A református prédikátorokkal, politikus felmenőkkel büszkélkedő asszony Debrecenben született 1895-ben, szülei egyetlen féltve őrzött gyermekeként. Kisdiákként a református Dóczy Gimnáziumba járt, de hittan helyett inkább a táncórákat látogatta, apja szabadkőművessége miatt pedig a „templom tájékára sem járt, nemhogy bele”. Pedig bevallása szerint „mindig nagyon izgatta az az érthetetlen, titokzatos kis könyv: a Biblia”.
Tizennyolc éves korára bejárta Európát: Svájcban, majd Angliában tanult. Éppen egy ilyen útról érkezik haza a gazdag tudással és ambíciókkal rendelkező lány, de tragikus kép fogadja: apja csődbe ment, és elmegyógyintézetbe került. Az addigi álomból fel kell ébrednie. Budapestre költözik, ahol apja ápolásával és tanulással tölti idejét, szegénységben. Családi barátok támogatják őt anyagilag és lelkileg is. Metodista istentiszteletekre is ellátogat, amelynek prédikációi nyomot hagynak a szívében. Figyelmét azonban a művészet elbűvölő világa tereli más irányba. Elfeledett ambícióit, ötleteit a fővárosi nyüzsgés újraéleszti: balerina, rendező és dekoratőr akar lenni. Családja e tervek hallatán hazaparancsolja, majd házasságba kényszeríti. Tanyasi környezetben próbál asszonyi kötelezettségeinek eleget tenni, de a tőle idegen életkörülmények kikezdik, így hosszas küzdelem után férjével elválnak. Családjával szembeszegülve Budapestre költözik, ahol újra pénz nélkül kezdi el életét: cikkeket fordít és ruhákat varr, majd beiratkozik az Iparművészeti Főiskolára. Lehetőséget kap, hogy önkéntesként segédkezzen az Operaház jelmeztárának rendbetételén. Lelkesen elvállalja, de egy hét után már a műhelyvezetői pozícióban találja magát, mivel elődje elmenekül a feladat elől. Nekilát a kemény munkának, amelynek eredményeképpen az Operaház jelmeztervezője lesz, és az évek folyamán a színházi életbe belemélyedve darabokat ír, majd első magyar rendezőnőként rendkívüli sikereket ér el a művészeti életben. Operaházi pozíciójáról Klára asszonynak azonban le kell mondania, mikor második férje, Zsindely Ferenc az akkori kultuszminisztérium államtitkári titulusát tölti be. Nem esik kétségbe, egy ötlet merül fel benne. Estélyi ruhákat készít, amelyekhez a magyar népviselet forma- és motívumvilágából merít, a kor ízlésének megfelelően. A siker elmaradhatatlan, a Tüdős Klára-modellek Budapestet szinte a kor divatfővárosai közé emelik. Megnyitja a Pántlika Szalont, a megrendelések sorra jönnek. Titka a kézi hímzés és szövés alkalmazása a gépesített termeléssel szemben. Alkalmazottai egyszerű vidéki parasztasszonyok voltak, akik „földet vettek, tehenet, szekeret hímzéseikből”, Klára asszony pedig felépítette házát az Istenhegyi úton. A nemzetközi piac egy karnyújtásnyira van tőle, a második világháború azonban határon belülre szorítja a kereskedelmet. A szalon működését igyekeznek fenntartani, hiszen a hímző, szövő asszonyok családja számára sokszor ez az egyedüli bevétel, de zsidó alkalmazottait sem küldi utcára, szembeszegülve a zsidótörvényekkel. Szerette őket, hiszen sok jót kapott tőlük, de ezen túl valami megmagyarázhatatlan vonzódást is érzett irántuk, amit két szóval jellemzett: „ kiválasztott nép”.
Már nagyvilági dáma és miniszterfeleség, amikor egy lelkésszel történő beszélgetés után Jézus Krisztus mellett dönt, és életét a bibliai értékekhez igazítja. A református egyház oszlopos tagja lesz, 1943-ban pedig kinevezik az Országos Református Nőszövetség elnökének. A talpraesett asszony kezdetben zokog, tiltakozik, nem érti, miért rá esett a választás, ám mikor szembetalálja magát az első megoldandó feladattal, tehetsége kibontakozik. Pályaudvarokon élelmet és teát osztanak a menekülőknek. Először azok gyermekeit, majd egyre több zsidó anyát és gyermeket rejtenek el az ekkor már menekültszállássá átalakított svábhegyi házukban, a Gestapo közvetlen közelében. A zsúfolt villában összesen hetvenkét személynek nyújtanak menedéket a vészkorszakban, de a svéd misszióval karöltve még két házban száz további ember védelmét biztosítják. A rendkívül jó szervezőkészséggel megáldott asszony mindenre gondol, férje pedig, aki ekkor már expolitikus, mindenben támogatja, védelmezi. Az élelemből mindez idő alatt sem fogynak ki, váratlanul mindig hírt kapnak lebombázott élelmiszergyárak készleteiről vagy adományokról. Az így felhalmozott konzerv- és tésztatartalékaik a háború utáni ínséges időkben is segítséget nyújtanak másoknak. Írásaiban beszámol a ház megmagyarázhatatlan védelméről, a környéken tomboló részeg, erőszakos katonákról, akik közül egy sem tévedt be hozzájuk, vagy az eltévedt puskagolyókról és repeszdarabokról, amelyek ugyan gyerekek feje mellett süvítettek el, mégsem sérült meg senki. A háború után svábhegyi villájukból minden menekült sértetlenül tér haza. Férje korábbi politikai szerepvállalása miatt a kommunizmus idején vagyonukat elkobozzák, és kitelepítik őket. Segítséggel Balatonlellére, egy nyaraló házmesteri lakásába költöznek. Számkivetettségüket enyhítendő Apró Antal, akinek felesége a Zsindely-villa egyik menekültje volt, intéz nyugdíjemelést és a már nagyon idős özvegyasszony számára budapesti lakást. Apróné így emlékezett azokról az estékről, amiket Zsindelyék védelmében töltött: „Nappal dolgoztunk, este összegyűltünk a nagy szalonban. A gyerekek a földre ültek, mi pedig ide-oda. Ők nagyon vallásosak voltak, hittek Istenben, fohászkodtak, közösen imádkoztak. Mi ateisták voltunk, de nem kellett kivonulnunk alkalmaikról. Majd beszélgettünk. Feri bácsi (Dizseri Ferenc) olvasott fel vadásznovellákat meg egyéb történeteket újságokból, folyóiratokból. Sokat énekeltünk népdalokat. Csodálatos esték voltak.” Kitelepítésükig a svábhegyi házban hitébresztő konferenciákat is tartottak. Életéről két könyvet is írt, Isten markában és Csizma az asztalon címmel. Zsindelyné Tüdős Klárát a zsidók megmentéséért Izrael állama kitüntette, idén nyáron pedig a Debreceni Református Kollégium is beemelte a tizenkét, az egyház szempontjából jelentős személyiséget megjelenítő arcképcsarnokába. Ő volt az a kivételes tehetségű és széles látókörű asszony, akinél az inspiráció remek üzleti érzékkel párosult, és kemény munkával meg tudta valósítani elképzeléseit. Mindemellett pedig emberségből is kitűnőre vizsgázott.
2011. 09. 09. (XV/36)
