF első női vezetőjét. Mindazonáltal nem ez az első eset, amikor Christine-nek eddig nők által bevehetetlen várakat, pozíciókat sikerült meghódítania. Tanulmányai befejeztével Lagarde Chicagóban próbált szerencsét - nem kis sikerrel. Mint elismert trösztellenes és munkajogi szakember a nemzetközi Baker & McKenzie jogi vállalatban történelmet írt: kitartó munkájával fokozatosan lépegetett fel a ranglistán. Hat év elteltével a cég nyugat-európai vállalatainak lett a vezetője, majd 1999-ben beválasztották az elnöki tanácsba. A teljes sikert azonban tizenhét évvel a vállalathoz való csatlakozása után érte el: 1999-ben megválasztották a cég vezérigazgatójának.
2011. 07. 08. (XV/27)
