A krími háború előtt az ápolónők munkája inkább vallási alapokon állt, lelkiismeretesen foglalkoztak ugyan az emberek lelkével, ám közben hagyták őket mocsokban, rongyokban meghalni. Amikor közel százhatvan évvel ezelőtt a jómódú angliai családból való Florence Nightingale bekapcsolódott az ápolásba, az első dolga az volt, hogy tiszta ágyneműt húzott, és frissen mosott ruhát adott a betegeknek.
Florence Nightingale 1820-ban született, és keresztnevét szülővárosa, Firenze angol megfelelőjéről kapta. A modern nyelveken kívül megtanult görögül és latinul, valamint a kor nőideáljával ellentétben elmélyült matematikai tanulmányokat is folytatott, elsősorban apja jóvoltából, aki, fia nem lévén, sokat foglalkozott az érdeklődő kislánnyal. Mégse az ő „hibája", hogy a kislány nem találta a helyét abban a világban, amibe beleszületett, és ahol előnyös házasság, kényelmes élet várta volna. Úgy érezte, hogy ő valami másra született, és hamarosan meg is találta az ügyet, amit szolgálni szeretett volna.
Florence szülei fényes házasságról álmodoztak, és kedvtelve gyönyörködtek a társasági eseményeken lányaikban - Florence-nek volt egy nővére is -, akik csinosak, elevenek és értelmesek voltak. Egy idő után azonban Miss Nightingale visszahúzódóbbá vált, úgy érezte, hogy nem élvezi annyira a szép ruhákat, a táncot és a folyamatos társasági életet, szeretett volna valami hasznosat tenni, valamit, ami előbbre viszi az emberiséget. Évekig titkolta szülei előtt ilyen irányú szenvedélyét, mert sejtette, hogy elutasításra találna, hiszen abban a korban szokatlan volt, hogy egy nő más ambíciókat is tápláljon, mint a házasság és az anyaság. Egy ízben azonban egy orvos barátjuk jelenlétében mégis elárulta: legfőbb vágya, hogy ápolónő legyen. Bevallotta, hogy miközben vidéki kastélyukban a nagyszabású vacsorákon üldögélt, nem tudott másra gondolni, mint hogy milyen remek kórházzá tudná alakítani az épületet. Kitört a családi botrány.
2012. 03. 30. (XVI/13)
