hetilap

Jack Kerouac legismertebb regényének kéziratával 1951 elején rontott be Robert Giroux-hoz, aki barátja és szerkesztője volt. Maga a kézirat önmagában meglepő volt. Egy harminchat méter hosszú tekercs, amely összeragasztott írógéplapok tömegéből állt. A bekezdések nélküli szöveg már önmagában megdöbbentette Giroux-t. Hát még, amikor a szerző kijelentette, hogy az egész írást a „Szent Lélek diktálta". Ki volt Jack Kerouac? Hogyan, mikor született az Úton? Kik a főszereplői? Milyen hatása volt és van a mai napig is? Vajon miről szól valójában?

Jack Kerouac hatévesen tanult meg angolul. A francia gyökerekkel bíró család gyermeke ezt a nyelvet használta otthon a mindennapokban. A kis Jack már tízéves kora előtt elhatározta, hogy író lesz. Ettől kezdve mániákusan írt, mindenhová jegyzetfüzetekkel ment, és a legapróbb részletekbe menően feljegyezte mindazt, amit gondolt, és ami történt vele. Levelezése is erről árulkodik. Közben vándorló életmódot folytatott. Nem volt állandó otthona, váltakozva lakott a különböző rokonainál. Tengerésznek is állt, előbb az Egyesült Államok Kereskedelmi Flottájában, majd a Hadiflottában szolgált. A második világháború során azonban pszichiátriai indoklással leszerelték. Ezt követően ismerkedett meg azokkal az emberekkel, akik társai voltak a csavargásban. Ők azok, akik könyveinek hőseit adták. A tulajdonképpeni beatnemzedék zászlóvivőiről van szó. Közöttük volt a magyar olvasó számára leginkább ismerős két író: William Burroughs (többek mellett a Meztelen ebéd szerzője) és Allen Ginsberg (az Üvöltés című, ma már legendásnak tekinthető vers szerzője). A közös beszélgetések, kábítószer- és alkoholmámorban eltöltött napok, a csavargások szülték meg Kerouac írásait.

Az Úton végleges szövege hét éven keresztül íródott feljegyzésekből állt össze. A könyvhöz kapcsolódó legenda szerint a szerző három héten keresztül, magát benzedrinnel és kávéval felpörgetve írta a szöveget. Ehhez kapcsolódik a százhúsz láb, azaz harminchat méter hosszú kézirat története is. Kerouac állítólag azért ragasztotta össze a papírlapokat, hogy az alkotás lendületét még a lapok cseréje se törje meg. Ezzel a tekerccsel állított be szerkesztőjéhez, és erről jelentette ki, hogy semmiféle szerkesztést és tördelést nem hajlandó rajta eszközölni. Innen számíthatjuk azt a hat évig tartó huzavonát, amelynek eredménye lett az a változat, amely egészen 2007-ig, a teljes és eredeti tekercs szövegének megjelenéséig ismert volt a széles olvasóközönség előtt. Azonban mire 1957-ben kiadták az Útont, már számos változás történt a szövegben. Például a kiadó megkövetelte, hogy a szereplők eredeti nevét meg kell változtatni. Kihagyták a szélsőséges történések vagy éppen az egyes szereplők homoszexuális kalandozásainak leírását. A tördelés valóban megtörte azt a prózaformát, amelynek megalkotását Kerouachoz kötik. Ez a spontán próza, amelynek alapelvét úgy fogalmazta meg: „az első gondolat a legjobb", a szöveg dinamikája a dzsessz-zene bebop stílusának pulzálásához és a kilégzés-belégzés ritmikájához köthető (érdekes módon a híres cseh író, Bohumil Hrabal hasonló módszert említ írásainak elkészítésekor).

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek